A számok varázsa már nagyon sokszor volt a soraim témája. A mostani is ilyen lesz. A következő szám az 500.
Az emberek életében 500 nap nem jelent sokat, de 500 nap már pont annyi emléket hordoz magában amitől elszakadni nem lehet. Maradandó dolgokat, amiket összegyűjteni nem könnyű, de most még is megpróbálom. Jah, hogy mi ennek az 500-nak az apropója? Babu és Sitti 500 naposak lettek….és hogy hogyan telt el az elmúlt 500 nap? 50 emlékezetes nap, hely, pillanat, tényleg csak részletekben.
Valamikor tavaly nyár elején ismerték meg egymást, amikor még Sitti aktív részese volt a táncpróbáknak. Innen jöttek az emlékek, az első ilyen Babu rajzolt szívecskéje.
Nem volt ez remek mű, egy egyszerű képszerkesztővel rajzolt szívecske mégis többet jelentett
mindennél, de talán ennek még akkor nem volt olyan jelentősége mint most, amikor ezeket a sorokat írom. (1).
Az első üzenetek, az első beszélgetés. Aztán az emlékezetes diszkók, és az első csók.(2) A dátum 2013.07.12. Akkor kezdődött minden, akkor vált valósággá az álom, és a jövő, a hónapok még csak távoli remények voltak. Akkor még senki nem gondolta hogy 500 nap múlva erről valaki írni fog. De itt vagyok, és írok.
Mint egy pár először csak egy közeli falu kis tavánál voltak egy fél napot. Sokat mesélni erről nem lehet, a hely szép volt, de a program nem volt eget rengetően izgalmas. Sittinek ez már a sokadik ilyen tábora volt, talán itt is írtam már róla. Ezt most Babuval is átélték közösen.(3)
Az első közös ott alvós kirándulásra pár hetet várni kellett. Augusztus vége volt, amikor először mentek közösen, meg persze még pár barát körében. Kicsi falu, valahol borsodban, és egy tábor amit még a kisdobosok meg az úttörők hagytak ránk. Persze ez látszott is a falakon, az ajtókon, mintha ott az idő ált volna meg, de talán ezért volt hangulatos.(4)
Ezt már együtt élték át, de nem ez volt az egyetlen ilyen kirándulás. Először csak a környéken, ilyen-olyan fesztiválok, koncertek részesei voltak, még barátként, ismerkedve. Sitti sok helyre eljutott már, dolgozott pár faluban, Babuéknál is. Tavaly nyár volt, és még akkor csak az ismerkedési résznél tartottak, amikor már Babu végig ott ült Sitti mellett. Nézte, hogy mit csinál, talán ez volt az első, amikor így látta mi is ez a sok gomb. Akkor még megvolt a tánccsoport, sőt, akkor volt a legsikeresebb fellépése a csapatnak. Persze, hiszen ez volt az egyetlen, se előtte se utána nem volt több. (5)
Hasonló hangulatban telt egy másik kirándulás is, ami Mókusék falujában volt. Az volt az első alkalom amikor Sitti Babu apukájával találkozott, és szintén az első alkalom amikor Babu Sitti barátainak többségével találkozhatott. Egy nagyon kellemes hangulatú nap volt, amire jó emlékekkel gondolnak vissza a mai napig. Sajnos én nem voltam ott, sőt, tulajdonképpen én az ilyen közös események jó részére nem jutottam el.(6)
Aztán ahogy nőtt a bizalom, és épült a kapcsolat jutottak el messzebbre, és messzebbre, a határon túlra. Tavaly karácsony előtt utaztak el közösen, no, meg pár baráttal Szlovákiába. Erről sokat nem írnék, hiszen egy éve már írtam róla itt, de az emlékezetes pillanatok sorába ez is mindenképp beletartozik, ha másért nem is azért mindenképp mert most először voltak együtt külföldön.(7)
Ha pedig a kirándulásokat vesszük volt még jó pár alkalom arra hogy megnézzék a világot.
