Siralmas ránézni az órára. A hajnal egy olyan varázslatos időszak, amikor az idő olyan lassan mint egy…. nem tudom, valami. Szerintem ennek az lehet az oka – a plüss medve agyammal kitaláltam – hogy ilyenkor egy percben nem 60 másodperc van, hanem legalább ezer. Vagy talán több is, nem tudom. Mindegy. Az óra lassan négyet mutat, én meg az elmaradásomat bepótolom, ha már van rá időm. Rég írtam…na jó, annyira nem rég, tegnap előtt, de az inkább valami sóhaj volt a levegőbe. Nézzük, mi újság van velem?
Írtam hogy Sitti megint mintamókust játszik. Jelentem, készen van a régi – új mintája. Egy éve kész az alap, arról talán írtam is. Most kapott egy kis tunningot a dolog. Nem volt egyszerű maga a helyzet, ugyanis Sittinek tegnap 9re volt időpontja, viszont este 10től reggel 6ig melózik. Alvás nélkül ment a szalonba, ami már csak azért sem előnyös mert fáradtan az ember nem biztos hogy erre fel van készülve. De szerencsére a városban volt annyira hideg, hogy mire Sitti odaért már nem nagyon kellett ébresztgetni. Aztán következett a szokásos procedúra, szerelés, próba, beülés, és az a tipikus szapora kattogás. Talán fél óra sem telt bele és vége is volt. Pici vér, annál picit több fájdalom és annál meg igen – igen több öröm. A minta kész lett, nem is lett olyan rossz. Sőt. Nekem tetszik.
Na, akkor a fogyás. A hét közepén járunk. A múlt hét vasárnap megint sikeresnek mondható, bár ez viszonyítás kérdése. Ki mit nevez sikernek. Ha azt, hogy folyamatosan, január eleje óta – aminek lassan két hónapja – Sitti fogy az siker. Minden vasárnap kevesebbet mutatott az elődjénél, néha sokkal, néha kevesebbel, de ez egy ilyen játék. Ha azt nézzük, hogy a céltöl még mennyire messze van, és hogy az amit hoznia kellene mennyire távolinak tűnik az már elszomorítóbb. Mindig azt mondja hogy bezzek majd a következő héten belehúz…aztán ebből pont ugyanúgy semmi nem lesz mint az előző héten. Ez annyira elég hogy mutasson valamit a mérleg, kevesebbet mint legutóbb de messze nem annyit amennyit kellene.
Egy nap hogy néz ki kaja szempontból? Általában délelőtt elkészül a napi adat tea. Egy üvegbe kitöltve, aminek a fala már barna a zöld teától. (Mivaaan????) A teában van valami olajszerűség, ami ezt befogja, de inkább az üveget mint bármelyik bögrét. Az a napi adag, azt meg kell inni. Egész napra pont elég, de hagyni nem szabad! Ez szent dolog! A tea pedig nem az amit az ember az ilyen-olyan drogériákba vagy hipermarketek polcairól levesz. Ez gyógynövényboltba kapható, speciális tea, amin a magyar szó olyan ritka mint nyáron a hóesés. Talán nem is hatna, ha csak magába inná, szerintem erősen dolgozik benne a placebo hatás, de ez csak az én véleményem. Mint ahogy az is, hogy a bogyónak amit pár hete szed annak is inkább ennyi köze van a valós testi hatásokhoz….bár erről meggyőződve nem vagyok. Szóval van a reggel. Tea, mellé reggeli, általában „piklik” azaz müzli. Azért lett „piklik” a neve mert Sitti apukája amikor megkérdezi hogy mit reggelizik a müzli szó után azt mondja hogy „akkor hozok be egy pikliket”. Ez egy fehér fém edény, aminek van egy füle, és Sitti ebből eszi a müzlit. A reggeli után jön az első bogyó, aminek órákkal később már meg is van a hatása. Sitti a tejjel eléggé hadilábon áll, ugyanis nagy valószínűséggel laktózérzékeny. Ez nem halálos dolog, pusztán arról van szó, hogy Sitti szervezete a tejtermékeket – főleg a tejet – nem tudja minden részében feldolgozni. Müzlit meg tej nélkül enni nem egyszerű dolog. Ilyen az élet. Aztán jön az ebéd. Az meg mikor mi. Leves, szigorúan kevés tisztával, rizs, csirkehús, tojás, gomba. Persze ezek nem szigorúan csak ebédre ehető dolgok, sokszor van hogy ezek alkotják a reggelit, vagy épp a vacsorát. Sütemény, tészta, édesség, zsíros húsok, kenyér - ezek mind távoztak az étlapról. Van helyette biohungarocell, magyarul: puffasztott rizs vagy búza, amivel szerintem egész jól lehetne szigetelni egy lakást, és jobban emlékeztet a habarcsra vagy épp az említett hungarocellre. Íze nem igazán, annyi a dolga csak hogy a kenyér evésének megszokását valamivel pótolja. Aztán jön a vacsora, ami tulajdonképpen a reggeli. Szigorúan 6 előtt, utána már semmi. Nulla. Ha éhes, ha nem. Általában pedig éhes. Persze ezeket a rendszereket így leírva teljesen áttekinthetőnek mondhatnánk, a valóság viszont teljesen más. Főleg a munka miatt. Akkor borul az egész, ha éjszaka dolgozik kizárt hogy 6 után ne egyen. Ha reggel 6kor ér haza akkor még reggelizni nem reggelizhet, viszont amikor felébred már az ebéd jön. Munka előtt megint alszik, csak hogy a vacsora ideje se legyen pontos. Nehéz. Aztán a lusta kutya fáját…a mozgás. Az kéne. A lustaság meg nem kéne. De ez is olyan, mint minden, „majd a jövő héten”. A lustaságot mindig tudja mire fogni. Szóval ilyen rendszer mellett jutott el Sitti oda, hogy több mint 6 kiló mínusszal éli az életét. Ami ebben a legjobb, hogy bizony egy látszik is. Ez azért sokat segít.
