Egy plüss medvéről mindenkinek az a játékmaci jut eszébe, ami itt-ott hempereg, hol az ágy szélén, hol a játékok között. Élettelen tárgy, ami egy emléket őriz, vagy csak este az álmunkra vigyáz.
Én más vagyok. Én valóban létezem, bár beszélni nem tudok, járni sem, és a mozdulataim sem önállóak, de én azon kivételek egyike..vagy talán egyetlene...vagyok aki valóban él. Szeretnék erről mesélni egy picit.
Az első találkozásom Sittivel sem volt hétköznapi. Mások számára bizonyára az lenne, hiszen hétköznapi dolog hogy bárki hazavisz egy plüss mackót. De mi egymásra találtunk, és azóta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Közösen bejártuk már az egész országot, nem több száz, talán több ezer km-et utaztunk együtt, közösen voltunk Szlovákiában, és bár eddig ez volt az egyetlen külföldi utam de tervben van hogy az egész világot befogom járni. Nem csak beakarom, befogom. Egy világjáró medve leszek :)
Sokan már Sittit úgy emlegetik hogy a "macis srác", és bizony miattam már bántást is kapott, hiszen nem hétköznapi hogy egy 24 éves ember egy macival jár mindenhová. Persze, ez túlzás, hiszen a közértbe, vagy a postára nem együtt megyünk, de ha elhagyjuk a várost szinte mindig én vagyok az egyik....néha az egyetlen utitárs. Megtalált már engem a Duna Tv is, sőt, Michelisz Norbi csapatának egyik videójában is benne voltam. Lassan celeb maci leszek :) És hogy mennyire nem unalmas az életem? Arról itt egy kép is :)
Most merje valaki azt mondani hogy én csak egy játék vagyok, és nem létezem :)