Az hamar kiderült, hogy Sitti sokadik, de nem elhanyagolható szerelme az autóverseny, de még mielőtt eljött volna 2014 májusa még tavaly szeptemberben elutaztak egy WSR nevezetű programra. Mit elutaztak.. még én is itt voltam, mi több, akkor ültem először egy igazi forma1-es autóba. Erről írtam is, akit érdekel járjon utána :) (8)
Aztán – ha maradunk az autóverseny vonalán – eljött az idei év, és Sitti várva várt hétvégéje. WTCC 2014. Hetekkel, vagy inkább hónapokkal előtte készültek az útra, ez volt az első közös komolyabb, több napos nyaralásuk. Hónapokkal előtte megvolt a szállás, és pár héttel az indulás előtt jött egy ötlet is, amiről még akkor senki nem tudta hogy Sitti egyik legjobb ötlete volt. A lényeg hogy kicsivel a tervezett idő előtt utaztak fel Pestre, hogy részesei legyenek egy autós-repülős bemutatónak, ahol mindenféle versenyautó volt látható. Persze Sittit legkevésbé ez érdekelte. Norbi, Norbi, csak a Norbi….és láss csodát, az ötlet ami csak úgy a semmiből született eredményezte az első – és máig egyetlen – közös képet Norbival. Persze, most hogy az 500 napról írok ez másodlagos, a lényeg nem ez. Inkább az a kalandozás ami ezután következett, és ami az első közös pesti útként lett az 500 nap része. Volt itt metró, HÉV, sörözés mindenféle nemzetekkel. Tele élményekkel telt el az a nap. Altatni nem kellett senkit. (9)
A hétvége pedig még csak most kezdődött. Az idő nem volt kegyes hozzánk, a WTCC futamait szinte téli hidegben, és viharban vártuk. A hétvégét szinte teljes egészében a pályán töltöttük, persze beleértve engem is. A közös Norbis kép nekem is sikerült, és szokásomhoz híven mindenkivel pózolgattam, akivel lehet. Persze, ez sem ezért lesz emlékezetes, hanem mert ez volt Babu és Sitti első közös WTCC élő futama, (10)
Az autós programok sora még itt nem állt meg. Pár héttel ezelőtt ismét WSR volt a pályán, amiről szintén nem maradhattunk le. Az idő megint nem volt kellemes, és talán a programok sem voltak olyan jók mint tavaly, csalódás volt az is hogy most én sem ültem semmibe, de emléknek ez sem utolsó, hiszen nem minden ember jár ott. Hallani, látni azokat a dolgokat amik ott vannak akkor is érdekes, ha különben nem az.(11)
A csalódást az is enyhíti, hogy ez most csak hab volt a tortán. A WSR-t megelőző nap olyan programlavina zúdult Babura és Sittire amit talán soha nem fognak. A letaposott kilométerek gyűltek, olyan szinten hogy este már szinte a talpukon csúszva értek Mókusékhoz. Sitti még akkor nem számolta a kalóriákat, de bizonyára egy egész család egy napi kalóriaigényét sikerült ledolgozni. De vegyük sorra a történteket.
