Patrikmaci blogja

Reggel van. Sittit egy korai telefonhívás ébresztette fel. A munkahelyéről keresték, hogy a héten mikor megy dolgozni....szerintem azt sem tudja már hogy mit válaszolt....aztán visszafeküdt volna, ha még jött volna a szemére álom. De nem jött. Én meg mesélek.

Hosszú hétvége volt. Nekem is, neki is. Vasárnap WSR volt a ringen. Nem mondom el hogy mi az, akit érdekel keressen rá. A lényeg: autók, kamionok, mindenféle 4 kerekü dolog volt ott. 
A hétvége már szombaton elkezdődött. Akkor mentünk ki Sittivel a barátnőjéhez. A tesójának születésnapja volt, azt ünnepelték. Volt zene, pia, dinom meg dánom, mulatság, jó is volt minden. Bár Sitti a felesek számával fordított arányban vesztette el a józan eszét, de tudta hogy mértékkel és tartózkodással kell inni. A mérték a deis pohár, a tartózkodás pedig az asztal alatt...lett volna, ha másnap nem kell korán kellni.
De kellett, így Sitti és a párja hamar lefeküdtek hozzám aludni.

Reggel aztán fél 4 körül csörgött a telefon. Készülni kell. 4:45kor indult a vonat. Pár óra utazás és Hév után 8 óra körül értünk Mogyoródra.

Aztán következett egy igencsak hosszú séta. A szokásos...dombon le, dombon fel. Aztán megéreztünk a pályára. 

Aztán ott tényleg körbejártunk mindent. Az egész pályát, a boxutcát, a paddockot, az egész mindenséget. Aztán ott volt, az egyik sátor alatt egy igazi, rendes, élő forma1-es autó. A 2011-es szezon világbajnok autója. Az, amivel Vettel megnyerte a bajnokságot. 
Halandó ember a közelébe sem mehetett, a kormányt is csak körbemutatták de senki a kezébe nem vehette....és akkor jött egy kedves hosstess lány. Sitti pedig akcióba lépett, megkérte a lányt hogy had üljek bele a kocsiba. Ő szólt az egyik Red Bull-os mérnöknek, angolul kért engedélyt rá, majd elvett engem is, Sitti telefonját is, és csinált rólam egy egész protfóliót.

Egy plüss medvéről mindenkinek az a játékmaci jut eszébe, ami itt-ott hempereg, hol az ágy szélén, hol a játékok között. Élettelen tárgy, ami egy emléket őriz, vagy csak este az álmunkra vigyáz.
Én más vagyok. Én valóban létezem, bár beszélni nem tudok, járni sem, és a mozdulataim sem önállóak, de én azon kivételek egyike..vagy talán egyetlene...vagyok aki valóban él. Szeretnék erről mesélni egy picit.

Az első találkozásom Sittivel sem volt hétköznapi. Mások számára bizonyára az lenne, hiszen hétköznapi dolog hogy bárki hazavisz egy plüss mackót. De mi egymásra találtunk, és azóta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Közösen bejártuk már az egész országot, nem több száz, talán több ezer km-et utaztunk együtt, közösen voltunk Szlovákiában, és bár eddig ez volt az egyetlen külföldi utam de tervben van hogy az egész világot befogom járni. Nem csak beakarom, befogom. Egy világjáró medve leszek :)

Sokan már Sittit úgy emlegetik hogy a "macis srác", és bizony miattam már bántást is kapott, hiszen nem hétköznapi hogy egy 24 éves ember egy macival jár mindenhová. Persze, ez túlzás, hiszen a közértbe, vagy a postára nem együtt megyünk, de ha elhagyjuk a várost szinte mindig én vagyok az egyik....néha az egyetlen utitárs. Megtalált már engem a Duna Tv is, sőt, Michelisz Norbi csapatának egyik videójában is benne voltam. Lassan celeb maci leszek :) És hogy mennyire nem unalmas az életem? Arról itt egy kép is :)

Csoda. 9 óra van lassan és Sitti nem dolgozik. Mitöbb, a héten nem is fog többet. Létezik ilyen? Hát...elég ritkán.

Lassan két hét telt el azóta hogy nem jártam erre. Két nagyon gyorsan elrohanó hét.
A legutóbbi bejegyzésem után másnap már indultunk is kirándulni. Én, Sitti, Babu, meg még egy páran. Két nap távol mindentől, ott ahol a madár se jár, de még térerő sincs.

Az alkoholos italokat eddig sem szerettem. Ezután sem igazán fogom, főleg hogy plüss medve vagyok, és ha esetleg valaki lerókázik azt tehetetlenül viselem el. Ahogy történt ez ott. Bizony...lehánytak. Sitti barátnője. Az sem igazán vigasztal, hogy nem csak engem, hanem mesterien egy egész plafont. De hát ilyen az élet, valaki bírja a piát, valaki nem. Eddig sem voltam nagyon kibékülve vele, ez nem segített hozzá a barátságunkhoz. De most, vasárnap újra megyünk, haza, a Hungaroringre, és jön ő is. Szerintem ott elszívjuk a békepipát :)

Sittiék Simán ünnepeltél a kapcsolatuk 50. napját. Egy csodás estével, emlékezetes volt. Tegnap pedig a 60.-at, ami szintén sajnos emlékezetesre sikerült.
Vannak az életben kiszámíthatatlan dolgok, amolyan tipikus véletlenek, amikre számít az ember de az adott pillanat hevében néha háttérbe szorul az ésszerüség. Sittinél tegnap ez volt a helyzet. Nagy részleteket nem írok, a lényeg hogy kicsit kellemetlen helyzetbe kerültek. Persze, Sitti már tudja ezt kezelni, Babunak ez rosszabb volt, de ő is hamar túl fog lépni ezen. Legalábbis remélem.

