Napok óta ülök az ablak előtt. Némán, magányosan bámulok kifelé az épp lehulló hóra, ahogy vastagon belep mindent. Járdát, utat, oszlopot. A mancsomat az üveghez érintem. Érdekes látvány, ahogy a jegesmaci fehér bundám és a hófehér hó bizonyos szemszögből nézve hogyan olvad eggyé. Vicces is talán…