Reggel megérkeztek Pestre. Mókus már ott várta őket az állomáson, majd az első út Mókusékhoz vezetett, hogy lepakolják a dolgaikat. Akkor még én ott maradtam, és tudva hogy este milyen vihar volt ezt nem utólag nem is bánom. Napközben kellemes idő volt. Sitti utoljára több mint egy éve járt a régi munkahelyén. Most együtt, a kis csapat megint meglátogatta ezt a kis üzletet, ahol annyi szép varázsolta el a hétköznapokat. Sitti szerette volna megmutatni azt, ahol dolgozott, ahol lakott, és ahol az életének ezt a nem elhanyagolható időszakját töltötte. (12)
Aztán irány a Margit-sziget, Pest egyik legszebb helye. A környezet azóta picit megváltozott, de a sziget ugyan annyira hangulatos és érdekes mint elsőre. Sétáltak a parton, a fák között, megnézték a szökőkutat, láttak mókust és bár a legszebb hely pont átalakítás miatt le volt zárva ez így is csodálatos volt. A Margit-sziget nem egy kis dolog, sőt, elég hosszú, széles, hamar azt veheti észre magán az ember hogy mire körbejárta el is fáradt. Persze a napnak korán sem volt vége. Az első közös Margit-szigeti séta viszont kipipálva. (13)
Következett a Halász bástya. Oda normális körülmények között busz viszi a turistákat, de akkor erről szó sem lehetett. Egy térkép és sok száz lépcső várt rájuk. Sitti járt már ott, nem ez volt az első, de a legemlékezetesebb mindenképpen ez marad. Főleg hogy elvesztette a fél tüdejét mire odaértek. A látvány mindig páratlan onnan, és a turistákat szinte számolni sem lehet. Egy rövid pihenő után mentek is tovább. Délután volt, pár óra múlva sötétedett. (14)
A Halász bástya lépcsőin való lépkedés barátságos sétának tűnt a Citadelláéhoz képest. A tipikus „sohatöbbet” érzés Sittin ezerszer ment át, és Babu is csak nehezen birkózott meg a feladattal. Mindkettőjük először volt fent ott, és ez pont annyira elég hogy elmondhatják hogy voltak ott, szép volt, de akkor, így, fáradtan, és félig csepergő esővel ezt még egyszer megtenni nem hiszem hogy szeretnék, de azért hogy ez is kapjon egy helyet a közös emlékek sorában arra ez is mindenképpen jó volt. (15)
Az év autós programjai nem itt fejeződtek be, bár ami történt nem volt annyira izgalmas, mint az eddigiek. Pár hónapja volt egy helyi autós tunning találkozó, amire szintén ellátogatott Babu és Sitti, és bár ez sem volt annyira érdekes vagy tartalmas mégis nem egy sablonos napként telt el. (16)
Sőt, ha belegondolok volt még egy autós dolog, ami Sitti nagyon korai gyerekkorára emlékeztetett. Történt ugyanis hogy 12-13 vagy talán 15 éve volt a környéken egy terepjárós találkozó. Aztán Sitti egyik barátja szólt, hogy menjenek el. Ők pedig négyen elmentek, megnézni. Látványra nem rossz, ahogy ezek a monstrumok ide-oda pattogva próbáltak felmenni mindenféle sziklára. Aztán elmentek egy közeli tóhoz, csináltak pár képet, majd hazamentek.(17)
Ez a kis csapat már több kirándulást, közös programot megélt. Ők voltak a már szóba hozott kassai kirándulás magja, de a nem is olyan rég megirt kijutós-játékos kalandra is ők mentek. Erről se beszélek részletesen, hiszen pár napja megírtam. Pince, 60 perc, feladványok és egy örök emlék. Babu akkor nagyon izgult, aztán olyan szépen hozzá tette a saját dolgait hogy még Sitti is meglepődött rajta. Ez az a közös emlék következik a sorban. (18)
Ugyanígy ment el ez a kis csapat Sitti egyik kedvenc együttesének a koncertjére. Ez már a sokadik ilyen koncertje volt Sittinek, Babuval az első…legalábbis amit nem munkaként, hanem szabadidejében élvezett végig. Volt átölelős éneklés, taps meg minden, ami kell. Sitti elég rég óta szereti ezt a csapatot, személyesen is ismeri őket. Egy szép este volt ez is, amit közösen tölthettek el.(19)
