Ha sokáig nem jelentkezem annak általában egy oka lehet: nem történik semmi olyan említésre méltó dolog Sittivel amiről egy egész bejegyzést tudnék írni, vagy ha történik is az nem újdonság, nem érdekes, posztolni róla is felesleges.
Lassan kezdtem elveszteni a reményt, hogy ez változni fog, de túl unalmas lenne az élet nyugodtan, csendesen, mások zavaró villámlásai nélkül.
Sitti a munkája kapcsán rengeteg rendezvényre jár, és ezáltal rengeteg emberrel találkozik. Ezeknek a kapcsolatoknak több csoportja van. Van a „látásból ismerlek” szint, illetve a „tudom ki vagy”. Ritkán van ebből komolyabb szakmai vagy emberi barátság.
Sok ember köszön már Sittire. Tanárok, diákok, fiatalok, idősek.. amiatt mert Sitti tekergette vagy nyomkodta ott, fent a gombot, vagy épp ő rakta be a discoban a következő számot.
Jobb esetben egy név marad meg. Se telefonszám, se cím, se semmi más. Egy név. Esetleg. Semmi több. Ez így pedig teljesen rendben van.
A szombat este sem kezdődött máshogy. Jótékonysági bál. Szokásos rendezvény, a szokásos rend szerint. Sitti megérkezik, és az első kérdése a rendezőhöz megy. Mit, hova. Aztán kulcs fordul, ajtó nyílik és az ezerszer összetekert kábelek között megy a szelektálás. „Ez kell”, „Ez is kell”, és „Még ez is”.
A szervező hölgy Sitti egyik régi osztálytársának az anyukája, ismerős volt, ezért a szokásosnál is oldottabb volt a kezdeti hangulat.
Szokás szerint mentek a dolgok. A nagy teremben idő közben zumba volt, a végén pedig az ott lévő hangfal került ki a jótékonysági bálra.
Nagyjából 7 óra körül kész volt minden. Sitti türelmesen várta, hogy történjen valami, és időként kiment dohányozni.
A rendezvényen nem sok ember volt, és nagy részük idegen volt. Dohányozni se sokan jártak ki, és azok közül akik mégis, egyetlen olyan volt aki valahogy mindig akkor ment ki amikor Sitti.
Beszélgetni kezdtek. Sitti elmondta, hogy ő már mennyire nem élvezi ezeket a rendezvényeket, és hogy ez nem a szervezők vagy a zene hibája, pusztán annyira monoton ez az egész, hogy képtelen a jó oldalát nézni. Hozzá is tette, hogy amint lehet le is lép.
Aztán a hölgytől is kérdezett pár dolgot, a munkája kapcsán, meg talán arról hogy ő kinek a kicsodája hogy itt van. Elmondta, hogy telefonon kér adományokat, és hogy ez a munkája, de Sitti nem igazán erőltette a dolgot. Ennyi fért bele egy cigibe, aztán ment vissza. Csinálni a dolgát.
Odabent bekapcsolta a céges gépet, és facebookozni kezdett Babuval. Elmondta neki, hogy van egy nő, aki rá van mozdulva, és ez nem csak valami bemesélt dolog, ez egyértelmű volt.
A lány egy alacsony, nagyon csúnya és nagyon puffasztott torzszülött, és hogy a történethez hü maradjak a továbbiakban az ő neve malacka…a név azért érdekes, mert Sitti azon emberek nevét minimum megkérdezi – és jobb esetben emlékszik rá – akiket fontosnak tart, legyen ez bármilyen rendezvény. De ekkor este úgy ment haza, hogy malacka nevét se tudta, mert ennyire nem érdekelte. Ennek még lesz jelentősége.
Szóval Sitti beszélgetetett Babuval. Sőt, egy idő után amikor megérkezett a zenekar, és Sittinek semmi dolga nem akadt egy időn keresztül még kameráztak is. Annyira, hogy Sitti kollégája integetett Babunak. Sitti elvolt Babuval, a saját kis világában, körülötte meg ment a nézése meg a járása, meg a füredi Anna bálon. Sitti még meg is mutatta egyszer kamerába a zenekart, meg a táncolókat, majd visszaült beszélgetni tovább.
