Nem küldtek, és sehol nem várnak
A lábaim nyoma már része a tájnak
A port utánam rég elfújta a szél
Rólam talán csak a csend beszél
Nem küldtek, és sehol nem várnak
Társa lettem a vándormadárnak
A kék égnek, a nap sugarának
A zöldellő mezők tücsökdalának
Nem küldtek, és sehol nem várnak
Az éjjelek rég magányban találnak
Ágyamat ringatja a csillagok fénye
Betakar álmomban az éj sötétje
Nem küldtek, és sehol nem várnak
Én ezt a földet nevezem hazámnak
De ha igaz szónak itt átkozott az ára
Majd más vidéken találok hazára
Nem küldtek, és sehol nem várnak
Ha a dicső urak újra megtalálnak
Véget ér utam, nem fogok vándorolni
De szavam akkor is igazat fog szólni
Nem küldtek, és sehol nem várnak
Itt őrzöm emlékét a gyermekágynak
Itt tanított apám az igazra és jóra
És hogy ne hallgassak a hazug szóra
