Sitti ugyebár irogat. Mikor mit, verset, szöveget, ezt meg azt, van hogy azt meg ezt, néha kicsit ebből, kicsit abból, előfordul hogy abból többet mint ebből, de az is gyakori hogy ez pont fordítva. Elfogult lennék, ha azt mondanám hogy ehhez tehetsége van. De több tucat vers, száz feletti blogbejegyzés, egy novella és egy slam után talán ez megítélhető.
No, igen. A slam. Az új szerelem, rajongás, valahol a szöveg és a versek között félúton. Ideális terep a srácnak, ez az, amiben igazán megtudja találni magát. Legalábbis az első szövege nagyon ezt mutatja. A többi meg majd kiderül.
Olvassátok szeretettel.
Sitti: Megvilágosodás avagy felkapcsolt parasztlámpa
Lehet inkább a Slam-be kellene nyomulni. Mert most akarom a karcom, és ez a harcom nem fog múlni, és lehetne ez valami misztikus égi jel, hogy gyerj, s ha már itt vagy…nyelj.
Megpendítem a pennám…jajj ugyan,menj mán’… több önálló gondolatom van mint amennyi élő spermám…. Talán ez gáz. Vagy még sem? Eljutnék hozzád. Átmásznék a kerítésen, vagy bebújnék a kerti résen, félig vagy épen, reggel vagy délben, vagy későn, amíg fénylőn, meteorként nem csapódnék az agyadban, míg nem mondod, hogy hagyd abba.
Ismeretlen érzés lenne, amolyan tébolyt okozó, hogy a hang értelmes szavakat hordozó, és rakétaként bombáznák az agyalapi részed, hogy a kábultságot érzed, mert ebben még nem volt részed. Na Te…parasztember. Összezavarodtál ugye, hogy van élet az agyhalál után, és nem csak ostobán és bután lehet nézni a térbe, mások szemébe, valahogy elérve azt hogy ne azt mondják hogy hülye paraszt. Vágod??? Váoogouuudd????
Persze, nem várom el, hogy feldolgozd a sokkot, mert a múzsa se adott a homlokodra csókot, és talán annyit elérsz, hogy felveszed a CSOK-ot…máshoz talán kellene ész is. Ész érvek. Itt, Északon.
Úgy képzelem el a kultúrát, mint egy vírust a gazdatestben. Megfertőz, szétárad, és repülés meg pókfonál helyett lenne választékos beszéd, vagy szimplán gondolkodás. Egy hardveren frissített illesztőprogram. Amolyan okos lettem, pedig hülye voltam, és eddig abban volt a korlát, hogy milyen arányban töltsem a borhoz a kólát. Mekkoraaaa képesség, testvér, több mint ami benned elfér. Ne is habozz, mindenkinek hamar add tudtára, hogy kurvára intelligens lettél, a zsíros kenyér helyett te már kalóriát ettél, hogy operába mentél, és megnéztél pár drámát, a tepsi alá végre kentél némi rama-t, és lassan rájössz hogy mekkora nagy hiba, hogy eddig két dolog volt fontos: a pia meg a pina.Feldolgozni ezt nem lehet, a beléd csapódó jellemet, mert van jelened és ha a múlt jelentett valamit azt jobb ha elengeded. Dobd le a suttyó jelmezed, élj úgy, mint aki a fénybe lépve már nem paraszt. Aki nem tapos több gőtét, de olvas helyette Goethet-t, és a Faustról sem az jut eszedbe hogy kinek hogyan teszed be. Legyél egyedi, nem olyan aki lenyeli az élet mocskát, nem rugdos több macskát. Sőt, védi az állatokat, mert emlékszik a múltjára. Ismeri a gyökereit, és a gyökerek is ismerik őt, felnéznek rá, mert a középső ujja helyett már példát is mutat.
Aztán jól vigyázz ha kiállsz az ablakba. A kultúra által okozott tortúra úgy baszhat hátha, hogy lezuhansz a járdasávba, és bármennyire magas a két betű – az I meg a Kú – úgy lépnek át rajtad, mintha matrica lennél az utcaalbumban, a sokadik lapon. Melletted egy újság, meg egy flakon, de ha azon a napon nem csak kérdeztél hanem kerested a választ akkor szabad az lelked. Az meg majd feltámaszt.
Na, ugye hogy jár a taps? Jó lesz ez. Csak így tovább Sittike.
Üdv: Patrik, the madafaka „big body” bear