Arra jöttem rá, hogy ha részletesen akarok írni az életünkről nem elég 1 vagy 2 hetente írnom egy szösszenetet, mert az idő homályában elvész az akkor aktuális gondolat, a szó, vagy bármi más. Erre figyelnem kell. Igyekszem majd többet írni :)

Azthiszem most ennyi elég is :)

Régen raktam fel képet magamról.

Ez a kép még a forma1 előtt készült, amire én is mentem volna. Sajnos aztán kiderült hogy nem tudok menni. Na majd most vasárnap :)

Hazatért. Csendesen, némán, szótlanul a sötétben. Lassan fél egy, de nem alszik. Sitti ébren van. Legbelül most ég porrá minden idegszála. Nem mondja, csak látom.

Van az a bizonyos pont, az a bizonyos csepp a pohárban ami megszüli azt a szót hogy "elég", "nincs tovább". Neki majd ez jött el.
Ül csendesen, mégis a remegésre szinte vibrál, és a látszólagos nyugalma, a mozdulatlansága inkább elfojtott tombolást mutat, mint valós nyugalmat.
A düh, ami benne van úgy szorná a lángot a szeméből mint ahogy a villámok az égből elő jönnek vihar idején. Pedig semmi nem történt, csak a szokásos.
A fájdalma már rég nem attól válik kegyetlenné hogy őt, saját magát mardossák a szavak, a vádak, az abszúrd, megmagyarázhatatlan butaságok, a rosszindulat. Sokkal inkább az fáj neki ha a célpont közepében az van akit szeret. Ha őt bántják számára ez az igazi fájdalom.
Még a fülében csengenek az anyja szavai a párjáról. A közönyös roszindulat, az érzéketlen beszólások, az ordibálás, a vádaskodás, a tűrés, a tehetetlenség és az idegfonál ami elszakadt abban a mozdulatban amikor meglökte a saját anyját. Mégis, büntudatot nem érez. Egyszer Sitti apja azt mondta neki: "csodálkozom hogy még nem ütötted agyon". És ebben nem volt semmi rossz tréfa. Ő tényleg csodálkozott, és néha én is. Sitti annyáról nem szóltak soha naplóm sorai, és tényleg, ha néha-néha felmerült akkor is csak az arnyék legmélyebb szintjeként volt ő jellemezve, érzések, múlt és jövő nélkül.
Ha létezne a rosszindulat istennője minden  bizonnyal ezt a rangos címet ő kapná meg, és a neve mellé sejtelmes, sátáni kacaj kisérné minden tettét, és amerre jár csak ideges, megőszült, szinte a téboj határát súroló ember kisérné útját.
A szeretet szikrája már évek óta kialudt benne, és érzelmei sincsennek, sem a család sem a világ felé. A gonosz tettek embere ő.

De mindegy. Késő van és Sittinek szüksége van rá. Holnap...illetve már ma...utazunk. Végre...és még annyi minden van amit nem írtam le.

Unalmas az este. Nyugodt csendes. A vihar előtte csend tipikus esete ez.
Most nem akarok sokat írni, nincs is nagyon miről. Sitti nem igazán van jól. Fáj a feje, a szemei olyanok mintha égnének, és bármennyire próbál látni picit olyna mintha hunyorogna. Talán láza is van. Hogy mitől? Nem tudom. Bár sejtésem az van.

Úgy érzem hogy ez a vámpírrá válás első jele. A tüneti fázis.
Ma reggel munkába készülve érdekes dolgokat vettem rajta észre. Fura lila foltokat és harapásnyomot. Nem tudom biztosra, de attól félek hogy vámpírtámadás áldozata lett. Komolyan félek attól hogy holnap reggelre vámpírrá fog változni. Én azt nem akarom. Nem akarok egy vámpír medvéje lenni!!!!

Bár lehet hogy annyira nem is lenne rossz. Én is felmászhatnék a hegyre két pillanat alatt, meg kitudja milyen frankó kis képességeim lennének..
Sitti barátnője tegnap bent volt, mással nem találkozott. Gondolom a foltokat is tőle szerezte. Sitti barátnője vámpír???? Mostmár mindent értek.

Azokat a fekete körmöket amik rajta voltak, azok is biztos a vámpír élet részei. De ő nem vérrel táplálkozik. Nem-nem...ő wifivel. A wifit szívja magába. Ezért kéri meg Sittit folyton hogy kapcsolja be. Mert ő egy wififaló vámpír. No, most lebukott.

Megkell mondanom Sittinek hogy tudom a titkot, amíg nem késő. Nem hagyhatom hogy Sittinek baja legyen. Mi van ha vámpírként már nem is fog rám emlékezni?
Az nem...nem lehet. Szólnom kell neki. Az lesz a legjobb ötlet. Most azonnal munkához is látok.

