Remélem nem minden fogadalmamat fogja olyan utóélet követni, mint azt, amit a bloggal kapcsolatosan tettem. Pedig nem fellángolás volt, tényleg úgy gondoltam hogy idén többet írok, Sittiről, magamról, az életről, a dolgokról. Lassan három hete nem írtam komolyabb tartalmi dolgot, volt vers, de az mégsem olyan. Most se biztos hogy írnék, ha nem éppen a fejünk felett lebegne az éjjeli bagoly átka.
Az éjjeli baglyot én csak hallomásból ismerem, nem láttam még soha. Plüssmedveként valami olyasmi madárnak tudom elképzelni aki este csak jön a semmiből, feltűnik, aztán elillan hirtelen, és valamiért Sitti nem tud tőle aludni. Tegnap este is ez lehetett a felállás, bár a helyzetét egyszerűbbé teszi, hogy dolgozott, így ennek a bagolynak a létezése sem volt annyira érdekes. A mai este már picit az, mert hiába volt tegnap éjjel kötelező várni a baglyot, a felborult élet rendszere még mindig valahogy susog a házunk felett. Ha tetszik, ha nem, ez van.
Nem is akarok sokáig erre fecsérelni a soraim. 20 nap telt el az évből (lassan 21..), és pár dologgal amúgy is adós vagyok.
Sitti fogyása: sok-sok ilyen próbálkozás volt Sitti életében. Pestről pár éve úgy jött le, mint akit a szél elfúj, most meg olyan akit egy tornádó se tudna elfújni. Elhiszem hogy szeret engem, de az alkatomat akkor sem adom oda. Valahol a kettő között lehet az igazság. Tavaly év végén volt egy elhatározás, amit elég sokáig tartott is, aztán az ünnepek – és a család – békéjét fenntartva hódolt be a jobbnál jobb sütik kínálásának. Így van ez vidéken. Nem baj ha rablógyilkos vagy, de ha a sütit nem kóstolod meg akkor tényleg kivagy tagadva. Ezt elkerülendő Sitti feladta az elveit, és az akkor ledobott durván 8 kilócskát vissza is szedte. Aztán most megint neki kezdett, január 1, a fogadalmak világnapja.
Három hete megy a „szenvedés”, azóta egy tábla milka nem sok annyit nem evett meg (vagy nem szólt róla..), tartja magát, álmában is a müzli szeleteket látja, ahogy kézen fogva mennek át a teljes kiőrlési lisztből készült kenyérrel a zebrán, majd odaát köszönnek az alacsony zsírtartalmú natúr joghurtnak, elsétálnak egy doboz cukormentes energiaital mellett, hogy végül megnézzék a moziban a „gyilkos pörkölt visszatér” című gasztronómiai filmet.
Szóval tart a szenvedés, azt nem mondom hogy éhezés, mert erről nincs szó (na jó, néha igen) de az eredmények biztatóak. Lassan 3 hét alatt több mint 3 kiló lett a múlté. Az meg azért nem rossz Sittitől, valljuk be, na.
Másfél év: hát igen, ez is eljött, de mivel ez szinte ugyanolyan mint egy éve vagy fél éve sokat erről mondani nem tudok. Meg plüss medveként nincs is nagyon sok tapasztalatom benne. Egyedül egy dolognak örülök: hogy az a sok megmondó ember, akikről úgy csüngött a jóakarat, mint karácsonykor a fáról a szaloncukor úgy koptak el szépen lassan, mint Sitti olcsó cipőjének a talpa egy komolyabb túra után. Jöttek a hangok, hogy ez lesz meg úgy lesz, a gigászi jóslatok lavinája, háttérben pedig ott figyelt az ösztöni irigység.… nem tudom. Mindegy is. Egy dolog biztos. Valaki kell, és valaki nem kell. Aki kell azt nem veszítjük el. Aki nem kell… hát az viszlát. Emlékszem, Sitti mesélte, amikor Hanta meg az a másik az útján tépték egymás haját, Sitti miatt. Az a két szerencsétlen meg nem vette észre hogy ha bármelyik számítana egy picit is akkor nem állt volna fel ez a helyzet. Ezt nem értik meg sokan, szinte senki. Talán Sitti se hitte volna. Nem mennek legendák, sem szóbeszédek, ilyen-olyan pletykák, semmi. Ha néha Sitti valamit elcsesz – és erre azért volt példa – azt igyekszik helyrehozni, és inkább ez a félreértések miatt van. Mert Sitti egy közvetlen srác, és szeret barátkozni. Ilyen a természete…oszt pont.
A lényeg, másfél éve van két gazdám, sőt, egy alvó társam…. És bizony, kedves jóakaró barátaink, a szikráját se lehet annak látni hogy ennek vége lenne. Már rég a könnyeiteket fogjátok hullajtani az elfelejtett szerelmek után, amikor a mi öregedő kezünk még egymásba fog kulcsolódni. Puszika nektek.
Ha meg már a barát:
egy soha-nem-elfelejtett barátról…..
