Most, amikor beléptem megrémülve láttam hogy mikor posztoltam utoljára. Tavaly - és most ellőhetném a sablonos poén hogy egy hete még tavaly volt, de a helyzet ettől rosszabb. Két hónapja lassan, hogy utoljára itt voltam.
Irni azóta sem felejtettem el, és téma is lett volna, no meg idő is, de valahogy az apró morzsák nem értek úgy össze, ahogy az régen jellemző volt. Most, egy hideg téli hajnalom, valamikor 2016 elején megtöröm a csendet. Patrik maci rendel :)
A tavalyi év nem volt rossz, sőt, kifejezetten sikeresnek mondanám. Sitti most is úgy élte a napjait ahogy előtte, évekig. A tervei nagy része megvalósult, a célok, amiket kitűzött maga elé végül jórészt kilettek pipálva.
Több emlékezetes dolog is történt idén. Az évet tanár úr megismerésével kezdtük,aki azóta kitudja merre jár. Aztán volt egy elő - vagy inkább visszaléptetése, születésnapok, majd a WTCC - ami évek óta az év csúcspontja. Voltak Babuval Tiszafüreden, majd Lengyelországba is. Az év végén Babu szalagavatója és az utána való buli volt emlékezetes, majd a karácsony és a szilveszter. Ezekről azóta nem írtam semmit, talán épp itt az ideje.
Régen, évekkel ezelőtt olyan távolinak tünt, hogy egyszer eljön az a nap is, amikor Sitti a nézőtéren nézi a szalagavatós előadást. Mindig úgy gondolt erre a napra, mintha valami messzi dolog lenne, és kíváncsian várta azt, hogy mi is lesz a vége. Bizony, Babu és megkapta a szalagot, aminek tulajdonképpen csak jelképes értéke van, de arra mindenképpen jó az egész hóbelevanc, hogy utána jól meglehessen ezt ünnepelni. Ez sikerült is, Sitti a hozzá illő módon próbálta kicsit megmozgatni Babuékat. Nem volt rossz :)
A karácsony csendesen telt el. Semmi felhajtás, semmi különös izgalom nem volt. A hangulat inkább hasonlított egy erőltetett hétköznaphoz, mint valós ünnephez. Tavaly talán ez máshogy volt, akkor máshogy alakultak a dolgok. Sittinek már az pihenés, hogy nem kell a munkára gondolni, az meg a lehető legnagyobb ajándék, hogy a szabad napját Babuvak töltheti. Erre mindenképp jó volt ez a pár nap.
Szilveszter...hát bizony az egy fokkal jobb volt. Érdekes módon talán most először volt érezhető hogy az új év valami új dolgot is elhoz. Ennek több oka van. Egyrészt Mókus jelenléte, aki Sitti mondhatni gyerekkori barátja, és akivel nagyon nagy terveik vannak az idei évre. Erről nemsokára mesélek.
A másik, hogy Sitti egyik kedvenc csapata lépett fel, akiket nem a zenéjükért szeret feltétlenül, hanem a közvetlen stílusuk miatt. Évek óta tart ez a jó kapcsolat, szilveszterkor a 11. koncertet nézte Sitti végig :)
A hideg ellenére is jó volt a hangulat, bár egy hosszú, maratoni 20 órás munkaidő volt.
A harmadik ok, ami miatt valahogy más volt ez az évzáró mint a többi az Sitti kollégájának hatalmas szerencséje, miszerint nyert egy tv-t. Sitti ritka örömet érzett, és ha bárki más nyerte volna minden bizonnyal lett volna benne egy szikrányi irigység. Most nem volt, sőt, valahogy talán jobban örült ennek mintha saját magam nyerte volna meg. Lehet, hogy legbelül érezte, hogy ez majd egyszer az övé lesz...és bizony Sitti kollégája ezt Sittinek eladta. Részletre, olcsóért. Ezzel kezdjük az évet. Van mit nézni.
Ha pedig az idei évnél járunk... hát van mit mondani...de még mennyire van!
Kiderült, hogy a gólya valóban jön hozzánk, mégpedig egy Fehérhasú törpesün képében. Sitti már felvette a kapcsolatot a tenyészettel, egyenlőre várni kell, de pár hét múlva többen leszünk. A név már megvan. Samu, a sün. Érdeklődéssel várom én is, hogy milyen lesz az új jövevény.
Sitti kötetkiadása csak annyit haladt előre hogy talált kiadót, és már tud pontos összeget, de ennyi. Nem úgy halad vele, ahogy kellene.. sőt...nem is halad semmit.. de majd azzal is lesz valami. Ennek a végét köd fedi el.
Babu éve sem lesz könnyű, ő vizsgázni fog. Ő fél tőle, én viszont tudom hogy aggódni semmi oka nincs. Menni fog, ahogy az eddigiek.
WTCC: ez idén se maradhat ki, de csak finoman érintem a témát mert már most látom magam előtt az eddigi évek gyönyörü pillanatait, a boxutca nyitását, a dudákat, az izgalmat a rajt előtt...na jó. Befejezem. A WTCC-t viszont most beárnyékolja valami. Egy nagy, magas torony, ami az égig ér, karcolja a felhőket, és aminek ormótlan vas lábai tekintélyparancsolóan állnak ki a földből. Az Eiffel-torony.
Az ötlet már tavaly nyár végén felmerült Sittiben, és ha nem lenne olyan kishitű már akkor elkezdhetett volna gyűjteni. Mennyivel könnyebb lenne a dolga.. de olyan sokba kerül az egész, olyan távolinak tűnt az időpont, és a távolság hogy ő maga se hitte el, hogy ez megvalósítható. Aztán valamikor december közepén addig matekozott, addig-addig ötletelt, amíg megszületett a terv. Mókus, Babu és Sitti utazni a la’ Franszoá’. Meg persze megyek én is, egy ilyen bulit én sem hagyhatok ki :)
A költségvetés nagyon szigorú, és napokat elvett Sitti életéből a tervezés. Brutálisak az összegek, csak azt veszed észre hogy van egy szám, majd utána nulla. Megy a szemed végig a számon, és a nulláknak nincs vége…aztán amikor igen rájössz hogy ez a fa igencsak nagy, amibe a fejszédet vágtad. De merni kell nagyot álmodni, és kész.
Kiszámolta forintra pontosan a költségeket, és a havi kiadás mellett táblázatban vezeti – diagrammon – változást, és százalékos értékben látja hogy épp mennyi az annyi. Most valahol 5% körül jár a dolog. De jó, erről is irhatok majd :)
Szóval: 2016, nyár vége, Párizs. Nagyjából 360 nap van hátra az évből, és előre kb egy hetet tudunk…mit tartogathat még az a másik 350… erre majd egy év múlva válaszolok :)
Üdv: Patrik, a plüss maci