Üdv: Patrik, a plüss maci

 Legutóbb elég sokat írtam Sitti Forma1-es kalandjairól. De azóta lassan eltelt két hét, és az élet nem ált meg, sem az övé, sem az enyém.
Persze az én életem korán sem változatos, és már az idejét sem tudom hogy mikor voltam bármerre is Sittivel. Mostanság mindig itthon maradok, és unottan üldögélek a sarokban, vagy a paplan alatt, esetleg nézek ki az ablakon, várom hogy történjen valami. De hiába. Velem semmi nem történik. Vele annál több.
Ma kedd van...igaz?? Nem tudom. Megnézem a naptárat.

No, igen. Kedd van.

A múlthét pénteket Sitti munkával töltötte. A munkahelyén egy elég komoly koncert volt. Idáig lehetett hallani a Tankcsapdát. Pedig nem vagyok egy nagy fan. Sitti aggodalmai a rendezvénnyel kapcsolatban az első fél óra után már csillapodtak....ugyanis voltak neki. Nem nagy dolgok, de a barátnőjét...vagy inkább a szüleit arra kérte hogy most ebből maradjanak ki. Felelősségtudatos srác, vagy csak önmagának nem akart több terhet...nem tudom. A lényeg hogy csendesen, gondok nélkül alakult minden, és végül Sitti szólt a barátnőjének hogy jöjjenek be nyugodtan. Ő pedig ezt meg is tette, az anyukájával mindketten itt voltak. Csodás volt...viszont a koncert utána vihar már kevésbé. Sitti is ázottan jött este be a szobába, bár ő akkor is jobban sajnálta a barátnőjét....ők egy picit többet kaptak az egészből.
Sitti munkamorálját leginkább a kiszámíthatatlanság jellemzi. Szombaton köze sem lett volna a munkahelyéhez de ő mégis bement, gondolta hogy a tegnap este után talán lesz mit csinálni. Szombat volt, kötöttség mentes, nyugodt nap. Persze...
Ahogy bement kissé álmosan, kissé fáradtan pakolászta a tegnap esti koncert romjait. Aztán megjött a főnöke, és közölte hogy a napot az egyik szomszédos falu taván fogja tölteni, az ottani rendezvényt hangosítva. Szokás szerint ezt ő akkor, abban a percben tudta meg, és nagyjából az egész napját írta át ez a pár mondat. Gyorsan hazajött átöltözni, majd vissza, kocsiba pakolás, és irány. Meleg volt, és a tipikus tónvónjó érzést felemás szájízzel kóstolgatta. Mert tényleg jó volt a tón, de dolgozni ott is? Azt azért mégsem kellene... de hát ha így alakult akkor megint fel kell venni az állarcot, mosolyogni, aztán lesz majd valami. Lett is.
Az unalmas órák egymás után jöttek, és Sitti várt. Nem a rendezvény végét, hanem a barátnőjét aki abban a faluban lakik ahol ő is dolgozott. Aztán mikor végre megjött az egész nap egy boldog időtöltésbe ment át. Akkor már arról szólt az egész hogy együtt vannak. Mosolyognak, nevetnek, és hogy közben van valami rendezvény ahol dolgozik már teljesen másodlagos volt. A séta a tó körül, a szökőkúttal, Sitti "csámcsogása" a vacsoránál, majd a só, amít felakart szívni, a bohóclány fenekén a szivecske na meg a többi fárasztó hülyeség minden pillanatot megbélyegez, elvarázsol. Sitti barátnője sem normális, és valahogy ők ketten egymásra találtak.
Aztán eljött az este, Sitti munkaideje lejárt, az ő feladata véget ért, egy rövid várakozás után pedig Tibusz, a mesehős bevágtatott vasszekerén, hozta a Fiát :) Bepakoltak és már mentek is. De még a hét utolsó napja még mindig hátra volt.

Lassan megszokás hogy hétvégén Sitti vagy elmegy, vagy a barátnője jön. Bár nincs ebben rendszer, gondolnak egyet és találkoznak, de a hétvége mégis máshogy alakul. Most Sitti ment.

Mindig valami félelem azért benne van amikor leszál a buszról. Hiszen tudja, az a helyzet amiben van nem a világ legtermészetesebb dolga. Kétségek között fogadja el ő maga is azt a helyzetet amiben él, és bár minden pillanatban hálát ad az égnek a barátnőjéért, a félelem benne van, és ezt a félelmet egyedül talán az idő fogja tudni majd eloltani. Az idő, ami minden nappal egyre jobban múlik. Az idő, amit már nem napban, nem hetekben hanem már hónapban számolnak.

Ugyanis a hétvégén lettek egy hónaposak. Nagy szó? Nem. Egy élethez képest semmiképp. De ahhoz képest hogy Sitti két hónappal csak álmodott arról hogy hátha...talán....valami....ahoz képest csoda. Az a fajta csoda amiből nem is igazán akar felébredni.
Mesélhetnék még a vasárnapról, de nem voltam ott, és Sitti arcán a mosoly este amikor hazaért csak sejteti hogy nem pusztán egy sima filmnézős nap volt. Aztán hogy ez mit takar maradjon titok. De bármi is az, őszinte és tiszta érzés kovácsolta, nem érdek, nem pusztán vágy, hanem szenvedélyes szerelem. Jó látni hogy boldog. Látni azt hogy mosollyal az arcán ébred és ez a mosoly van minden este rajta.
Tegnap pihent, és ma újra megy dolgozni. Pár óra múlva már nem lesz itthon. És csak este jön haza megint. Visszatér az életünk a régi kerékvágásba.
De az elmúlt napok nem csak a szép dolgokról szóltak.

