Picit olyan lett ennek a bejegyzésnek a cime, mintha tényleg akarna szólni valamiről. Pedig nem. Ez tipikusan egy olyan poszt lesz, ami csak azért van, hogy legyen, máskülönben nem lenne… és ha nincs akkor kár érte, még akkor is, hogy abban semmi jó nincs hogy esetleg van. Mert ami nincs abból nem lehet valami, de ha a valamiből esetleg semmi lesz az jobban elfogadható, mintha eleve a semmiből lenne a semmi. Világos mint a nap.
Az a nap, ami éppen ezer fokon perzseli az aszfaltot. Sitti reggel dolgozni ment, és a hajnali érzés úgy szökkent körülötte minden lépése után, mintha még mindig csak álmodna. Kellemes idő volt, lágy szellő fújdogált, és a nap sugarai mint a láncra vert rabok úgy bújtak el egy messzi-messzi domb mögött, arra várva, hogy múljon az idő, és aztán előtörve, az égből olvasszanak meg minden élőt és élettelent. Pár óra múlva, épp elhagyva a reggel óráit már érezhető volt, hogy bizony meleg van. Szólt is, hogy a délután rendezvényről kivonná magát. Tegnap este úgy feküdt le, hogy azt gondolta ma egész nap melóznia kell. Most pedig az ágyon pihen, egy rövid nadrágba, mellette zümmög egy kis ventilátor, és palancsintát majszolva és a laptopját nyomkodja. Nekem meg annyira mindegy, hogy mennyire van meleg odakint, mert nem érzem úgy se. A melegnek egyetlen előnyét élvezem, és ezt is nagyon ritkán. Csak mosáskor. Nem szeretek csurom vizesen, egy dróton lógva órákig várni arra, hogy száraz legyek. No, meg ilyenkor illatos is vagyok, ami szintén nem egy utolsó, elhanyagolandó szempont. Általában ezek a dolgok akkor érkeznek el, amikor készülünk valahova. Akkor Babu vagy Sitti szépen megtakarít, egy koszos plüss medve mégsem lehet sehol sem a feltűnés tárgya. A következő utazás pedig már tervben van, bár magam ismerve inkább csak egy álomnak tűnik, hiszen olyan messze van, amit még a térképen is alig találok meg. Kalifornia… és ez most nem az egyik vidéki kocsma vicces neve, és nem is a nagyvárosi veszett kerületek jelzője. Nem Csikágó, vagy Mekszikó, ahogy itt hívják ezeket a sötét helyeket. Ez a Kalifornia az a Kalifornia. Bizony. Tanár úr párja, Meli visz ki magával. Milyen kedves teremtés…és ezt nem azért írom le, mert tudom hogy olvasni fogja, hanem mert így van. Egy tündér, a lányokkal együtt. Na, meg Tanár úr is az, csak ő a maga módján :) Amikor erre gondolok, vagy épp Sitti elmúlt éveire akaratlanul jutnak eszembe olyan pillanatok amit akkor, abban a percben semminek nem érzünk, mégis később az életünket változtatja meg. Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a föld egyik oldalán tornádót okozhat a másikon. Ez a pillangóhatás – elég túlzó és pontatlan – alapelve.. és hány ilyen tornádót éltünk már át, ami csak egy pici szellőnek indult.
Valamikor 2007 körül lehetett. Sitti, és az egyik szomszédja arra jutottak, hogy egy kellemes őszi napon lemennek a közeli pályára, focizni egy jót. Akkoriban ez volt a szokás, nem a farmville, meg a facebook. Egy régi osztálytársukkal találkoztak, akinek ott volt egy másik ismerőse is. A nap elég hamar eltelt, majd később ettől a sráctól Sitti kapott egy levelet, még akkor MyVIP-en - látszik hogy nem mostani a dolog :) – hogy a következő hétvégén legyenek ugyanúgy ott. Aztán a focikból lett egy barátság.
A srác – legyen mondjuk Tibi – Miskolcon tanult, egy informatikai iskolában, épp érettségire készült Sittivel együtt. Érettségi után természetesen felmerült a tovább tanulás kérdése, és a barátságra való tekintettel Sitti abban a suliba ment tovább, ahol Tibi tanult. Ott rengeteg új embert ismert meg, bejárós lett, és a tanulás egy másik, magasabb, és néha flegmább fokát tapasztalta meg. A lógások – mivel bizonyos mértékig engedve voltak – matematikailag kiszámolt rendszer szerint mentek, pontosan tudva, hogy mennyi az a minimum óra, amin ott kell lenni, és ami után még pont vizsgázhat az adott diák. Aztán a nagy városi mindennapi lét még sok más dolgot is magával hozott, szabadságot, menőséget, Sitti ekkor kezdett el aránylag rendszeresen cigizni. Sok barátja lett. Köztük volt egy Doki nevezetű srác, akivel szintén jó lett a kapcsolata, és akinek a hatására az első internetes játékát kipróbálta. Ez egy böngésző alapú játék volt. Több játékos, közös cél, móka, kacagás, és rengeteg idő. Pár hónap után Sitti gyors problémamegoldó képessége és aktivitása meghozta az eredményt, és már azon kapta magát hogy rengeteg ismerőse van, akikkel nem csak a játékról, hanem az élet más dolgairól is beszélgetnek. Ott ismert meg egy játékost, a ki Metinezett. Erről írtam már, ez volt az a játék, amiben később Sitti megismerte azt a pesti hamutartót. Végül elérkeztünk Pesthez, a füves éjszakákhoz, a rossz lányokhoz, a szűk hónapokhoz, a hídhoz, az átlihegett estékhez, a rengeteg dologhoz, amiről még nem esett szó, és amiről nem írtam.
Mindez kellett aztán ahhoz, hogy egyszer Sitti visszajöjjön, és pár hónap múlva újra ott dolgozzon ahol most. Majd később kellett az a durva, némileg provokatív internetes bejegyzés is, amit Sitti a munkahelyéről irt, és amit a főnöke olvasott, és szintén, aminek az eredménye végül a „száműzetés” lett. 8 hónap hotelfogság. Végül ebben a 8 hónapban jött el Tanár úr is, meg még annyi mindenki más. Már Sitti a régi helyén van, és talán most mondhatnám el azt, hogy bezárult a kör, de nincs így. Az akkori pillangócsapás hagyatékát éljük meg ma is, és néha bele se gondolunk, hogy Sittire és rám is nézve mennyit adott ez az egész.
Egy fociból indult ki minden.
Ha Sitti akkor nem jön oda hozzám, azon a bizonyos téli estén, nem vesz ki onnan, ahol voltam, és később nem ad nevet, vagy meg sem tart, hanem inkább másnak ad, ha nem visz magával akkor most hol lennék? Meglennének – e ezek a sorok, és Te, aki ezt olvasod ebben a percben éppen mi mást csinálnál? Az a rengeteg perc, amit a képeimnek szenteltünk milyen más tettben született volna meg. Minden, ami történt annak így kellett lennie, de ha abban a több millió döntésben amit azóta meghoztunk más utat járunk, most hol lennénk. Egy pillanaton múlik az egész életünk. Ha pedig ennek a pillanatoknak neve is van – mint ahogy akkor a foci – akkor ismerjük igazán azt hogy honnan indultunk, mit jártunk be, és a lényeg: hogy merre megyünk tovább.
Én talán Kaliforniába. Az én pillangón most erre fújt. Aztán hogy mi lesz belőle – hát majd kiderül :) Ha lesz belőle valami, akkor fogok írni róla. Jó sokat :)
Üdv: Patrik, a pillangós maci
