Csoda. 9 óra van lassan és Sitti nem dolgozik. Mitöbb, a héten nem is fog többet. Létezik ilyen? Hát...elég ritkán.
Lassan két hét telt el azóta hogy nem jártam erre. Két nagyon gyorsan elrohanó hét.
A legutóbbi bejegyzésem után másnap már indultunk is kirándulni. Én, Sitti, Babu, meg még egy páran. Két nap távol mindentől, ott ahol a madár se jár, de még térerő sincs.
Az alkoholos italokat eddig sem szerettem. Ezután sem igazán fogom, főleg hogy plüss medve vagyok, és ha esetleg valaki lerókázik azt tehetetlenül viselem el. Ahogy történt ez ott. Bizony...lehánytak. Sitti barátnője. Az sem igazán vigasztal, hogy nem csak engem, hanem mesterien egy egész plafont. De hát ilyen az élet, valaki bírja a piát, valaki nem. Eddig sem voltam nagyon kibékülve vele, ez nem segített hozzá a barátságunkhoz. De most, vasárnap újra megyünk, haza, a Hungaroringre, és jön ő is. Szerintem ott elszívjuk a békepipát :)
Sittiék Simán ünnepeltél a kapcsolatuk 50. napját. Egy csodás estével, emlékezetes volt. Tegnap pedig a 60.-at, ami szintén sajnos emlékezetesre sikerült.
Vannak az életben kiszámíthatatlan dolgok, amolyan tipikus véletlenek, amikre számít az ember de az adott pillanat hevében néha háttérbe szorul az ésszerüség. Sittinél tegnap ez volt a helyzet. Nagy részleteket nem írok, a lényeg hogy kicsit kellemetlen helyzetbe kerültek. Persze, Sitti már tudja ezt kezelni, Babunak ez rosszabb volt, de ő is hamar túl fog lépni ezen. Legalábbis remélem.
Arra jöttem rá, hogy ha részletesen akarok írni az életünkről nem elég 1 vagy 2 hetente írnom egy szösszenetet, mert az idő homályában elvész az akkor aktuális gondolat, a szó, vagy bármi más. Erre figyelnem kell. Igyekszem majd többet írni :)
Azthiszem most ennyi elég is :)
Régen raktam fel képet magamról.
Ez a kép még a forma1 előtt készült, amire én is mentem volna. Sajnos aztán kiderült hogy nem tudok menni. Na majd most vasárnap :)