A tánccsoport amit Sitti olyan nagy elszántsággal csinált, és amit én magam is láttam párszor feloszlott. Sittiben elfogyott az akarat, vagy talán csak a csalódottság volt túl mély benne. Sokat tett értük, és ha minden mégsem volt elég akkor több áldozatot ő már nem ad ezért. Valahogy meg is értem, bár lehet hogy én tettem volna egy utolsó próbát a helyében. De nem tudom. Én egy plüss maci vagyok, aki még mozogni sem tud, nem hogy táncolni. Meg persze az is lehet hogy ha én éltem volna át azt amit ő nekem is elment volna a kedvem. Remélem hogy még nem ez a vége, bár félek mégis az lesz.

Na meg a másik... bosszantó, ha valaki mások akarata ellenére próbál a jelen része maradni.
Cuna már hónapok óta elment, majd egy hosszabb némaság után újra feltűnt. Jön ezzel az ostoba dumával hogy ő csak beszélgetni akar, meg hogy boldog, ilyenek...de Sittinél jobb emberismerőt én személy szerint nem ismerek, és a hazugságokat is zsigerből érzi meg. De mindegy is, most Sitti vette kezébe a dolgokat. Most a boldogságát senki és semmi nem zavarhatja meg, és bárki aki megakarja erre a sorsra fog jutni.

Lassan Sitti megy ebédelni aztán készül munkába. Én pedig nézem tovább a falat, ami a hétvége óta már zöld J

Üdv: Patrik, a plüss maci

Kicsit sokára tértem vissza újra. Mentségemre szóljon hogy annyi időm sincs hogy kimossam magam. De a történetet nem fejeztem be, ezzel még adós vagy. Sitti ma nem dolgozik pihen, és a csendes, hűvös szobába végre összetudom szedni a gondolataim. Na hát akkor…hogy is volt?

Megérkeztek. Ahogy leszálltak a vonatról Sitti egyik barátja már azzal kezdte hogy nézzenek ki maguknak egy szimpatikus padot ahol az estét töltik. Persze, ez sohasem lett volna opció egy olyan ember életében mint amilyen Sitti. Unalmasan, élményektől mentesen tölteni egy idegen helyen az estét? Ez igazán nem Sittire jellemző dolog.
Ahogy sétáltak végig a peronon érezték egy picit annak a szabadságnak a szagát amit a baráti kapcsolat és az idegen világ elegye adott. Az állomás előtt egy pizzázó volt, bent pár fiatal.  Negyed 12 körül lehetett. Volt még idő. Bementek hát.
A biliárdasztal lett a központi hely. Sitti nem éppen mozog otthonosan az asztal körül, de így volt pár érdemleges ütése. Aztán mentek a menetek sorba, teltek az órák, és lassan zárt a hely. Odakint a város csendesen élte a nyári esték nyugalmas életét. De nyugalmas este van mindenhol. Viszont ha Sitti nem alszik a város se tegye. Elindultak hát világot látni.

Az utuk egy közeli kocsma előtt vitte el őket. Bentről hangos mulatós zene, az üvegajtó mögött pár táncoló alak. Kurjongatás, éneklés, tipikus parasztfesztivál. De most ezt kihagyták, nem volt éppen alkalomhoz illő a ruházatuk. Mentek tovább. Találtak egy hatalmas nagy tornyot, körötte parkot, játszóteret. Ez viszont körbe volt kerítve, így ez is kimaradt az életükből.
Aztán vissza a szállásuk felé találkoztak egy parkban pár fiatallal. Az úton keresztbe ordibáltak egymásnak. Kb hajnali 1 lehetett.
- HOVA MENTEK?????
- A FORMA1-RE!!!!
- ILYEN KORÁN????
- MÁR TEGNAP ELINDULTUNK!!!
- ALONSO!!!!!
- HAMILTON!!!!
-HAMILTON FUJJJ!!!!!
- KIMI!!!!
-KIMI A KIRÁLY!!!!