Az egyik cigiszünet alkalmával Malac tulajdonképpen berángatta táncolni Sittit aki talán túl gyengén jelezte hogy ő erre nem vevő. Mindez a kamera előtt történt, és Babuból mosolyt csalt elő. Sitti pedig leült, és beszélt tovább Babuval. Rá kis időre Malac szintén visszatért, és Sittit átölelve büdös szájjal motyogott valamit a fülébe, miközben Sitti elmagyarázta hogy épp Babuval beszél. Mutatta is hogy „a barátnőmmel beszélek éppen”, csak sajnos a mondat második része nem hangzott el, ami úgy szólt volna hogy „takarodj el innen mostmár”.
Babu mérges is lett ezen. Mondta is Sittinek, hogy miért nem küldi el ezt a piócát erélyesebben. Sitti pedig azzal védekezett, hogy nem akar bunkó lenni. Végül kiderült, hogy Babunak lett igaza. Hallgatni kellett volna rá. De itt még nem tartunk.
Végül eljött az est fénypontja, és a vetítés, ami Sitti feladata volt megtörtént. Erre az időre ki kellett kapcsolni a kamerát, hiszen a kép és a hang is ki volt vetítve az ott lévőknek. Két film volt, a kettő nagyjából 20 perc volt.
Ezek után Sitti kikapcsolta a dolgokat, és pakoláshoz készen állt. Sitti kollégája még azt kérte, hogy maradjon ott egy kicsit, legalábbis addig amíg a főnökük – aki szintén az intézményben volt, csak fent az irodán – el nem megy. Ugyanis Sittinek ott kellett volna maradni hivatalosan a végéig, ami kb 2 körül ért volna véget. Persze esze ágában nem volt, hogy egy perccel is tovább maradjon mint amennyire kell.
Közben Malacka már többet ivott a kelleténél, és olyan kérdéseket tett fel, hogy Sittinek van-e barátnője és hogy csalta-e már meg. Sitti pedig világosan elmondta hogy mi a helyzet, sőt, hozzá tette hogy nyáron Párizsba is mennek. Valahogy ez Malacka számára nem volt világos, vagy nem értette meg.
Végül Sitti összepakolt, bezárt mindent, vissza vitte a kulcsot, és hazament az első percben amikor ezt megtehette.
Malacka még másnap is téma volt, ugyanis Sitti még azelőtt akarta őt letiltani, mielőtt rá talál, de nem tudta a nevét…ki gondolta volna, hogy akkor ez érdekes lesz. Nem a név, hanem a Malacka-jelenség.
Nem rakok fel róla képet, mert nem akarom elveszteni a blogom olvasóit…és én, plüss medvének se vagyok épp egy vékony forma…de képzeljetek el egy nagyon ronda és nagyon dagadt nőt.
DE!!! Önmagában nem ez lenne a gond. Nem kell szépnek meg csinosnak lenni ahhoz hogy valaki értelmes legyen, és ez fordítva is igaz. Bár kapásból egy olyan ember se jut eszembe Sitti baráti köréből aki legalább hasonlít erre a lényre, de ez még nem lenne kizáró ok.
Teltek a napok, és Malacka megjelent Sitti munkahelyén. Nem konkrét céllal, csak átutazóban, egy fél pillantással keresve Sittit. Véletlen volt, hogy Sitti ezt látta, és mennyi olyan Malacka-küldetés lehetett amit Sitti se látott…beteg ember ez, kérem szépen.
Rá pár napra jött a bejelölés, amire Sitti természetesen nem reagált, hiszen miért tette volna? Most már megválogatja az ismerőseit – régen ez nem így volt. Minden látható adatot elrejtett, amit csak ellehetett rejteni. A bejelölést pedig egy idő után törölte. Normális embernek eszébe se jutott, hogy mással próbálkozzon.
