Kicsit sokára tértem vissza újra. Mentségemre szóljon hogy annyi időm sincs hogy kimossam magam. De a történetet nem fejeztem be, ezzel még adós vagy. Sitti ma nem dolgozik pihen, és a csendes, hűvös szobába végre összetudom szedni a gondolataim. Na hát akkor…hogy is volt?
Megérkeztek. Ahogy leszálltak a vonatról Sitti egyik barátja már azzal kezdte hogy nézzenek ki maguknak egy szimpatikus padot ahol az estét töltik. Persze, ez sohasem lett volna opció egy olyan ember életében mint amilyen Sitti. Unalmasan, élményektől mentesen tölteni egy idegen helyen az estét? Ez igazán nem Sittire jellemző dolog.
Ahogy sétáltak végig a peronon érezték egy picit annak a szabadságnak a szagát amit a baráti kapcsolat és az idegen világ elegye adott. Az állomás előtt egy pizzázó volt, bent pár fiatal. Negyed 12 körül lehetett. Volt még idő. Bementek hát.
A biliárdasztal lett a központi hely. Sitti nem éppen mozog otthonosan az asztal körül, de így volt pár érdemleges ütése. Aztán mentek a menetek sorba, teltek az órák, és lassan zárt a hely. Odakint a város csendesen élte a nyári esték nyugalmas életét. De nyugalmas este van mindenhol. Viszont ha Sitti nem alszik a város se tegye. Elindultak hát világot látni.
Az utuk egy közeli kocsma előtt vitte el őket. Bentről hangos mulatós zene, az üvegajtó mögött pár táncoló alak. Kurjongatás, éneklés, tipikus parasztfesztivál. De most ezt kihagyták, nem volt éppen alkalomhoz illő a ruházatuk. Mentek tovább. Találtak egy hatalmas nagy tornyot, körötte parkot, játszóteret. Ez viszont körbe volt kerítve, így ez is kimaradt az életükből.
Aztán vissza a szállásuk felé találkoztak egy parkban pár fiatallal. Az úton keresztbe ordibáltak egymásnak. Kb hajnali 1 lehetett.
- HOVA MENTEK?????
- A FORMA1-RE!!!!
- ILYEN KORÁN????
- MÁR TEGNAP ELINDULTUNK!!!
- ALONSO!!!!!
- HAMILTON!!!!
-HAMILTON FUJJJ!!!!!
- KIMI!!!!
-KIMI A KIRÁLY!!!!
Értelmes beszélgetés volt. Az abonyi srácok szellemi szintje nem volt túl kimagasló. Lassan Sittiék visszaértek az állomásra, és lepihentek egy sötét, hideg padra. Szisszentek az első doboz sörök, a társaság fele aludni próbált, Sitti pedig a telefonján zenét hallgatott. Ő nem volt álmos, sőt.. nagyon jól érezte magát ott a padon. Beszélgettek mindenféle dologról, telt az idő. Aztán bejött a vonat. „A VONAT”. Nem az amit itt borsodban látni, az a két, mocskos, grafity, rozsdaette vacak. Ez az ingázó….aztán kiderült hogy nem ingázó, hanem zónázó…de valami álomszép. Kamerás, kijelzős, egyterű, kényelmes, az egyik végéről látod a másik végét…ideális lelki társa a ránk váró útnak.
Eljött a hajnal. 3:30 és a vonat ajtajai sziszegve nyíltak ki. Nem kellett rá felmászni, éppen csak felszökkenni. Teljesen más világ volt az, mint amit eddig megszoktak. Leültek, a nyakukban a jeggyel. Kis várakozás, és irány Gödöllő.
Hamar jött a kalauzhölgy. Ránézett a jegyre, majd megkérdezte hogy „ilyen korán indultak útnak”?
Nem. Már tegnap elindultunk – jött a válasz. Pár lélek volt a vonaton, talán 8-10 ember. Sitti pislogott egy picit, és mire újra kinyitotta a szemét tele volt a vonat. Ez az a fajta időutazás amit mindenkinek kikell próbálnia. Pislogsz egyet, és mire kinyitod a szemed egy csomóan vannak körülötted. „Hol vagyunk?” Jött az első kérdés, aztán segített a GPS. Kb 20 percre a céltól.
Koromsötétben szálltak fel és a vonatról nézték ahogy jön fel a nap. Mire leszálltak reggel volt. 5 óra. És világos.