Még a nyáron történt az is, amikor szintén ezzel a társasággal mentek el Majka koncertre. Amiből aznap semmi nem lett, legalábbis a koncert részéből. Viszont volt séta a Tisza partján, Tokajba. Nem volt ez olyan nagydolog, de ez sem telt el unalmas napként. Az idő szép volt, a hangulat is csodás, a környezet szintén Sittiék pedig élvezték a pillanatot. (20)
Tokajnak nem ez volt az egyetlen szerepe az elmúlt 500 napban. Babu rokonságának egy része itt lakik, és ez sokszor adott alkalmat arra, hogy oda utazzanak. Legutóbb egy szalonnasütés volt a program, és egy éjszakai séta, amikor pár sör után a kis kilátóban találták magukat. Aznap este Babu egy kis virágot is kapott, és egy újabb hellyel bővült a közös alvások helyének listája. (21)
Ha pedig már kilátó. Van egy torony amit Sitti szinte naponta lát, de az elmúlt 25 évben soha nem jutott el odáig. Az előbb említett családlátogatás után Babu családja, Sittivel együtt meglátogatta ezt a tornyot, ahonnan gyönyörű látvány tárult a vidékre. Sittinek is élmény volt, régóta szeretett volna már felmenni oda, és hogy ez Babuval valósult meg az már csak hab a tortán. (22)
De még mindig nincs vége a tokaji közös pillanatoknak. Egy közös borfesztivál is volt aznap, amin sajnos Sitti nem tudott ott maradni, mert másnap dolgoznia kellett. Egy nagyon komoly fesztivál volt, ahol Sitti – szokás szerint – leginkább a szakmai dolgokat nézte,értem ezalatt a színpaddal kapcsolatos dolgokat. Talán ez volt az első alkalom amikor Tokajba látogatták meg Babu rokonait. Szép este volt ez is, de Tokajba Babu és Sitti csak délután értek, délelőtt programjuk volt….. (23)
….és hogy mi volt ez a program? Egy közös mozi, és egy séta a városban. De kezdjük ezt is az elején.
Tavaly jött ki egy olyan film, amit Sitti nagyon várt, és amit szeretett volna moziban megnézni. Ez a Hajsza a győzelemért, egy versenyzésről szóló igaz történet, amivel Sitti nem tudott várni. Ennek egyik hátránya az, hogy feliratosan nézték, de megérte, a kép, a hang olyan érzést adott, amit egy szobában egy laptop előtt nem ad vissza semmi. Babunak is tetszett a film, és miután kijöttek a teremből elmondhatták hogy túl vannak az első közös mozin. Ez azért érdekes, mert Sitti eleve nem jár sokat moziba, sőt, ha most visszagondolok nem is volt még moziba olyannal, aki akkor a barátnője volt. Egyszer volt egy lánnyal, még évekkel ezelőtt, de abban nem is volt semmi több. Ilyen szempontból is az első, emlékezetes nap. (24)
Aztán a séta része jött a dolgoknak. Gyönyörű volt az idő, és a város felé csúcsosodó kilátó hívogatóan csalta őket fel. Sitti párszor volt már, de Babunak ez volt az első, amikor ott, abban a kilátóban nézhette a lenti várost. A városban, az egyik téren egy szabadtéri rendezvény volt, ahonnan halk zene szólt egészen a toronyig. Olyan tipikus nyári nap volt, kellemes, szép. Na, ezek után indultak tovább Tokajba, amiről már meséltem. (25)
Persze, a mozizás itt nem állt meg. Sitti munkahelyén beindult egy mozi, amin számos alkalommal vettek ők is részt. Összeszámolni nem tudnám, hogy mennyi filmet néztek meg, szinte minden második hétben beültek valamire. (26)