De Malacka más. Ő nem adja fel.
Tegnap délután Malacka irt Babunak. Igen. Malacka, Babunak.
Olyan mintha a strucc csicseregne a kis verébnek. Mintha a bálna pancsolna vizet a pici aranyhalra. Mintha egy szikla esne rá egy kavicsra….mintha tengert öntenénk a pocsolyába, mintha havat lapátolnánk egy szem hópihére, mintha egy kibaszott tankkal lőnénk rá egy fakardot szorongató óvodásra, aki vaduk hadonászva szeretné legyőzni a hétfejű sárkányt hogy övé legyen a fele királyság meg a hercegnő hamvas pihe puha kiskacsója!!!! Pfuuuu geci. Malacka jött….és nem kopogott hanem neki ugrott az ajtónak ami beszakadt. Tokostul – tokástól -, úgy kajakra.
Megírta Babunak, hogy hiába a 3 év meg Párizs, ő bizony együtt volt Sittivel, és biztos ki lehetett éhezve, de ő pótolta. A valósággal köszönő viszonyban sincs, és ha Sitti egész este nem kamerázott volna Babuval….ha nem mesélt volna Párizsról…..ha nem lenne 3 éves kapcsolatuk….. ha nem a munkahelyén lenne…. és ha nem Malacka lett volna…hát még akkor sem!
Jött a sokk, és Sitti elkezdett akaratlanul is magyarázkodni. Mivan?? Magyarázkodni? Ezért?
Sajnos igen. Sitti tudja az igazat, de mások nem, és bár Babu elsőre röhögött rajta, a legendák amiket felkap a szél bizony mennek. És senki nem kérdezi meg hogy igaz vagy sem. Ha ezt mondták akkor biztos az.
Aztán Malacka hivatkozott mindenkire. És ez a sok „mindenki” sorba jött, és mondta hogy Malacka alapból egy kavarós őrült, és hogy kizárt hogy ez megtörtént volna. Hivatkozott Sitti egyik barátjára akik aznap este nem is látták egymást. Aztán hivatkozott Sitti osztálytársának az anyukájára meg valami őrökre akik Malackát keresték, és hogy majdnem lebuktak meg hátsó bejárat meg ilyesmi. A tény viszont tény. Sitti elvégezte a munkáját, pakolt és hazament. Előtte is Babuval beszélt, utána is Babuval beszélt, és a köztes időben – ami talán fél óra, vagy annyi se – pakolt, zárt, elköszönt és haza ment.
Lassan ezer napja van Babuval. És ebbe az ezer napba egy holmi Malacka nem mászhat csak úgy bele, hogy majd ő kavar pusztán azért mert az ő szerencsétlen életében nincs senki aki hozzá nyúlna. Szánalmas.
Pedig – és most legyünk őszinték – voltak Sittinek meredek dolgai. Vállalhatatlan arcok, vállalhatatlan nevek, vállalhatatlan esték, amiket nem rak ki a kirakatba, de nem tagad, bár szégyelli. De van egy szint, ami alá nem süllyed…még akkor sem ha egyedül lenne. De nincs.
Sitti annyira értetlenül áll a dolog előtt mint ahogy én. Nem értem, hogy mire volt ez jó, olyan mintha valaki egy műanyag kalapáccsal akarna szétverni egy betonházat. Sokat nem ér vele.
Malacka jelenleg le lett tiltva, és a saját főnöke hívta fel tegnap, hogy kapcsolja le magát.
Érdemesebb lenne, mert Sitti még csendesen tűri ezt az egész mesét.,, és mindenkinek addig jó, amíg ez nem változik.
Sajnálom hogy nem arról írtam, hogy Sitti régi cimborájával ma újra találkozott és Babuval hármasban elmentek névnapot ünnepelni.
Mókus barátom, Isten Éltessen! :)
Üdv: Patrik, aki maci és utálja a malacokat
