Nehéz elképzelni engem, ahogy a vonaton ülök, vagy épp lógok valahol, vagy mindenféle fura dolog előtt ülök, állok, fekszek. Annyi kérdező, fura szemet láttunk már, hogy már fel sem tűnik, ha valaki érdekesen tekint ránk. Mi ilyenek vagyunk. A srác meg a macija. Őrült konstrukció.
Pedig kérdező szemek mindig vannak. Kedves mosolyok, vagy szánalmas tekintetek, mégsem fordult meg Sittiben soha, hogy velünk lenne baj. A világgal annál több.
A napokban is jöttek fura kérdések. Sitti kollégája egyenesen azt mondta, hogy megverne. Szerinte ez vicces. Szerintem nem az. Ő bennem valóban nem lát mást egy egyszerű játéknál.
De Te…aki ezt olvasod… nézz körül a szobádban. Nézz a polcodra, a képekre a falon. Melyiket hagynád széttépni?
A világot mégsem akarom megváltoztatni. Nem akarok senki szemében az lenni, mint ami Sittijében lettem. Lehetetlen feladat lenne. Nekem éppen elég, ha lehet egy saját birodalmam, ahogy én uralom a szavakat, és én válaszolok a saját kérdéseimre. A soraink előtt és után mi is állarcot húzunk. Itt nem kell. Ezért van zárva az én világom ajtaja. Ezért nincsenek nevek, se arcok. Minden név egy új kattanás lenne a bilincsünkön, és az már nem az őszinte világom lenne. Maradunk így, és ez így a helyes.
Kevés ember tud rólam bármit is. Erre jó példa az, ahogy legutóbb kezeltek. Megütnének. Csak úgy. De mitől hiszi bárki azt, hogy nekem ez nem fáj? Mitől gondolja bárki azt, hogy Sitti ezt csak úgy elnézné? Mosolyog rajta, de belül valahogy érzi azt, hogy van valami baj. Nem normális, és az hogy létezem valami beteg pótcselekvése valami régi elnyomott fájdalomnak. Aztán elgondolkodik rajta, és rájön hogy erről szó nincs. Sitti nem beteg ember. Csak létrehozott egy világot bennem, ahol létezhet…és emiatt létezek én is.
Nekem sajnos nincs középső ujjam. Egy mancsom van, amit tudok himbálni, de ennyi. Se több, se kevesebb. Pedig ilyenkor úgy felmutatnám a hülye kérdéseket feltevőknek, felmutatnám az értetlenül bambulóknak, a nevetségesen mosolygóknak. Azoknak akik kigúnyoltak minket, az összes embernek akinek „ciki” egy macival sétálni. Mindenkinek, aki pusztán azért bántana, mert olyan vagyok amilyen. Annak, aki kérdés nélkül feltételez egy választ. Kapjátok be mind.
Üdv: Patrik, a morcos maci