Sitti munkája sokszor adott alkalmat a különleges események átélésére. Ilyen volt Babu falujának a kis tavacskája is, ahol egy rendezvényen dolgozott Sitti. Nagyon kedves emberek szervezték a napot, ahol mindenféle bemutató, és teljes kiszolgálás biztosította Sitti és Babu kellemes hangulatát. (27)
Ilyen munkával kapcsolatos dolog volt szintén a tavaly nyáron egy helyi pékség udvarán történt rendezvény, ahol szintén Sitti és a kollégája rendezte a technikai dolgokat. Az egyik rádió élőben közvetítette a napot. Készült közös kép Zámbó Krisztiánnal, Babut pedig pár légtornász fiatal ugrálta körbe. (28)
Sokszor mosolyra adott okot pár pillanat. Sitti szintén egy rendezvényen dolgozott, egy táncos tornát hangosított Babuval, amikor kimentek dohányozni a teraszra. Az ajtót, ami kivezet mindig nyitva hagyták, ugyanis kintről nem lehetett kinyitni. Aznap viszont az ajtó bezáródott és Babu Sittivel együtt kint ragadt. Persze, a kulcs az bent maradt. A kétségbeesés lett egy pillanatra úrrá rajtuk, majd az egész helyzet úgy oldódott meg, hogy Babu a középkori vár bástyájának a lőrésében kibújva ment vissza és nyitotta ki az ajtót. (29)
Sitti munkájának rengeteg ilyen emlékezetes pillanatát élték át közösen. Egy másik falu fesztiválján is dolgoztak együtt, ahol Babu már nagyon gyakorlottan tekerte a kábeleket. Szinte profi kábeltekerő lett a hónapok alatt. (30)
Persze Babu sem volt tétlen,ha munkáról volt szó. Lassan egy éve már hogy jelmezben csokit osztogatva sétált fel alá. Gombóc Artúr volt, abban a jelmezben, amiben Sitti is napokat töltött egy turisztikai kiállítás során. Babu nem sok dologban hasonlit Gombóv Artúrra, de mindketten szeretik a csokit. Nagyon ügyes volt, és nagyon aranyos. Táncolt is a gyerekekkel, teljesen átélte a szerepét. Sitti nagyon büszke volt rá. (31)
De nem ez volt az egyetlen dolog, amikor Babu nem csak nézte a munkát, és nem is épp segített, hanem ő maga is része lett az eseményeknek. Ilyen volt a csokifesztivál, amikor Babu 3 napig minifánkot árult egy pici sátorban. A helyi mozis sráccal Sitti elég jó kapcsolatot alakított ki, és amikor eldőlt hogy ő is itt lesz mint árus felajánlotta ezt a lehetőséget, amit átbeszélve Babu el is fogadott. Félelem volt benne előtte gazdagon, sőt, Sittiben is volt aggodalom, hogy milyen lesz az egész, de nagyon ügyes volt, nagyon szép fánkokat árultak, mint egy kis kukta, olyan volt. Keresett egy kis csokira valót, evett jókat, Sitti pedig nagyon büszke volt rá. Önállóan kereste meg élete első fizetését. Egy ilyen lányra csak büszke lehet az ember. Vagy épp a plüss maci. Nem igaz? (32)
Előtte egy évvel, szintén ezen rendezvény keretében pedig Babu és Sitti karszalagot árultak. Babunak volt külön rendezői táblája, amit a mai napig a szekrényén őriz. Ahogy jöttek a vendégek ő olyan szépen ragasztotta a karszalagot, bármelyik rendes munkás megirigyelhette volna azt ahogy csinálja. (33)
Babunak nem csak a segítséget lehet megköszönni. Már egy jó ideje ő készíti Sitti lemezeinek a számlistáját. Elég sok van belőle, és lesz is még egy pár ilyen. Ez egy nagyon fontos dolog, ugyanis Sitti nem tud szépen rajzolni, a listák kinyomtatására meg hol van lehetőség, hol nincs. Babu ezt a feladatot is tökéletesen oldja meg. Pár nap múlva Sitti újra zenélni fog, és megint azokkal a lemezekkel játszik majd amiknek a listáját Babu csinálta meg. (34)
