Vasárnap van. Odakint az idő csodás, kellemes napsütés, lágy szellő, csend, és nyugalom. Amolyan tipikus vasárnap délután.
De a hétvége korán sem volt nyugodt.
Sitti péntek este diszkózott, amiről talán meséltem is már. Szombaton szintén dolgozott, és most pihen. Rápihen a következő hétre. Kemény lesz.
El sem kezdem sorolni a rendezvényeiket, lesz egy pár.
Túl kell élni, mert szombat este utazunk. Bizony ám. Vár minket a Forma1.

Aztán hogy mi is van most.... Sittiről néhány gondolat.
Jó kedve van, vidámnak tűnik, az este sokat pihent. Van benne mégis valami különleges hiányérzet.
Sitti fura srác, a hiánnyal ritkán törődik, türelmes fajta, nem az izgága, mindent azonnal tipus. Mégis most valami bántja.
A kis, szőke lányt már nem látta lassan 3 napja. Nem is értem, nevetséges az egész. 3 nap az semmiség, annyi idő alatt nem szokott senki hiányozni. De ő most igen.
Tegnap elég sokáig beszéltek, én már a paplan alatt szunditottam amikor még nagyban ment a beszélgetés. Erről-arról,mindenről. Úgy érzem nagyon megértik egymást, valahogy mindig van valami közös hang, és soha egy rossz szó nincs. Mindent megbeszélnek, ha kell kétszer, háromszor, ezerszer.

Féltem Sittit. Úgy érzem szerelmes.