Évek telnek el úgy sokszor, hogy emberekkel nem találkozunk, nem hallunk felőle, de tudjuk hogy létezik. Sittinek is van ilyen sok, Pesten is hagyott egy párat. Most, pár év szünet után Sitti egyik régi nagyon jó barátjával újra tartja a kapcsolatot. Ő túl van egy hosszú kapcsolaton, szakítás után próbálja összehegeszteni az életét, és ezzel egy időben – nem is függetlenül a dolgoktól – a falak is szépen eltűntek kettőjük között. Az év egy régi barátság kezdete is lett, aminek már ideje volt. Még én meg se voltam, mikor Sitti megismerte ezt a lányt, szóval nem mostani mese ez sem. Szóval Gré, Patrik mackó üdvözöl
Aztán más: Sitti munkájával kapcsolatban sok újdonság nincs. Emelték a fizetését, ami órabérbe lebontva olyan kicsi, hogy le se írom, de figyelmességnek meg statisztikának mindenképpen jó. Az meg hogy ott van ahol nem feltétlenül jelent rosszat, de igazából okot sem ad a kifejezett örömre. Ez van, ha majd változnia kell változni fog.
A verses kötet terve megint zátonyra futott. Talán nem is ez a legjobb kifejezés, inkább azt mondanám hogy pihen, van most elég dolog. Idénre meglesz. Remélem
Na mi volt még…mi volt még….jah, igen.
Sitti túl van élete első olyan borotválásán amit nem saját maga hajtott végre. Babuhoz ment be modellnek, ami azért nagy szó, mert Hanta idejében – látva azt a kaszabolást amit ő csinált – megfogadta, hogy ő soha senki keze alá nem ül. Ez azóta változott, és a bizalom is megvan. Egy hideg zsilettpenge simogatja az arcod, a kéz remeg, egy csomó ember van körülötted…de elhiszed hogy sikerül. Ez a lényeg. Sitti elhitte hogy menni fog. Igaza lett. Egy csepp vér sem cseppent, ami abban a helyzetben – másokat látva is – elég meglepő. Ügyes volt Babu, ahogy mindig.
Mogyoróka él és virul. Róla sokat elmondani nem tudok, beteg volt pár hete vagy hónapja, de azóta mondhatni kutyabaja.
Na meg Sitti új szerelme. Pásztor Anna, meg a Barbijai. December végén, szilveszterkor volt először ilyen koncerten, Babu „kedvéért”, bár más program nem is lett volna kilátásban. Aztán ironikusan Babu kedvenc számát Sitti ugrálta végig, pedig nem igazán szokása. Azóta túl van néhány videón, és lett már 3-4 kedvenc száma is. Rajongó lett csórikám…ami azért nem jó, mert ha lesz egy koncert a közelbe oda menni akar… az meg pénz. De bánja a fene, nem az én pénzem, menjen. Majd megoldja, Sitti mindent megold.
Aztán a végére egy leporolt történet. Volt egyszer az a Pest, az a költözés, meg volt az a lány, Sitti akkori támasza, barátja, nem is tudom mi a jó szó rá. Enn.
Írtam róla, sőt, a hónapok alatt annyira befodrozta az emlékét az idő, hogy Sittiben annyira pislákolt csak a léte, mint egy kialudni készülő gyertya lángja. Ezer éve már nem beszéltek, és talán annyi minden történt azóta hogy idegen lenne minden. Pedig Sitti a nevét - hát hogy Sitti - azt tőle kapta.
Tegnap Sitti az anyukája facebookjából – amit Sitti kezel, erős biztonsági okokból, ugyanis az anyukája nem mindig van tisztában bizonyos dolgokkal.. – szóval rákeresett Enn rendes, polgári nevére. Láss csodát, létezik….csak hát Sitti le volt tiltva, mindig és mindenhonnan. Milyen fura, hogy emberek, akik egymás gondolatait úgy ismerték, mint a folyók a halak úszását olyan könnyen felejtik el a másikat mintha ez lenne az emberi sors hatalmának eszköze. Sitti úriember, és sem a múltat, sem a jelent nem akarja bolygatni….de megtehette volna…viszont…akkor mi értelme a tiltásnak? Mindegy is. Enn él, és mosolyog a profilképén. Ez a lényeg, semmi más.
Visszagondolva a pesti életünkre, a napokra, a percekre – amiből oly keveset hoztunk haza – Sitti életének egyik legtanulságosabb éve volt. Nem hiszem, hogy másokban ez ennyire megmarad tanulságként. Elszállt, ahogy mi, mindannyian.
...és hogy mit tenne máshogy? Amit nem adott azt odaadná, és amit nem vett el azt elvenné. Akár szavakat, pillanatokat, boldog perceket. Annyi ember volt ott, barátok, munkatársak, szerelmek a végtelenségig. Lehet hogy Sitti sokakban csak emlék. Lehet hogy rossz, és lehet hogy jó, de egy biztos: nem felejthető.
Na, most pedig szunya, úgy hallom hogy az átokbagoly tovább repült. Ha mégegyszer visszajön esküszöm széttépem.
Jó éjt, szép álmokat: Patrik, az álmos maci