Ha pedig ott tartunk hogy miket köszönhet Sitti Babunak az elmúlt 500 napból én magam sem húzhatom ki magam a sorból, ugyanis nagyon sokszor Babu tart karban, töm meg, öltöztet be, varr össze, ad rám ilyen-olyan ruhákat. Emlékezetes volt a legelső közös töméscserénk, ami után úgy néztem ki mint egy betonterminátor. Nem is volt egy egészséges dolog, várható volt hogy nem fogom bírni a terhelést, de Babu mindannyiszor úgy hoz helyre hogy attól olyan leszek mint amikor megszülettem.(35)
Miket szokott még csinálni ez a lány? Néha titkos üzeneteket küld, amik azért különösek mert az ember általában nem számit rá. Történt egyszer hogy Sitti laptopja valahogy Babunál maradt, majd amikor visszakerült egy kis üzenet volt olvasható a billentyűzeten. Akkor még Sitti sem tudta, hogy a kép amit erről csinál pár hónap múlva a blogom témája lesz. De itt van, az a bizonyos titkos üzenet is. (36)
A legszebb közös élmény talán az idei verspályázatos volt, amit Sitti nyert meg. Erről sokat meséltem már, ez volt az ami elindította azon a bizonyos úton aminek a vége épp ma este derül ki. Akkor Sitti a verspályázatra egy olyan verset irt, ami tulajdonképpen Babunak szól, de arra hogy ezt neki ott fel kell olvasni senki nem számított. Végül meg lett az első hely, és kisebb-nagyobb sikerrel az előadás is. Aztán ez a vers azóta már egyszer elhangzott egy hasonló létszámú közönség előtt, ahol szintén nagy sikert aratott. Ez picit kiemelkedik az elmúlt 500 nap történéseiből, moziba mindenki mehet, akár autóversenyre vagy szép városokba is, de egy győztes verset nem mindenki mondhat a magáénak. Pedig ezt mindketten a magukénak mondhatják. (37)
Lassan itt a december, a karácsony és a szilveszter hónapja. Az idei a második közös karácsony lesz. Sitti már kinézte az ajándékot, legalábbis egy részét. A tavalyi ünnep nagyon szépen sikerült, méltó volt az első közös karácsonyra. Az idei ünnepi terv egy közös karácsonyfa díszítés. Ezt Babu találta ki, és nagyon jó ötlet, valóban. Amióta az eszemet tudom én soha semmit nem kaptam karácsonyra, bár nem is egyszerű egy plüss medvének ajándékot választani. Bízom abban, hogy Sitti idén már nem fog elfelejteni, és én is kapok valamit. Legalább egy kedves ölelést. (38)
Alig egy pár nappal a karácsony után jött el a szilveszter. Sitti munkahelyének az egyik termében voltak. Elég jó kis buli kerekedett a dologból, bár Sitti néhány pillanata nem volt annyira vállalható, legalábbis a későbbiekben végignézve a dolgokat. Első közös szilveszternek viszont kimondottam jó volt. Még én is ott voltam, készült is kép rólam.(39)
Karácsony táján nem csak az ünnepek száma nőtt meg, hanem Sitti családjának legújabb tagja is. Mogyoróról már írtam, képet is raktam fel róla. Mára Mogyoró elég nagy kutya lett, de maradt olyan kiszámíthatatlan, mint amilyen volt. Babuval több közös történetről is mesélhetek.
Az egyik ilyen, amikor a terepjárós túránk után este Sitti és Babu készültek haza, és Mogyoró mint egy bowling pályán a bábut úgy tarolta el Babut. Sitti hallotta, hogy Mogyoró rohan feléjük, de azt gondolta, hogy mint minden normális kutya kikerüli őket. Nem így történt. Mogyoró nekiment, Babuci elesett, de az ijedtségen, és egy pici fizikai sokkon komolyabb baja nem történt. Persze Mogyoró megkapta a magáét, bár aki látta már őt testközelből nehezen tudja rászánni magát arra hogy bármilyen büntetést kiszabjon. (40)
No, de nem csak ilyen konfliktusok jellemezték Babu, Sitti és Mogyoró barátságát. Jártak ők túrázni is, amikor jó volt az idő. A közös séták, a romantikus hangulat mindannyiszor feldobta a hétköznapokat. Legalább annyira feldobta, mint amennyire Mogyoró Babut. (41)
