Péntek van. Mások még javában dolgoznak. Sitti nem. Ő ma pihenős, tulajdonképpen érthetetlen is nekem, hogy miért van már ébren....
Bár..ha őszinte akarok lenni annyira mégsem érthetetlen ez a dolog. Tudja ő is, tudom én is, mégsem beszélünk róla. Még itt sem. A lényeg hogy felébredt, volt rá oka.
De akkor mesélek. Minden, a valósághoz hasonló dolog csak a véletlen műve.
Sitti a munkája kapcsán megismer embereket. Ha akar, ha nem. Nem igazán egy társasági ember, ő a saját világában érzi jól magát. Abban a világban ami a zenéről szól, az írásról, arról a szabadságról amit akár ezek a sorok is jelenthetnek.
Minden sort megelőz egy gondolat, valamilyen érzés, ami sokszor úgy tör elő belőle is mint a tenger alatt a vulkán. A felszínen nem látszik szinte semmi, odalent pedig minden tombol. Megérteni a sorokat csak az tudja igazán aki nem a betűket vagy a mondatokat látja, hanem az érzést ami mögötte van.
Olyan volt a tegnap előtti nap mintha egy réten feküdt volna, egy nyugodt estén a csillagokat nézve. Közben a tücskök zenéltek, és a domb alatt a patak csobogása ringathatta volna el azt, aki éppen álomra hajtja a fejét. Ez Sitti világa. A csillagok pedig azok a fényes, soha ki nem nyugvó barátok akik Sitti életére látnak rá, figyelik őt, és minden éjjelen vele vannak, hogy elkísérjék, át az életen.
De ezek a csillagok akkor sem lesznek sokkal közelebb ha Sitti felállva ugrál feléjük. Ők akkor is onnan, a messzeségből fognak rámosolyogni.
Nem sok ember tudja ki vagyok én, vagy ki Sitti. Egy kezemen megtudnám számolni hogy mennyien. Nekem könnyű. Plüss maci vagyok, és nincsenek ujjaim. Aki tud róla az nem véletlenül, és az sem véletlenül hogy ez a szám ma eggyel nőt. Olyan mintha a csillagok közül leszállt volna az egyik, aztán mondta volna: "itt vagyok, mert érdekel. Nem az amit látok, nem az amit hallok, az sem amit olvasok. Minden ami ezek mögött van."
Manapság a bizalom az embereknél annyi lett, hogy megengedik egymásnak hogy megnézzék a facebook-os képeiket, vagy megadják egymásnak a telefonszámukat, sőt, talán egyszer-kétszer elmennek együtt sörözni.
Már írtam arról hogy én azért nem bízok az emberekben mert emberek. Akiben pedig mégis az ezt a sort is képes elolvasni. Ha valaki itt lehet az az én bizalmam.
Ő egy olyan lány akinek a szépségénél csak a kedvessége, és az értelme nagyobb. Örülök hogy itt vagy. (integetés) :)
Ő is ír, bár az ő ujjai rendszer szerint dolgoznak, a sorait hasábok tördelik, és a szabadság is csak finoman, korlátok között érvényesül. De neki ez a munkája :)
Sitti már napokkal ezelőtt mesélt róla. A nevét egy stáblistáról lopta le, de a hétköznapi csodálkozáson kívül másra nem jutott. Aztán valahogy ez megváltozott, és egyik pillanatról a másikra beszélgetni kezdtek :) Ritka az ilyen aranyos lány. Én nem tudom, ezt Sitti mondta.
No, de kezdődik a nap.
Szép napot nektek, és jó munkát, meg minden ilyesmi :) (Integetés)
