Néha botlunk bele érdekes dolgokba. Ilyenekről én magam is írtam már a blogon, és bár egy plüss medvét általában ezek hidegen hagynak, Sitti mégis valahogy a kellőnél több érdeklődést mutat az ilyen történetek iránt. Pedig aztán semmi köze nincs a dologhoz, de valahogy megragad benne. Kutat, nyomoz, aztán idővel túl lép rajta, de talán annyira érdekes az egész, hogy érdemes róla írnom.
Sitti egy ideje a helyi óvodában dolgozik. Túlságosan nem mozgatja meg a dolog, semmi szakmai kihívást nem jelent számára. Kimondottan unalmas a munkája, semmi érdekes tartalom nincs benne. Kivéve Csabit, akit már közel 20 éve ismer, de igazán közel csak ebben a néhány hónapban kerültek egymáshoz. Csabi egy ezermester, mindenhez ért, sok mindent tud, és nagyon érdekes dolgokat mond.
Az egyik nap megemlítette Sittinek, hogy neki van egy órája. Régi, 60-70 éves lehet, de mind a mai napig jár, sőt, még ébreszt is. Ez önmagában nem lenne érdekes, de az órán rányomtatva van egy név.
Régen ennek a kis városnak elég komoly zsidó lakossága volt. A történelem viszont elsodorta innen őket, voltak akik elmenekültek, voltak akik túlélték a háborút és itt maradtak, és voltak akik eltűntek.
Az óra egy idős nénié volt, aki pár éve meghalt, a házát pedig bontásra ítélték. Csabi részese volt a munkálatoknak, segített kipakolni a házból. Egy régi vitrines szekrényben volt ez a bizonyos óra. Nem járt, de látványosan szép volt. Csabi megmentette a kidobandó tárgyak közül, és egy ismerőse, aki ért az órákhoz megjavította azt, így a régi óra újra járt.
Tehát volt egy megmentett óra. Rajta pedig egy név:
„Goldschmiedt Samu, órás, ékszerész és látszerész”, alatta pedig Sitti városának a neve.
Aztán Sittiben felmerült a kérdés: Ki lehetett ez a Goldschmiedt Samu? Hol dolgozott? Él még egyáltalán? Ha nem, akkor valaki leszármazott van még? Hol volt az üzlete? Hány éves lehet ez az óra? Miért van rajta a név? Mi az óra története?
Az óra sorszámozott, kézműves óra. Nincs, nem lehet belőle sok. Ránézésre is nagyon öreg szerkezet. Múltja van. Az pedig érdekes lehet.
Egy facebookos csoportban kezdte Sitti a nyomozást. Oda felrakta a képet, és a rajta található szöveget.
Még aznap egy idős hölgy válaszolt, aki az adatlapja szerint 1953-ban végezte el a középiskolát. Ránézésre és az adatlapja szerint is 80 év körüli néni. Ez a 80 éves néni a facebookon egy hozzászólásban leírta mit tud. Hihetetlen!
Elmondta, hogy hol volt az üzlet, és hogy a segédje vonattal járt be egy közeli településről. 1958-ban javíttatott ott órát, és azért emlékszik ennyire, mert az akkor 2 éves unokaöccse a karján ülve lerántott egy órát. Közel 60 éve történt minden.
Továbbá elmondta, hogy a 40’-es, 50’-es években az üzlet egy Guttmann nevű ember tulajdonában volt, akik 1956-ban disszidáltak. Mindkét névre rákeresve feltételezhetően zsidó származású emberekről beszélünk. A nyomozás itt tovább folytatódott, és Sitti néhány kollégája is bekapcsolódott a történetbe. Kiderült, hogy Guttmann-ék izraelbe mentek, és hogy az a bizonyos segéd, aki annak idején vonattal járt be egy Turbucz nevezetű ember, akinek a fia – más információk szerint gyereke – még mindig Szerencsen él, és talán ő lehet a következő láncszem az óra történetének a felgöngyölítésében.
Egy mellékszálon is elkezdődött a nyomozás. Van egy másik régi órás család, egy bizonyos Póka-familía. Sitti mióta az eszét tudja megvan az órás üzlet, ott, a bolt előterében, egy kis fabódéban. Az öreg Póka már meghalt, de a lánya tovább vitte az üzletet. Neki megmutatva a képet sajnos semmi érdemleges információt nem tudott róla mondani, de adott két nevet, akik esetleg többet tudhatnak.
Aztán, hogy sikerül-e megtalálni a Samu bácsi leszármazottait, vagy a Guttmann-családból valakit..az majd kiderül. Érdekes történet lesz ez, úgy érzem.
Üdv: Samu, a plüss maci
