Hetek teltek el megint azóta, hogy nem írtam. Sitti életének talán leghosszabb hetei. Most, nyugodtan, az ágyban fekve mennyire könnyű visszagondolni a napokra, mégis mennyire nehéz volt. Remélem, hogy mire a bejegyzés végére érek áttudok adni ebből a „hulla vagyok” érzésből valamit. Kemény volt. Nagyon kemény. Napról napra fogok leírni mindent. Hosszú lesz.
Május 4. – Az első nap
Szerda. Átlagosnak indult. Előtte pár napig esett, és néha előjöttek a felhők. Sitti és a kollégái nekiestek a színpadnak. Szét kell szedni, mint már annyiszor. Vas, több száz kg, és minden perc, amit úgy kell tölteni, hogy ezzel foglalkozik az ember először lelki aztán már fizikai fájdalmat okoz. Egy brutális találmánya az emberiségnek. Mikor áll akkor szép, de különben az egészet a pokol bugyraiban kellene felolvasztani. Egész napos munka ez, véget nem érő, de egy napot mindenképp igénybe vesz, és utána az ember olyan fáradt, hogy élni sincs kedve. Arról nem is beszélve, hogy estére a kosz úgy nő hozzá, mintha a szülőszobából kikukucskálva már ezzel született volna. Ha ezt kell csinálnod akkor nem a napod, hanem az egész heted van elcseszve.
Május 5. – Gála
Másnap művészeti gála. A tipikus „nem lesz semmi” aztán „ez kéne meg az kéne”
A helyi művészeti iskola mutatja be a tehetségeit. Ezzel semmi baj nincs. Azzal sincs baj ha munka van vele. A baj akkor van, amikor teljesen felesleges igényekkel sorakoznak fel, amit az utolsó 5 percbe jeleznek, és számon kérik hogy tegnapra miért nem lett kész. Rendezvény, és a stressz ennek a része. Kezelhető, túlélhető.
Május 7. – Esküvő & Vonat
Ha van tó, legyen ott az esküvő. Sitti nem kérdez, megy és pakol, és legendák nyomán tudja azt, hogy ezt igazából nem csinálja ingyen. Csak ez más zsebébe csusszan. A fenti szinteken szétporladnak az anyagiak, és hozzájuk már morzsákban se jut. Nevess, mosolyogj. Közben pedig dolgozz egy vonatmegnyitón. Szombat? Hétvége? Na és, belefér.
Május 9 – 10 – 11 – Jelszó: Szarból színpadépítést csinálni!
Ha már szétvan szedve a dolog akkor le kell festeni! Bizony! Mert rozsdás, rohad, csúnya, szar, egy köpedelem. Le kell festeni! Persze! Attól ugyanolyan szar lesz, csak nem látszik!
Kompresszor és töménytelen mennyiségű festék a vasra, a levegőbe, kézre, körömre, tüdőbe.
”Kesztyü van? Nincs? El kell menni és venni!”. Nem, bazdki. Elmész, veszel, mert a munkáltató Te vagy, hogy rohadnál meg. Egész napos szopás, sziszegés, kattogás, kutyulás, és ez egész nap. Véget nem érő átok
Május 12 – Almavirág / before /
A festék még meg sem száradt, kocsiba be, és irány egy másik helyszín. Ott le. Fesztivál lesz. Napok óta meló, pihenés nélkül. Ekkor még Sitti is azt gondolta hogy látható ennek az egésznek a vége. Nem így történt. Ezer fok, és szembe folyó izzadás. Brutális.
Május 13 – Samu & Ponyva
Arról írtam, hogy Samu egy versenyre jelentkezett. A kategóriáját megnyerte. Nagy büszkeség ez nekünk, van egy híres családtagunk. Délután pedig ponyva felrakás. Szokás szerint, a rendezvény előtti este. Késő este bepakolás
Május 14 - 15 – Fesztiválozási
Korán kelés, hullafáradalom. Sokadik nap. Az eső esik, a kocsi indul. Az eső tovább esik, és a kocsi megérkezik. Emberek jönnek, mennek, és lassan kezdődik a rendezvény. Az eső szakad, és minden gomb megnyomása előtt remegés, félelem és kérdőjelek. Sitti kollégája az utolsó csekkolás előtt szólt neki, hogy engedje el a létrát, meg a színpadot, mert rázhat. Biztató.
Reggeltől hajnalig. Hajnal 4-re értek haza.
Május 16 – Pünkösd
Dolgoztak volna, de pünkösd. Ünnep. Nem dolgozik senki!
(A faszt nem… motoros túra, a kocsit ki kellett pakolni… dögfáradtan…)
Május 17 – Fesztivál After
Kocsiba be, darabokra szét, aztán haza. Ez is egész napos program, aminek a végére hulla vagy. Se mosolyogni nincs kedved, se élni, se semmi egyebet. És már ez is a sokadik nap.