Értelmes beszélgetés volt. Az abonyi srácok szellemi szintje nem volt túl kimagasló. Lassan Sittiék visszaértek az állomásra, és lepihentek egy sötét, hideg padra. Szisszentek az első doboz sörök, a társaság fele aludni  próbált, Sitti pedig a telefonján zenét hallgatott. Ő nem volt álmos, sőt.. nagyon jól érezte magát ott a padon. Beszélgettek mindenféle dologról, telt az idő. Aztán bejött a vonat. „A VONAT”. Nem az amit itt borsodban látni, az a két, mocskos, grafity, rozsdaette vacak. Ez az ingázó….aztán kiderült hogy nem ingázó, hanem zónázó…de valami álomszép. Kamerás, kijelzős, egyterű, kényelmes, az egyik végéről látod a másik végét…ideális lelki társa a ránk váró útnak.
Eljött a hajnal. 3:30 és a vonat ajtajai sziszegve nyíltak ki. Nem kellett rá felmászni, éppen csak felszökkenni. Teljesen más világ volt az, mint amit eddig megszoktak. Leültek, a nyakukban a jeggyel. Kis várakozás, és irány Gödöllő.
Hamar jött a kalauzhölgy. Ránézett a jegyre, majd megkérdezte hogy „ilyen korán indultak útnak”?
Nem. Már tegnap elindultunk – jött a válasz. Pár lélek volt a vonaton, talán 8-10 ember. Sitti pislogott egy picit, és mire újra kinyitotta a szemét tele volt a vonat. Ez az a fajta időutazás amit mindenkinek kikell próbálnia. Pislogsz egyet, és mire kinyitod a szemed egy csomóan vannak körülötted. „Hol vagyunk?” Jött az első kérdés, aztán segített a GPS. Kb 20 percre a céltól.
Koromsötétben szálltak fel és a vonatról nézték ahogy jön fel a nap. Mire leszálltak reggel volt. 5 óra. És világos.
Gödöllő. Egy picivel ismerősebb hely. Jártak már itt, én magam is voltam itt. Az állomás mellett pár méterre van a HÉV. Egy gyors reggeli, majd cigiszünet után a kialvatlan, álmos társaság útnak indult újra. Itt már jelentkeztek az első kollégák, különböző csapatpólóban rohangáló emberek. Érezték hogy közelednek. Aztán elindult a HÉV is. Sitti GPS-en követte a métereket, ami szinte megette az aksiját. Durván 15 perc után leszálltak és elindultak a pálya felé. Ez egy durnán 20-25 perces séta, amit már Sitti jópárszor teljesített,  lassan a bokrok régi ismerősként néznek vissza rá. Dombon le, dombon fel, aztán megint le, és megint fel. A távolban már sátrak, autók, mindenféle hang.  Útban a pályára elsétáltak egy camping mellett, ahol a drótba sörös dobozokkal kivolt rakva a „FELVIDÉK” szó. Ott sem lehetett unalmas az este….aztán a tervezett kapuhoz mentek. Már sor volt., bőven 7 óra előtt. Ők tegnap indultak, de látszólak ezzel senki nem törődött. Élet-halál harc ment a helyekért. Lökdösődés, miegymás. Közben pár biztonságis elkezdte átnézni a csomagokat. Hűtőtáska nem játszik, és a bevihető folyadék száma egy azaz 1 üveg. Talán mondani sem kell hogy Sitti táskájának az alján 3 jégakku pihent, és biztosította a hideget annak a közel 10 liter folyadéknak ami még ott volt. Ha kiszúrják akkor ez gazdás cserél. De Sittit nem abból a könnyen szivathatós fajtából csináltál. És itt jött képbe a barátnőjének a pulcsija. Szinte életet mentett. Kicsit elrendezte a táskát, az üvegek felé tette a pulcsit, és arra rá a kaját, hogy ha esetleg belenéznek, talán ha bele is túrnak ne vegyenek észre semmit. Belenéztek, beletúrtak, átengedték. Győzelem.
Aki túljutott a kapunk mindenki rohanni kezdett. Eszeveszett tempóban. Sitti nem az a rohanós fajta…de akkor még nem tudta hogy itt rohanni kell. Itt minden másodperc számít.

Felértek a lelátóra, a dobra. Elfoglalták a helyüket. Nyugodtan lepakoltak, és bár a gravitáció nem volt a barátjuk letudtak ülni. Itt vagyunk…megérkeztünk. Könyvelték el magukban, a tűző napon, hullafáradtan, álmosan…..és még várt rájuk jópár kemény óra.
 A lelátó folyamatosan egyre zsúfoltabb lett. Amíg két német szimpatikus fiatalember nem ült le Sitti elé. Vagy inkább rá. A lábára. Sitti először finoman, majd egy picit durvábban jelezte hogy ezen körülmények nem tarthatóak hosszú távon. Aztán az idegei felmondták a szolgálatot, és egy óvatlan pillanatban az egyik srácot véletlenül tarkón köpte. A srácok érezték hogy szó szerint nem hazai pályán vannak, és itt bármivel lenne problémájuk abból ők csak rosszul jönnének ki. Aztán a nagy fészkelődést az egyik megunta, megfordult és angulol kezdett el hablatyolni.
”Mit mond a köcsög?”- Nézett Sitti Szabira kérdő szemekkel.
Szabi perfekt angol,  és úriemberekhez méltó módon, normálisan elmondta azt hogy mi is a probléma ezzel a ráülünk a másik lábára dologgal. A srác angolul elnézést kért, majd 20 perc elteltével ugyanúgy Sitti lábán parkolt. Akkor borult el végleg Sitti idegrendszere. Hátba vágta a táskával és még jól térdel rá is segített. Innentől kezdve Sitti parkolt az ő hátán, és így nézték a forma1et.
Égett a nap, nagyon kemény idő volt. Mindenki szenvedett ott…de elkezdődött a Forma1.
Én azt gondolnám…bár csak egy plüss medve vagyok, de talán Sittinek is ez a véleménye hogy egy TV-ben unalmas, elalvós verseny élőben izgalmasabb lehet, és maga az élmény elragadja azt aki éppen nézi. Ez a valóságban nem így van. Annyira nem hogy Sitti az 5. kör után már azt várta hogy legyen vége, és a 20. kör környékén el is aludt. Átaludta azt a futamot ami miatt már tegnap este elindult. Irónikus, nem igaz?
Aztán a futam vége előtt már elmentek a helyükről. Beakartak menni a pályára. És ez sikerült is. Az egész nap legszebb élménye az volt amikor Sitti a Hungaroring aszfaltjára léphetett. Azért talán megérte elmenni. A többiért nem igazán. Készült pár kép a pulcsival, és szépen, csendesen, kissé leégve, és talán csalódottan is indultak vissza azon az úton amint jöttek. Séta, HÉV, vonat, tolongás. A hazaút unalmasan telt, a vonat tele volt emberekkel.