Jah, és ha már a „piklikről” beszéltem hát nekem is van olyanom, Babuéknál.
A hotelben többé – kevésbé ugyanúgy telnek a napok. Egy ideje mégis más ide bejönni. A 13-as szobában van egy vendég, akiről Sitti már most, pár hét ismeretség után sokat tudna mesélni. Szabolcs a neve, régen az egyesült államokban élt, ahol Max volt. Sitti megtudta már hogy honnan jött, mivel foglalkozik, mit csinált eddig, család, barátok, érdeklődési kör…hát igen, akik naponta összevannak zárva azok hamar megpróbálják az unalmas órákat eltölteni valamivel. Kezdetben ez a beszélgetés volt. Főleg szemléletről, kvantumfizikáról, világegyetemről, elemi részecskékről, aki hallotta volna őket minden bizonnyal két idiótát látott volna, akik éppen most szabadultak valamelyik elmegyógyintézményből. Aztán jöttek a hajnali X-Boksz partik, és Sitti büszkesége, miszerint egy olyan játékban verte meg Szabolcsot amit előtte soha nem próbált ki, magával a játékkal soha nem játszott, és a vezérlő, amin teljesen idegenek voltak a gombok nem olyan volt mint a billentyű vagy a kormány fogása. Az első két partiban kikapott, a harmadik körre már annyira ráérzett a dologra, hogy Sitti azóta sorra alázza meg Szabolcsot. Valószínű, ha nem autós játékról lenne szó ez nem így lenne. De Sitti elméletben nagyon megtanulta hogy mi az az ideális ív, milyen a jó kigyorsítás, és hogyan lehet a legrövidebbet fékezni. Az a fránya szimulátoros múlt megtette a hatását. Szabolcs születésnapja pár hete volt, Sittié pár hét múlva lesz. Jah, és meghívást is kaptak – Babu és Sitti – egy teljes hétvégére Szabolcs családjához. Kedves gesztus.
Ha már Babu. Nagy változások nincsenek, eltekintve attól, hogy a hetek óta elveszetnek hitt internet más szolgáltató jóvoltából elő került, és már tud ő is netezni. Gondolj csak bele, hogy ha két napig nem látod a leveleket rendesen, és válaszolni is csak telefonról, egyesével pötyögve tudsz…bruuu de idegesítő lehet… és ezt hetekig? Ma vannak együtt 587 napja. Az gombócból is sok, ahogy szokták mondani.
Főzzünk csókból baracklekvárt amíg van el…..ácsi, nincs ének, blog van. No, meg vers.
Az idei évből lassan a második hónap is elröppen. Sitti egy verset megirt, egyet befejezett és egyet elkezdett.
Egy kis részlet. Teljes verseket nem írok ki, mert a legutóbbi pályázat, ahova elküldött néhány verset pontosan meghatározta hogy csak olyan versekkel lehet indulni amiket még sehol nem tettek közzé. Ebbe persze beletartozik a blogom is. Pár szóban csak erről a pályázatról: egy magyar elég komoly múltú kiadó pályázata az idei – azt hiszem 86. – könyvhétre. Válogatás kötet a beküldött versekből. Ebben szerepelni nem lenne kis dolog, sőt, nagyon nagyon nagy dolog lenne, főleg mert ezek a könyvek kereskedelmi boltokban is kaphatóak lennének. Nahát, álomnak szép, nem igaz?
No, de az ígért részlet:
Nem vagyok bűnös, ha hibám
mások szemének sötét fátyla.
Nem fog szólni érte imám,
hogy e vak igazam megtalálja.
Nem vagyok bűnös, ha szavam
a rejtett parázs izzó fénye.
S lángot gyújt ahogy halkan
suttogom hogy más megértse.
Nem vagyok bűnös, ha a tettem
vad világomban tapos jelent.
Egy eltévedt vándor lettem
ki világot magában teremt.
Nem a világ legérthetőbb verse, de ennek is helye lesz a saját kötetében. Lassan, nagyon lassan halad a kötet felé, aminek én nem örülök. Persze minden csak a szorgalom kérdése lenne…de nem az. Van amikor nem jön sem gondolat, se semmi. Most ez az állapot van. De legalább zenélni tudott múlt héten
Egy kedves felkérésnek tett eleget. A szokásosnak mondható sulidiszkó, csak most más iskolában, más emberekkel, más fényekkel, minden mással.
A vendéglátás szokatlanul pazar volt, üdítők, keksz, fánk minden. Mondjuk egy ingyen hakninak a minimum feltétele hogy a vendéglátásba ne legyen hiba. Abba nem is volt, abban viszont igen hogy Sitti úgy hagyott ott mindent mintha mérgezett volna. Nem evett, abban a helyzetben ez nem éppen mutat jól. De a hála így is megvolt, az első bulik meg általában ingyenesek. Eddig senki nem csinált belőle rendszer, remélem ebből sem lesz.
Mogyika jól van. Eleven mint mindig, egy teljesen irányíthatatlan öntörvényű kutya, akinek sajátos elképzelése van a világról.
Pfuuu.. megint egy órát végig írtam, ami legalább arra jó volt hogy elmondhassam: Sitti lassan haza tér. Én meg aludni térek.
Üdvözlettel: Patrik, a plüss maci.
