Volt már arra példa, hogy Sitti egy-két barátja megosztotta a saját verseit. Ezek hátterében általában mindig valami előre megbeszélt gesztus, „jófejség” volt. Akár alkalomhoz illő volt, akár nem, volt bejelölve rajta, volt hogy nem. Volt név nélkül is, sokféle módon. Aztán ahogy telt az idő Sitti versei is csendesebbek lettek, és már én sem tudom hogy mikor kezdett bele, hogy megint valamit írjon. Az biztos, hogy nem most volt. Néha azt érzem, hogy ő maga is elfelejtette, hogy képes alkotni, és a hit amit magában érzett az elfogyott, megtört, elfújta azt az élet egyéb vihara.
Ilyenkor valahogy a sors mutat jelet, egy utat, valami fényt az alagút végén. Váratlan dolgokat, amik nem az említett megbeszélt jófejség, tudatosan várt dolgok. Olyan dolgok, amik a semmiből jönnek, váratlanul.
A vendég, akiről nem rég írtam elment több mint egy hete. Sittivel jó barátok lettek, tegnap dél körül beszéltek is. Majd jön vissza, ennyiben maradtak. Semmi több nem volt. Aztán ma reggel ez a vendég, barát, nevezzük bárhogy – szóval ez a vendég kiposztolta Sitti egyik versét, a rohanó világot. Ez Sitti talán legtanulságosabb, legszebb verse, és ez sok mindent megmagyarázhatna, ha nem tudná azt hogy ez a vendég, Tanúr Úr annyira nem használja a facebookját, hogy kis túlzással azt lehetne mondani, hogy annyira lép be, hogy az aktuális évi születésnapi köszöntéseket lájkolja, majd élje tovább a valós emberek valós életét. De most ez megtörtént, posztolt, és teljesen ismeretlen emberek lájkolták, olvasták, és mint egy pollen a réten ( az összes pollen csessze meg, Sitti már érzi a tavaszt. FUCK!!) szóval mint a pollen a réten úgy terjed el, láthatatlanul. Egyszer talán lesz is belőle valami, csak ahhoz bizony csinálni kell. Szorgalmasan, ismerve a célt. Az év negyede eltelt, haladás pedig eddig nem sok történt a kötet irányába. Majd lesz…majd lesz…egyszer, még idén….persze, ez szép, de a sok majdból csak akkor lesz jelen ha nem holnap lesz, hanem ma.
Ennyi kellett talán, csak egy ártatlan poszt. Sitti nevében is: Köszönöm Tanár Úr!
Üdvözlettel: Patrik.