Persze, arról nem beszélhetek hogy csalódott lenne. Elment, ott volt. De azt nem bánom hogy én most nem kaptam helyet a táskában.
Másnap Sitti pihenős volt. Itthon volt, és a barátnője is eljött hozzá. Én most láttam együtt őket először. Nagyon aranyosakJ Egy kedves, mosolygós szőke lány. Jó volt látni őket, és ha egy hét így kezdődik akkor a folytatás sem lehet rosszabb. Kipihenték a futam fáradalmait J
Aztán kedden már rendesen dolgozott, szerdán is, csütörtök és pénteken szintén. Péntek este egy operett gála volt, ahova a barátnője is elkísérte.
Szombaton unatkoztam itthon. Sitti a barátnőjéhez készült. Komolyan mondom, amióta ismerem, a jópár közös évünk alatt ennyire még nem láttam izgatottnak. Olyan aprólékossággal készült el, hogy rá sem ismertem. Biztos mindenki látott már a filmekben olyan részletet amikor a szereplő ruhákat próbál…nem egyet, nem kettőt, hanem vagy ezret. Sitti ilyen volt. Kombózta ezt a farmerokkal, és végeláthatatlannak tűnt ez az egész. Az egész szekrényt felpróbálta szinte…atyaég…normális? Jah, normális. Csak szerelmes szegény.
Aztán egy kis cucoma, hajigazítás, párfüm, és irány a busz. Csak este láttam újra. Boldog volt, mosolygott. Elmesélte a napját. A barátnőjét, ahogy várta a megállóban, aztán az izgatott lépteket át a kapun. A haditervet, ahogy az ablakon fog majd bemászni. Aztán a jövendőbeli sógorával is összepacsizott, és azzal a két brutális vérebbel is aki fogadta őt a kapun belül. Mesélt mindenről, és csak mesélt, csak mesélt, csak mesélt…addig mesélt amíg el nem aludt. Vasárnap korán kellett kelnie. Dolgozott.

Az egyik helyi pékségben volt valami rendezvény. Nem tudom mi volt pontosan, a plakátot is csak fél szemmel láttam. Azt hangosította Tibivel. Jó nap volt, bár kissé unalmasnak is mondható. Nem voltak túl sokat, mondhatni hogy senki. Viszont Sitti neve elhangzott egy rádióban, majd később a barátnője is megjött. Őt meg pár srác ugrotta át. Volt azért élmény gazdagon.
Ejnye..majdnem kihagytam valamit. Vasárnap este WTCC is volt. ÚJRA. Norbi elég balszerencsés volt a hétvégén, a dobogó nem jött össze de egy 5. és egy 7. hely igen.
Sitti barátnője pedig itt volt, és ketten nézték a futamot. Olyan gyönyörű volt…leírhatatlan érzés. És megint őt várja. Ma újra találkozom én is vele. Talán:)
A hét megint nem lesz egyszerű. Rendezvény rendezvény hátán. De már nem többen vannak. Épp ma jött még 3 lány kolléga…na, meg ha már itt járunk.

Sitti nem egy jóképű gyerek, nem az a jótestü helyi menő csávó,akire a lányok buknak. Gondolom ezt én, és gondolja ezt ő is. Pedig a potenciális barátnőjelöltek listája napról napra bővül. Ma is egy régi-régi ismerőse próbálkozott be nála…de nem is értem.
A barátnőjének ez nagyon rossz lehet, és fordított esetben Sittit az ideg enné meg. Ezt tudom, ismerem. De azt is tudom, hogy már régen nem az a könnyen kapható fajta. Sőt…mára az egyáltalán nem kapható fajtába tartozik. Úgy szereti a párját ahogy soha senkit sem.
Tegnap este még egy kis rózsás kutyust is küldött neki. Olyat aminek minden lány örülne, és ezek a „rajongó” (én csak így hívom őket) fél karjukat odaadnák egy ilyen gesztusért. De hát ez van. Valaki értékeli valaki nem viszi túlzásba. De ez így van rendjén. Nem kell mindent a kirakatba rakni, és ezt Sitti is megtanulta. Duzzogott magába egy picit, durcizott, aztán mosolygott az egészen. Hiszen ez úgysem változtat semmin. Hiszen képpel, vagy kép nélkül, lényegtelen, de jó szeretni őt. Ő-t :)
Na de elég sokat írtam…be is fejezem J Kiírtam a lelkemet, de nem is baj, ilyen melegbe ez a legjobb. A hűvösben írogatni. Legyen szép napotok.

Üdv: Patrik, a plüss maci akinek melege van.

Jóreggelt!

Meleg van. Odakint az ég tiszta, és a nap sugarai bombázzák a földet, olvad minden. Hatezer fok van....árnyékban. Sitti nem rég ébredt fel, és egy gyors elkészülés után indul is dolgozni. A napokban kapott eleget a nap kedves sugaraiból, többet is mint amennyit akart. De kezdjük az elején.

A múlthét nagyon változatos volt, rengeteg elfoglaltsága volt. Az egész szerdán kezdődött az egyetemi pontváró bulival. A délelőttöt a barátnőjével egy közeli tavon töltötték, ez volt az első közös programjuk. Csodásan érezték magukat, és Sitti is kellemes, nyugodtan tudott készülni az estére.