A táj nagyon szép. Legalább annyira szép, mint a kapuzat tornyaiból a város. Sitti városában van két torony, két kilátó. Betontornyok, a tetejükön fa résszel, a monumentalitása talán félelmetes is. Ide is ellátogattak már. Belépve rengeteg lépcső vezet fel, fel, egyre feljebb. Sitti tériszonyos, ezért folyamatosan kapaszkodik mindenbe, amibe lehet. Ez természetesen egyenes arányban van a feljutás lassúságával. Itt is voltak fent, de nem mernék mérget venni arra hogy lesz következő (42)
Nem is baj ha Sitti lépcsőzik egy picit, az idei év második fele az életmódváltásról szólt. A cigit már 71 napja letette, és belekóstolt az egészséges étrend jó hatásaiba is. Aztán ezt be is fejezte, az év ennek a része nem kedves az ilyen terveknek, de saját magának is bebizonyította, hogy ha szükség lesz rá az akarattal nem lesz baj. Ehhez viszont elengedhetetlen az a hozzáállás, amit Babutól kapott. Egy nagyon kedves gesztus, és szép emlék is egyben amikor együtt mentek el futni. Babu nélkül ez soha nem sikerülne. Kell az ő ereje is ehhez. (43)
Ennek az egésznek a kulcsa az volt amikor szobamérleget venni. Anélkül nem lenne eredmény, az kell. Billentyűs tablet tok volt a cél, de az nem volt, így lett szobamérleg. No, meg memóriakártya. (44)
Jah, hogy hogyan lett a tokból mérleg? Valahogy úgy ahogy Babu kis cicáiból Kázmér és Gáspár. Pár hónapja születtek Babuéknál kis cicák. Sitti neveket is adott nekik. De hogy miért lett ezekből Gáspár és Kázmér arra szerintem nincs magyarázat. Azóta szép nagyok lettek már, sőt már azóta vannak második generációs kis cicák. (45)
Így, közelítve a lista végéhez pár dolog ami úgy önmagában történt meg, máshoz nem nagyon köthető.
Emlékezetes volt az az eset, ami tavaly iskolaidőszakban történt meg. Egy rendőr, egy park, és két fiatal – Babu és Sitti – akik semmi nem csináltak, mégis olyan szintű rendőri intézkedésben volt részük amire azóta sem nagyon lehet szavakat találni. Akkor irtam is róla itt. Ez nem egy kellemes eset volt, de közös emlék ez is. (46)
Ahogy az is, hogy Sitti életében először a pesti új 4-es metrón Babuval utazott először. Amikor Pesten laktunk a metrózás nem volt jellemző Sittire, és azóta is bármikor Pesten jár csak akkor utazik így, ha mindenképpen szükséges. Ez akkor ilyen volt…és milyen szép is volt :) (47)
Az örök téma. A tetoválás. Ez nem Sittinek volt különleges, hanem Babunak. Történt ugyanis hogy Babu tesójának a tetoválására együtt mentek el. Rövid időn belül Sitti is elment, de akkor Babu is belekóstolt a festékszagba és a gép kerregésébe :) (48)
Ha már a tesóknál járunk azt is meg kell említeni amikor Babu először találkozott Sitti tesójával. Az elmúlt 500 napban nem is volt sok ilyen, talán egy, amikor Sitti telefont vett. Semmit érdekes nem volt, csak megtörtént az első találkozás. Aztán majd jön a többi is. Idén már nem,de jövőre mindenképp. (49)
Nehéz eldönteni hogy mi legyen az amivel ez a lista - és az elmúlt 500 nap összegezve - lezárásra kerül. Igazából lenne még miről írni, ha nem is nagy dolgokról de kicsikről mindenképp. De nem lesz utolsó, 50. emlék, mert az lezárása lenne ennek a listának. Ma már 501, holnap pedig 502, és remélem még sok nulla kerül a számok mögé. Nincs vége. A napoknak, az érzésnek, és a listának sem. 500 nap elég, ahogy az örökké sem lenne, de mégis, legyen kerek az egész.
(50). Sitti nagyon szereti Babut. Az elmúlt 500 napban, és a következő kitudja mennyiben. Köszönöm hogy vagy nekünk! Ha pedig elolvastad ölelj meg!!! Szeretlek!!
Üdv: Patrik, a boldog plüss maci
