Jóreggelt!
Meleg van. Odakint az ég tiszta, és a nap sugarai bombázzák a földet, olvad minden. Hatezer fok van....árnyékban. Sitti nem rég ébredt fel, és egy gyors elkészülés után indul is dolgozni. A napokban kapott eleget a nap kedves sugaraiból, többet is mint amennyit akart. De kezdjük az elején.
A múlthét nagyon változatos volt, rengeteg elfoglaltsága volt. Az egész szerdán kezdődött az egyetemi pontváró bulival. A délelőttöt a barátnőjével egy közeli tavon töltötték, ez volt az első közös programjuk. Csodásan érezték magukat, és Sitti is kellemes, nyugodtan tudott készülni az estére.
Ő zenélt. Már megint. Nem volt különösebben érdekes buli, sőt, tulajdonképpen unalmasnak is mondható. Egy amolyan kötelező rossz, amin túl kell esni. Aztán valahogy beindult a buli, tele lett a színpad, és tombolás volt. Jól érezte magát, és kellően el is fáradt másnapra.
Csütörtökön pihent, majd pénteken megint zenélt.
A csütörtök este nem volt kellemes. Izgult, aggódott amiatt hogy mi fog történni. Félt a csalódástól, attól hogy nem azt fogja mutatni amit várnak tőle. DJ Szatmárival egy színpadon zenélni hatalmas dolog, és megtiszteltetés. Felelősség amit tudni kell kezelni. Aztán eljött a péntek reggel.
Ugyanolyannak tűnt mint a többi. Nem volt különösebben érdekes a külvilág számára, Sittiben mégis tombolt a kétségbeesés parázsló forgataga, és ahogy egyre jobban közeledett az este úgy érezte át minden porcikájában azt az érzést amit a halandó emberek lámpaláznak hívnak, Sitti inkább bizonytalanságnak. Sok mindent próbált. Csöndben elvonulni és magányosan készülni, és próbált nyíltan, vidáman, minden gondolatot elterelve hangolódni. Mégis, az igazi megnyugvást a barátnője látványa okozta. Semmi nem tudott olyan nyugalmat adni mint az ő közel léte. Aztán szép lassan eljött az este.
Teltek a percek, 9 óra körül kezdett volna zenélni. Elment a pénztárhoz, megnézni hogy ki van itt. Aztán látta hogy egy kisebb sor áll ott...gyorsan visszament..aztán elkezdődött. Percről percre egyre jobban lazult el, adta át magát az estének, és amikor már páran táncolni is kezdtek érezte hogy rendben lesz minden. Nem lesz gond. Aztán megérkezett Szatmári is. Egy nagyon szimpatikus, nagyon kedves fazon. Lepacsiztak, egy gyors füles és mikrofoncsere, és indulhat a parti. Hatalmas buli volt, Sitti pedig kissebbféle alkohol befolyásoltság alá került...de végülis nem volt gond. A buli rendben véget ért, és 4 óra körül az ágyat is megtalálta. Aztán másnap visszament dolgozni.
A szombaton a hétvége csúcspontja volt. A délelőtti pár órás munka után Sittire este még egy nagy utazás várt. Pestre készültek, a Forma1-re. Úgy volt hogy megyek én is. Aztán valahogy mégsem mentem, de tudva az eseményeket nem is bánom :)
Este 9 körül indult a vonat. A táska kellőképpen volt tele energiaitallal, kapott helyett pár ásványvíz, szendvicsek, és Sitti barátnőjének pulcsija, ami még a buliból maradt itt. Ő nem tudott eljönni, és talán ez nem is baj hiszenm nagyon kemény volt az a nap...de a pulóverét elvitte, hogy legalább az legyen velem. Szóval elindultunk.
Az estének már az első perctől volt egy vicces hangulata. A vonatkabin a nevetéstől volt hangos, és saját öniróniájukat is megmosolyogták. Előtte este elindulni? Őrültség. És? Ők tudták.
Aztán az első érdekes dolog egy megállóval odébb történt. Egy fiatal, átlagos lány ült a kabinban, egyedül. Szolid, semmi kihívó nem volt rajta. Pár „szimpatikus" srác felszállt a vonatra és elkezdték zaklatni a lányt. Sitti ezt tűrte, majd egy pont után Szabira nézett, és a szeme elárult mindent. Szabi megjegyezte hogy még korán van a balhéhoz, de mégis, amit ők csináltak az már sok volt. Sitti felállt, és odament a lányhoz,kérte tőle hogy üljön át hozzájuk. A lány viszont nem akart, de a srácok vették a lapot, és bár lehetett volna más következménye is, pár megállóra rá leszálltak, majd Miskolcon Sittiék is, a lánnyal együtt. Akkor beszéltek egy pár mondatot, és szépen elváltak. Sittiék pedig folytatták az utat. Még nagyon messze volt a vége...
A következő vonatra nem sokat kellett várni, nagyjából egy cigiszünet fért bele a várakozási időbe. A vonat a szembe lévő vágányról indultak, és felszállás után egy nagyjából másfél órás út várt rájuk. Ez már csendesebben telt, zenehallgatással, életjelekkel, itt már készültek az első képek. Csendesen érkeztek meg negyed 12 körül Füzesabonyra. Egy ismeretlen állomásra, egy ismeretlen környezetbe, egy ismeretlen helyre. Itt kezdődött igazán az este.