Ő zenélt. Már megint. Nem volt különösebben érdekes buli, sőt, tulajdonképpen unalmasnak is mondható. Egy amolyan kötelező rossz, amin túl kell esni. Aztán valahogy beindult a buli, tele lett a színpad, és tombolás volt. Jól érezte magát, és kellően el is fáradt másnapra.
Csütörtökön pihent, majd pénteken megint zenélt.
A csütörtök este nem volt kellemes. Izgult, aggódott amiatt hogy mi fog történni. Félt a csalódástól, attól hogy nem azt fogja mutatni amit várnak tőle. DJ Szatmárival egy színpadon zenélni hatalmas dolog, és megtiszteltetés. Felelősség amit tudni kell kezelni. Aztán eljött a péntek reggel.

Ugyanolyannak tűnt mint a többi. Nem volt különösebben érdekes a külvilág számára, Sittiben mégis tombolt a kétségbeesés parázsló forgataga, és ahogy egyre jobban közeledett az este úgy érezte át minden porcikájában azt az érzést amit a halandó emberek lámpaláznak hívnak, Sitti inkább bizonytalanságnak. Sok mindent próbált. Csöndben elvonulni és magányosan készülni, és próbált nyíltan, vidáman, minden gondolatot elterelve hangolódni. Mégis, az igazi megnyugvást a barátnője látványa okozta. Semmi nem tudott olyan nyugalmat adni mint az ő közel léte. Aztán szép lassan eljött az este.
Teltek a percek, 9 óra körül kezdett volna zenélni. Elment a pénztárhoz, megnézni hogy ki van itt. Aztán látta hogy egy kisebb sor áll ott...gyorsan visszament..aztán elkezdődött. Percről percre egyre jobban lazult el, adta át magát az estének, és amikor már páran táncolni is kezdtek érezte hogy rendben lesz minden. Nem lesz gond. Aztán megérkezett Szatmári is. Egy nagyon szimpatikus, nagyon kedves fazon. Lepacsiztak, egy gyors füles és mikrofoncsere, és indulhat a parti. Hatalmas buli volt, Sitti pedig kissebbféle alkohol befolyásoltság alá került...de végülis nem volt gond. A buli rendben véget ért, és 4 óra körül az ágyat is megtalálta. Aztán másnap visszament dolgozni.
A szombaton a hétvége csúcspontja volt. A délelőtti pár órás munka után Sittire este még egy nagy utazás várt. Pestre készültek, a Forma1-re. Úgy volt hogy megyek én is. Aztán valahogy mégsem mentem, de tudva az eseményeket nem is bánom :)
Este 9 körül indult a vonat. A táska kellőképpen volt tele energiaitallal, kapott helyett pár ásványvíz, szendvicsek, és Sitti barátnőjének pulcsija, ami még a buliból maradt itt. Ő nem tudott eljönni, és talán ez nem is baj hiszenm nagyon kemény volt az a nap...de a pulóverét elvitte, hogy legalább az legyen velem. Szóval elindultunk.
Az estének már az első perctől volt egy vicces hangulata. A vonatkabin a nevetéstől volt hangos, és saját öniróniájukat is megmosolyogták. Előtte este elindulni? Őrültség. És? Ők tudták.
Aztán az első érdekes dolog egy megállóval odébb történt. Egy fiatal, átlagos lány ült a kabinban, egyedül. Szolid, semmi kihívó nem volt rajta. Pár „szimpatikus" srác felszállt a vonatra és elkezdték zaklatni a lányt. Sitti ezt tűrte, majd egy pont után Szabira nézett, és a szeme elárult mindent. Szabi megjegyezte hogy még korán van a balhéhoz, de mégis, amit ők csináltak az már sok volt. Sitti felállt, és odament a lányhoz,kérte tőle hogy üljön át hozzájuk. A lány viszont nem akart, de a srácok vették a lapot, és bár lehetett volna más következménye is, pár megállóra rá leszálltak, majd Miskolcon Sittiék is, a lánnyal együtt. Akkor beszéltek egy pár mondatot, és szépen elváltak. Sittiék pedig folytatták az utat. Még nagyon messze volt a vége...

A következő vonatra nem sokat kellett várni, nagyjából egy cigiszünet fért bele a várakozási időbe. A vonat a szembe lévő vágányról indultak, és felszállás után egy nagyjából másfél órás út várt rájuk. Ez már csendesebben telt, zenehallgatással, életjelekkel, itt már készültek az első képek. Csendesen érkeztek meg negyed 12 körül Füzesabonyra. Egy ismeretlen állomásra, egy ismeretlen környezetbe, egy ismeretlen helyre. Itt kezdődött igazán az este.

Vasárnap van. Odakint az idő csodás, kellemes napsütés, lágy szellő, csend, és nyugalom. Amolyan tipikus vasárnap délután.
De a hétvége korán sem volt nyugodt.
Sitti péntek este diszkózott, amiről talán meséltem is már. Szombaton szintén dolgozott, és most pihen. Rápihen a következő hétre. Kemény lesz.
El sem kezdem sorolni a rendezvényeiket, lesz egy pár.
Túl kell élni, mert szombat este utazunk. Bizony ám. Vár minket a Forma1.

Aztán hogy mi is van most.... Sittiről néhány gondolat.
Jó kedve van, vidámnak tűnik, az este sokat pihent. Van benne mégis valami különleges hiányérzet.
Sitti fura srác, a hiánnyal ritkán törődik, türelmes fajta, nem az izgága, mindent azonnal tipus. Mégis most valami bántja.
A kis, szőke lányt már nem látta lassan 3 napja. Nem is értem, nevetséges az egész. 3 nap az semmiség, annyi idő alatt nem szokott senki hiányozni. De ő most igen.
Tegnap elég sokáig beszéltek, én már a paplan alatt szunditottam amikor még nagyban ment a beszélgetés. Erről-arról,mindenről. Úgy érzem nagyon megértik egymást, valahogy mindig van valami közös hang, és soha egy rossz szó nincs. Mindent megbeszélnek, ha kell kétszer, háromszor, ezerszer.

