Az idén még két bejegyzést mindenképp tervezek. Az egyik - mivel lassan év vége van - arról fog szólni, hogy mi történt az idén. Tervek, csalódások, akár velem, akár Sittivel. Ebben benne lesz az a verspályázat is, amit Sitti tavasszal megnyert. Ez volt a legelső olyan verseny amire beküldte a versét, és izgatottan könyvelte el: "igen, sikerült!"
Aztán ezt idén még több internetes pályázat követtek, kisebb - nagyobb sikerrel. A cél - tudva azt hogy milyen erő a mezőny - egyértelmüen az volt, hogy ne legyen utolsó. Az első ilyen pályázaton a középmezőny végén végzett a "Rohanás" cimü versével, a másodikon pedig a középmezőny elején találta magát, ezt a legutóbbi karácsonyi verse hozta.....és most jutottunk el oda, amiről irni akarok.
Sitti munkahelye meghirdette a második verspályázatát is. Ennek az első részét nyerte meg Sitti tavasszal. Annak akkor a szerelem volt a témája, és ha jól emlékszem irtam is róla egy bejegyzést. A mostaninak a témaköre a karácsony volt, hiszen ez volt most kézenfekvő.
Sitti sokáig gondolkodott hogy hogyan is kezdjen neki, hiszen a karácsony egy olyan téma amit már ezerszer végigjártak már az évek során, új dolgot nem igazán lehet mondani róla. Ez akkor is igaz, ha közben a világ változik, a gyertya gyertya marad, ahogy a karácsonyfa is karácsonyfa.
Pár éve, amikor még Pesten éltünk Sitti az egyik reggel - pont karácsony táján - egy hajléktalanba botlott. Ez odafent annyira nem meglepő, sőt, a botlás is inkább tudatos volt mint véletlen - de Sitti részéről. Sitti, aki nem igazán hajlamos az adakozásra - nem szép, de igy van - most rászánta azt a pár pillanatot és azt a pár forintot hogy adakozzon. Nem volt ez különös, a meglepő az volt, hogy az idős ember doboza, ami napokon át üresen hevert a hideg járdán most ha nem is tele volt, de láthatóan mások is gondoskodtak arról hogy legyen benne némi apró.
Akkor, talán még aznap irt Sitti egy verset erről, ami a karácsonyi pályázatos versének vált alapjává.
Pár nap múlva a vers teljes lett, és Sitti hivatalosan is elküldte a pályázatra.
Végül ennek a pályázatnak tegnap volt az eredményhirdetése és Sitti - már másodszor - megnyerte a versenyt.
De hiába volt tapaszt már a vers felolvasását illetően, ez még mindig elég izgalomra adott okot. Remegett, izgult, de valahogy csak a végére ért. A sorok között néha-néha felnézve látta a szülei könnyes arcát, ami igencsak megnehezitette a koncentrálást. Volt öröm, és volt büszkeség, Sitti anyukája egyenesen azt mondta hogy ez a lehető legszebb karácsonyi ajándék. Ha pedig ennyi elég akkor Sitti sem lehet ettől boldogabb.
Karácsonyi csoda
A város fényeit átölelte a tél
és táncolt a széllel minden hópihe,
de láttam azt, aki most is csak remél,
a könnyei mögött, mert nincs senkije.
A forgatag rohanása tépi a lelkét,
átnéznek rajta, nincs is ott talán.
Nem néz másra, csak lehajtja fejét,
megnyugvást keres a magány oldalán.
A lépteim a hóban nyomot hagynak,
mint benne a fájó hontalan évek.
Nem hisz már a hazug szavaknak,
rég elhagyták őt az igaz remények.
Olykor a szemem arra tévedt
De csak a hó esett a kis dobozba.
Ha bűnös mit tett? Milyen vétket?
És az élet neki ezt miért okozta?
Teltek a napok, és szótlanul mentem.
Számára egy alak, mint már oly sokan.
A hidegben fázó kezembe leheltem,
s az ünnepre gondoltam én is boldogan.
Karácsony! A világnak mutasd fényed,
hogy remélni tudjon a hontalan gyenge.
Én hiszek abban, hogy ha Te kéred
megáll az is, ki inkább tovább menne.
Megszoktam, hogy az utca része,
de ember ő is, mint te vagy én.
Nem volt semmim, de oda lépve
én lettem neki a halk remény.
A doboz tegnap még némán hevert,
de most a csörgés hallatszott belőle.
Győzött a csoda a közöny felett,
s a remény a fájdalmat megtörte.
Pár nap múlva, mikor arra jártam
a hontalannak csak a helye maradt.
Én hiszek a karácsony csodájában
és hogy felkarolta őt a jóakarat.
A következő pályázatra pár hónapot biztosan várni kell, és talán akkor Sittinek még nehezebb dolga lesz. Kiderül.
Nem tudom mennyien fogják olvasni a soraim, de Sitti versével kivánunk mindenkinek békés, boldog karácsonyt!
/eM.eN, természetesen ez rád nem vonatkozik, neked nem kivánunk semmit/
Üdvözlettel: Patrik, a plüss maci