Május 18. – Charlie kibaszott nénje
Persze, ez kell. Ezer rendezvény közé. Színház. Különösebb kihívást nem jelentett Sittiéknek, pont annyit csak hogy ne lehessen pihenni. Nem nehéz, viszont hosszú nap volt. A végén az elpakolás percei már őszinte és mély érzéseket hoztak elő Sittiből. Akkor már minden jó volt. Akkor már ő is érezte, hogy ez nem volt annyira rossz előadás mint amilyennek idő közben tűnt.
Május 19. – Magyarok meg a Barca
Filmbemutató. Ilyet Sitti még nem csinált. Ott volt a rendező, meg pár focis emberke. Pár dolog körülményes volt, de ez sem jelentett hatalmas kihívást. Előtte színház, pakolás, fények, hang… pont annyira volt fárasztó, hogy ne legyen pihentető. Egy nappal közelebb a maihoz. Ez volt a 15. nap.
Május 20. – Fesztivál (Before)
A helyzet hasonló volt mint egy hete. Színpad készül, ahogy évek óta. Fárasztó, döghosszú dolog. Sitti kollégája már ezt nem bírta, és nap közben hazament aludni. Érthető. Sitti akkor úgy érezte hogy a vállaira még nehezebb súly került, és a maga módján számon is kérte ezt, mégis valahol mélyen megértő volt. Érezte ő is magán hogy mennyire fáradt, eltudta ezt képzelni másról is.
Május 21. – Fesztiválozási 2. rész
Ugyanaz, mint egy hete. Pakolás, kocsiba be és hajrá. Programok egész nap, és kompromisszumok, stressz, nyugtalanság. Felelősség ez, nem is kicsi. Ilyenkor mindenki öregszik pár évet. Aztán este valamikor 10 körül kocsiba be, és irány haza. Sitti mikor az ágyába került újra azt gondolta, hogy felszabadult. Hosszú volt, fárasztó, mégis emlékezetes. Felejthetetlen.
Május 22. – Kell a tunning
Vasárnap. Egy fesztivál után az első szabad nap….lehetett volna, és tulajdonképpen az is volt, kivéve, hogy mégis lett egy indok, amiért be kellett mennie dolgozni. Tunningtalálkozó, szép autókkal, meg árammal, amit össze kell szedni. Sittinek, nyilván. Szóval ekkor sem tudta elkerülni a végzetét. A 18. nap.
Május 23. – A vizsga
Sitti már a két fesztiválra úgy ment el, mint egy csöves. Növesztett mindent, ami rajta nőhet. Babu vizsgája ekkor volt. Ügyesen megoldotta :) Most már hivatalosan fodrász lett belőle. Nagy pacsi Patriktól, ügyes voltál :)
Sitti aznap nem dolgozott, bár nem hivatalosan bent volt a munkahelyén.
Május 24. – Fesztivál 2. rész after
Színpad szét. Szokásos, hullafárasztó.
Május 26. – Szinpadépités & Sulidisco
A hétvégén polgárőr nap. Kell minden, színpad meg tok meg vonó. Persze, annak a 30 főnek szükséges. Mindegy. Kalapálás aztán irány bulizni.
Februárban volt az utoljára, hogy Sitti zenéljen valahol. Ez a pár hónapos sorozat most tört meg. Kibérelték, mint egy prostit. 3 órára, 5 ezerért. Kicsit kettős érzésem van ezzel kapcsolatban. Amit ő tud az egy alap dolog, igazából erre költeni annyira felesleges, mint esőben kertet locsolni. Másrészt van egy harmónia közte és a keverő között. Néha elég jól titkolja, de valahol belül szereti ezt csinálni. Akkor is, ha egy forintot nem ér.
Május 27. Gyereknap & Színpad
Színpad. Nem lett befejezve egy nappal előtte. Nem volt rá idő, de azt be kellett fejezni. Igen,ez még mindig az, ami után senkinek nincs életkedve. De más választás nem volt, délután gyereknap. Ott meg aztán volt habfürdő, meg Bobó, Karcsibácsival. Volt múmia nyakában lógó rózsafüzér, meg minden. Aranyos rendezvény volt.
Május 28. Baba-börze, polgárőr nap, gyereknap, meg minden ami kell
a jó, már unom ezeket sorolni. Volt ez is, Sitti megint sokat szopott. A 24. nap.
Ez csak annyi ami megmaradt. Egy pár sorban leírni minden pillanatot nem lehet. Lehet, hogy egyszer megteszem, és részletesen leírnom, hogy ilyenkor mi zajlik, de olyan sok, hogy abba még belegondolni se jó. 24 nap, a többsége reggeltől estig.
Sitti tegnap este az ágyában fekve született újjá. Hosszú ideje az első olyan estéje volt, amikor másnap nem kellett gondolni semmire. Semmire, ami zavarná. Most pihen. Mosolyog, boldog és nem gondol semmire. Becsukja a szemét és zuhan. Visszapörgeti a napokat, a perceket, a képeket ami bele égett az emlékeibe. A nehéz pillanatokat, a piszkos ruhákat, a fájó végtagokat. A szemébe csöppenő verejtéket, az esti vagy hajnali pakolásokat, a fellépőket, a nap végi kézfogásokat. Hihetetlen, de vége. Egyenlőre vége.
Üdv: Patrik, a plüss maci