Féltem Sittit. Úgy érzem szerelmes.

A világon az egyik legrosszabb dolog az, amikor felébresztik az embert. Sitti az egyik táncos srác hangjára ébredt, és azzal a lendülettel ahogy kinyitotta a szemét ment ki és hajtotta el. Nem szereti ha otthon zavarják, hiszen ez az egyetlen olyan hely ahol nyugodtan pihenhet, senki hozzá sem szól. De ma reggel igen. Előfrodul az ilyen... nem haragszik, pihent volna még. De hát így alakul. Ha pedig ébren van kezdi a napot.

Például azzal hogy megnézi a mai diszkó eseményét a facebookon. Nem sok változás volt tegnap óta. Jah, még erről nem is meséltem??? Na akkor ideje.
Ma volt pont 3 hete hogy Sitti amatör karrierje elkezdett felfele ívelni. A főnöke felkérte hogy csináljon egy diszkót és ő ezt örömmel el is fogadta. Az első este még talán sikeresnek is mondható, bár én nem voltam ott, de láttam képeket.
Kértek számokat, olyanokat is, ami nem létezik, Pitbúltól a Floridát, Sompojt, megcsillant az emberi értelem és az alkohol hatása közötti erős összefüggés....de hát ez vidéken így is van jól, és az az 50 ember aki eljött nagyobb....de főleg kissebb részben jól érezte magát.
Aztán rá egy hétre szintén buli volt. Pontosan egy nullával voltak kevesebben. 50 helyett 5 ember jött el...némi túlzással, hiszel lehet hogy volt olyan pillanat amikor a vendégek száma elérte a 8at is...nem volt nagy kaland, az az este nem emiatt lett érdekes.

Sitti először 17 éves volt mikor először csókolt meg egy lányt. Nem kezdte éppen túl korán, túl késő sem, bár a mai világba ez talán ciki lenne...és milyen jó hogy azóta eltelt 7 év.
2006. szeptember 10. Azért maradt benne ez a nap ennyire élénken, mert akkor a városban valami rendezvény volt. Sitti a városban sétált amikor találkozott az egyik lány ismerősével. Neki volt ott egy barátnője, egy lány. Evelinnek hívták. A helyi gimnáziumban tanult, és kollégista volt. Beszélgettek, aztán felkisérte a lány kollégium elég a lányt. Ott történt meg élete első csókja.
Azóta ezt követte már több száz, vagy inkább ezer...de mégis, vannak olyan pillanatok amik jobban beleégnek az emlékekbe, mint a többi. Ami varázslatosabb, különlegesebb.
Ilyen volt ma egy hete is. Az emlékezetes esték dátumainak listájára az az este is felkerült, és talán a csillagok, talán az öreg vár, talán a borús idő, vagy a komor falak állítanak majd annak az estének örök emléket. Vagy csak az az érzés, amit akkor érzett ha annak a szőke lánynak nézett a szemébe. Gyönyörű este volt.

De ennek már egy hete, és a tündérvilágot lassan felváltja az a valóság hogy ma este újra diszkó. Retró, Dévényi Tibi bácsival. Sitti főnöke csak annyit mondott róla, hogy olyan öreg hogy félő hogy itt fog meghallni, és bizony ez a valóságtól igen csak nincs messze. Aztán a többi az este kiderül. Szombaton aztán megint dolgozik, és csak vasárnap lesz egy kis szabad ideje. Ha lesz egyáltalán.

Ha a tervekről kellene mesélnek...legalábbis ami engem érint....az a jövőhét szombat. Akkor megyünk ugyanis a Forma1-re. Igazából ez Sittit annyira nem érdekli, de nem autosport rajongó az, aki egyszer egy ilyenre nem megy el. Szombaton indulunk, az estét egy idegen város idegen padján töltjük...persze az sem kizárt hogy felfedezzük a várost és az ottani esti életben alkotunk valami maradandót. Sitti mániája, hogy ahol nem ismerik ott letépi a gátlásait. Ugyan ez történt tavaly a Balatonon, amikor megkérdezte tőle három lány, hogy honnan jött. Ő Szabi felé fordult, és annyit mondott: "most tényleg mondjam meg, hogy dj vagyok, és lejöttem Siófokról haknizni? Nagyképűnek fognak gondolni"
Na ilyen Sitti, vele annyira unatkozni nem lehet. Szóval szombat utazás, és félő hogy mire elkezdődne a vasárnapi nap addigra úgy kifogják magukat ütni, hogy esetleg a motorzajból fogják tudni azt hogy hol is vannak valójában. Hosszú hétvége lesz. Hosszú, és brutálisan csapatós. Kicsit kizárják az elméjüket.

Ha meg már a kizárás..a szerda is emlékezetes volt. Na de majd erről legközelebb.
Lassan készül, indulnak Tibusszal...akinek a neve tényleg olyan mint egy mesehősé....szóval mennek Tibusszal Nyíregyházára, a mai diszkóra hozzni ezt-azt...hosszú lesz a nap.

Sziasztok!
Üdv: Patrik, a plüss maci.