Gödöllő. Egy picivel ismerősebb hely. Jártak már itt, én magam is voltam itt. Az állomás mellett pár méterre van a HÉV. Egy gyors reggeli, majd cigiszünet után a kialvatlan, álmos társaság útnak indult újra. Itt már jelentkeztek az első kollégák, különböző csapatpólóban rohangáló emberek. Érezték hogy közelednek. Aztán elindult a HÉV is. Sitti GPS-en követte a métereket, ami szinte megette az aksiját. Durván 15 perc után leszálltak és elindultak a pálya felé. Ez egy durnán 20-25 perces séta, amit már Sitti jópárszor teljesített, lassan a bokrok régi ismerősként néznek vissza rá. Dombon le, dombon fel, aztán megint le, és megint fel. A távolban már sátrak, autók, mindenféle hang. Útban a pályára elsétáltak egy camping mellett, ahol a drótba sörös dobozokkal kivolt rakva a „FELVIDÉK” szó. Ott sem lehetett unalmas az este….aztán a tervezett kapuhoz mentek. Már sor volt., bőven 7 óra előtt. Ők tegnap indultak, de látszólak ezzel senki nem törődött. Élet-halál harc ment a helyekért. Lökdösődés, miegymás. Közben pár biztonságis elkezdte átnézni a csomagokat. Hűtőtáska nem játszik, és a bevihető folyadék száma egy azaz 1 üveg. Talán mondani sem kell hogy Sitti táskájának az alján 3 jégakku pihent, és biztosította a hideget annak a közel 10 liter folyadéknak ami még ott volt. Ha kiszúrják akkor ez gazdás cserél. De Sittit nem abból a könnyen szivathatós fajtából csináltál. És itt jött képbe a barátnőjének a pulcsija. Szinte életet mentett. Kicsit elrendezte a táskát, az üvegek felé tette a pulcsit, és arra rá a kaját, hogy ha esetleg belenéznek, talán ha bele is túrnak ne vegyenek észre semmit. Belenéztek, beletúrtak, átengedték. Győzelem.
Aki túljutott a kapunk mindenki rohanni kezdett. Eszeveszett tempóban. Sitti nem az a rohanós fajta…de akkor még nem tudta hogy itt rohanni kell. Itt minden másodperc számít.
Felértek a lelátóra, a dobra. Elfoglalták a helyüket. Nyugodtan lepakoltak, és bár a gravitáció nem volt a barátjuk letudtak ülni. Itt vagyunk…megérkeztünk. Könyvelték el magukban, a tűző napon, hullafáradtan, álmosan…..és még várt rájuk jópár kemény óra.
A lelátó folyamatosan egyre zsúfoltabb lett. Amíg két német szimpatikus fiatalember nem ült le Sitti elé. Vagy inkább rá. A lábára. Sitti először finoman, majd egy picit durvábban jelezte hogy ezen körülmények nem tarthatóak hosszú távon. Aztán az idegei felmondták a szolgálatot, és egy óvatlan pillanatban az egyik srácot véletlenül tarkón köpte. A srácok érezték hogy szó szerint nem hazai pályán vannak, és itt bármivel lenne problémájuk abból ők csak rosszul jönnének ki. Aztán a nagy fészkelődést az egyik megunta, megfordult és angulol kezdett el hablatyolni.
”Mit mond a köcsög?”- Nézett Sitti Szabira kérdő szemekkel.
Szabi perfekt angol, és úriemberekhez méltó módon, normálisan elmondta azt hogy mi is a probléma ezzel a ráülünk a másik lábára dologgal. A srác angolul elnézést kért, majd 20 perc elteltével ugyanúgy Sitti lábán parkolt. Akkor borult el végleg Sitti idegrendszere. Hátba vágta a táskával és még jól térdel rá is segített. Innentől kezdve Sitti parkolt az ő hátán, és így nézték a forma1et.
Égett a nap, nagyon kemény idő volt. Mindenki szenvedett ott…de elkezdődött a Forma1.
Én azt gondolnám…bár csak egy plüss medve vagyok, de talán Sittinek is ez a véleménye hogy egy TV-ben unalmas, elalvós verseny élőben izgalmasabb lehet, és maga az élmény elragadja azt aki éppen nézi. Ez a valóságban nem így van. Annyira nem hogy Sitti az 5. kör után már azt várta hogy legyen vége, és a 20. kör környékén el is aludt. Átaludta azt a futamot ami miatt már tegnap este elindult. Irónikus, nem igaz?
Aztán a futam vége előtt már elmentek a helyükről. Beakartak menni a pályára. És ez sikerült is. Az egész nap legszebb élménye az volt amikor Sitti a Hungaroring aszfaltjára léphetett. Azért talán megérte elmenni. A többiért nem igazán. Készült pár kép a pulcsival, és szépen, csendesen, kissé leégve, és talán csalódottan is indultak vissza azon az úton amint jöttek. Séta, HÉV, vonat, tolongás. A hazaút unalmasan telt, a vonat tele volt emberekkel.
