Az élet megy, rohan, szalad, ha akarjuk, ha nem. Én még talán nem is panaszkodhatok, egy plüss medve jó körülmények között ideális esetben évszázadokat is élhet. Ha persze nem esz meg engem is a penész, vagy szakadok szét egy idegbeteg gyerek miatt. A legjobb lenne, ha örökölnének és így mennék tovább Sitti családfájának mindegyik ágán végig, amíg el nem jön a világ vége. Aztán készülne rólam ezer meg ezer kép, és talán híres medve lehetek, annál is mint amilyen most vagyok.
Mindez csak arról jut eszembe, hogy Mogyoró, Sitti kutyája, aki egy éve tartozik a családba beteg. Mozogni keveset tud, étvágya nincs, köhög és vért hány. Mindez pedig semmiség ahhoz képest ahogy néz, tükröződik a szemében a fájdalom
Tegnap este Sitti nehezen aludt el, gondolkodott. Még a munkahelyén megtudta a rossz hírt, miszerint Mogyorót orvoshoz kellett vinni. Értetlen volt az egész, hiszen amióta az eszét tudja soha nem volt olyan, hogy állatot orvoshoz vigyen. Nem is volt rá alkalom, meg Sitti sem az a megbetegedős fajta, és bár a kutya persze más világ valahogy az eddigi jószágokat is elkerülte a baj. Mogyoró most ebbe beleszaladt.
Este 10 előtt pár perccel ért haza. Mogyoró a földön feküdt, a farka mozgott, jelezve hogy él, de a világát így is nehezen viseli. Aztán Sitti apukája még ébren volt, mesélt arról hogy mik történtek. Elmondta, hogy Mogyoró mostani krákogós hangja már csak árnyéka annak ami volt, és hogy mennyi jól viselkedett az úton. Bármennyire félt az orvosnál is egy helyben ülve várta a vizsgálatot, aminek az eredménye 2 szuri, gyógyszerek, lázmérés, szirupok. A diagnózis: torokgyulladás, erős megfázás. Mértéke: 7 ezer forint
Ennyibe kerül a gyógyszerek helyben megvehető része, és ehhez jön az orvosi vizsgálat. Sitti, aki nem sokat áldozott ilyen dolgokra ezt sokallva gondolkodott tegnap este az ágyában. Mogyoró a fejét sokszor az ágy szélére teszi le, jelezve hogy simogatást szeretne, és a legtöbbször ehhez társul egy manccsal történő piszkálás. Ez most tegnap elmaradt, így csak a bánatos szemét láthatta az aki rá nézett. A szemében az a bizalom látszott ami azt sugallja: „Bármit teszel engedem, mert tudom hogy jót akarsz”.
Azóta ha gyógyszerről van szó, vagy ételről, vizsgálatról, bármiről Mogyika ehhez tartja magát. Nem nyöszörög, nem nyüszít, nem harap, pedig most lenne rá oka….és ha ő ezt a bizalmat mutatja nem szabad ezt elengedni. Akkor sem ha drága az orvos, vagy ha vannak gondok a betegségéből. Ez a „szép” ebben, van ennek egy titkos, ki nem mondott varázs, a bizalomról, a hűségről, az áldozatról, a szeretetről kutya és ember között.
Én csak annyira látom a dolgokat, amennyire láthatom. Plüss medve vagyok, nem kutya, és az érzéseim is korlátozottak, de úgy érzem valahol ő is olyan mint én, és én is olyan vagyok mint ő. Szótlan, csendes, és csak a szemeink jelzik hogy mit érzünk.