Persze, arról nem beszélhetek hogy csalódott lenne. Elment, ott volt. De azt nem bánom hogy én most nem kaptam helyet a táskában.
Másnap Sitti pihenős volt. Itthon volt, és a barátnője is eljött hozzá. Én most láttam együtt őket először. Nagyon aranyosakJ Egy kedves, mosolygós szőke lány. Jó volt látni őket, és ha egy hét így kezdődik akkor a folytatás sem lehet rosszabb. Kipihenték a futam fáradalmait J
Aztán kedden már rendesen dolgozott, szerdán is, csütörtök és pénteken szintén. Péntek este egy operett gála volt, ahova a barátnője is elkísérte.
Szombaton unatkoztam itthon. Sitti a barátnőjéhez készült. Komolyan mondom, amióta ismerem, a jópár közös évünk alatt ennyire még nem láttam izgatottnak. Olyan aprólékossággal készült el, hogy rá sem ismertem. Biztos mindenki látott már a filmekben olyan részletet amikor a szereplő ruhákat próbál…nem egyet, nem kettőt, hanem vagy ezret. Sitti ilyen volt. Kombózta ezt a farmerokkal, és végeláthatatlannak tűnt ez az egész. Az egész szekrényt felpróbálta szinte…atyaég…normális? Jah, normális. Csak szerelmes szegény.
Aztán egy kis cucoma, hajigazítás, párfüm, és irány a busz. Csak este láttam újra. Boldog volt, mosolygott. Elmesélte a napját. A barátnőjét, ahogy várta a megállóban, aztán az izgatott lépteket át a kapun. A haditervet, ahogy az ablakon fog majd bemászni. Aztán a jövendőbeli sógorával is összepacsizott, és azzal a két brutális vérebbel is aki fogadta őt a kapun belül. Mesélt mindenről, és csak mesélt, csak mesélt, csak mesélt…addig mesélt amíg el nem aludt. Vasárnap korán kellett kelnie. Dolgozott.
Az egyik helyi pékségben volt valami rendezvény. Nem tudom mi volt pontosan, a plakátot is csak fél szemmel láttam. Azt hangosította Tibivel. Jó nap volt, bár kissé unalmasnak is mondható. Nem voltak túl sokat, mondhatni hogy senki. Viszont Sitti neve elhangzott egy rádióban, majd később a barátnője is megjött. Őt meg pár srác ugrotta át. Volt azért élmény gazdagon.
Ejnye..majdnem kihagytam valamit. Vasárnap este WTCC is volt. ÚJRA. Norbi elég balszerencsés volt a hétvégén, a dobogó nem jött össze de egy 5. és egy 7. hely igen.
Sitti barátnője pedig itt volt, és ketten nézték a futamot. Olyan gyönyörű volt…leírhatatlan érzés. És megint őt várja. Ma újra találkozom én is vele. Talán:)
A hét megint nem lesz egyszerű. Rendezvény rendezvény hátán. De már nem többen vannak. Épp ma jött még 3 lány kolléga…na, meg ha már itt járunk.
Sitti nem egy jóképű gyerek, nem az a jótestü helyi menő csávó,akire a lányok buknak. Gondolom ezt én, és gondolja ezt ő is. Pedig a potenciális barátnőjelöltek listája napról napra bővül. Ma is egy régi-régi ismerőse próbálkozott be nála…de nem is értem.
A barátnőjének ez nagyon rossz lehet, és fordított esetben Sittit az ideg enné meg. Ezt tudom, ismerem. De azt is tudom, hogy már régen nem az a könnyen kapható fajta. Sőt…mára az egyáltalán nem kapható fajtába tartozik. Úgy szereti a párját ahogy soha senkit sem.
Tegnap este még egy kis rózsás kutyust is küldött neki. Olyat aminek minden lány örülne, és ezek a „rajongó” (én csak így hívom őket) fél karjukat odaadnák egy ilyen gesztusért. De hát ez van. Valaki értékeli valaki nem viszi túlzásba. De ez így van rendjén. Nem kell mindent a kirakatba rakni, és ezt Sitti is megtanulta. Duzzogott magába egy picit, durcizott, aztán mosolygott az egészen. Hiszen ez úgysem változtat semmin. Hiszen képpel, vagy kép nélkül, lényegtelen, de jó szeretni őt. Ő-t :)
Na de elég sokat írtam…be is fejezem J Kiírtam a lelkemet, de nem is baj, ilyen melegbe ez a legjobb. A hűvösben írogatni. Legyen szép napotok.
Üdv: Patrik, a plüss maci akinek melege van.
