Elég rég írtam utoljára, három hét is eltelt azóta. Nem voltak unalmas napok, sőt...kimondottam hosszúak voltak ahhoz képest, hogy csak 3 hétről beszélünk.
Az írjunk verses könyvet project némileg szünetelt. Az idő hiánya nem volt jótékony hatással erre a dologra, majd lesz valahogy. Előbb vagy utóbb elkészül ez is. Vagy kitudja.
Jajjjj, ejnye, no. Még mielőtt belekezdenék. Hát kifehéredtem. Túlzás azt mondani hogy olyan vagyok mint újkoromba, de tény hogy fehérebb lettem, mint eddig. Babu kicsinosított, pár nap múlva megyünk Pestre megint, aztán muszáj adni magamra. WSR lesz, arról meg vannak nagyon szép emlékeim, ott ültem először Forma1-es autóban. Nagyon sokszor írtam már, képet is raktam fel róla, nem mesélem újra el, de remélem, idén megismétlődik a tavalyi. Örülnék neki
No, szóval a versírásos dolog némileg szünetel, bár Sittinek éppen lenne rá ideje. Lenne, mert nem dolgozik. Egy nagyon sötét és ronda történetnek lett az áldozata. (Gondold azt hogy egy tábortűz mellet ülünk, és a mancsom rejtélyesen mozog a lángok felett, száll a füst, este van, én meg mesélni kezdek)
Hol volt, hol nem volt, a világ legnagyobb mézes csuprán túl, sőt, a világ legnagyobb színpadján is túl, meg már azon is túl amin már túl mentél kétszer élt a gonosz Csikusz Hóndor. (Milyen Gyűrűk Urás a neve, igaz?)
Hóndor volt az uralkodó széles egy határba, saját csokoládévára volt, csokitóval, csokiszobrokkal, egy igazi csokibirodalma volt. Nem ismert sem szabályt, sem erkölcsöt, ha szóba kerültek szabályok azokat is ő írta, általában a szája íze szerint. Katonái rettegtek haragjától, és minden apró nesztől féltek, ha már hallották lépteit, vagy a vár kulcsainak rémisztő csörgését már összeszorította lelküket a félelem. Parancsszóra mentek harcba, tették a dolgaikat erő felett, itt gyengeségnek, betegségnek vagy lázadásnak nem volt helye. Hóndor haragja nem ismert irgalmat. Így teltek az évek, a napok, csatából csatába, harc reggeltől estig.
Történt aztán egy nap, hogy Hóndor egyik katonája levelet küldött a Facelinia lakosainak, elmesélve Hóndor mérhetetlen hatalmának árny oldalát. Faceliniában sokfelé eljutott Hóndor gaz tetteinek híre, és sorra lepleződtek le a lázadó katona szimpatizánsai Faceliniában és Hóndor udvarában egyaránt
A hír az árulóról Hóndor fülébe is eljutott, és fékezhetetlen haraggal száműzte az áruló katonát, sem bajtárs hangja, sem az ésszerűség nem győzte meg Hóndort a hibás döntései mivoltjáról.
A száműzött katona most messze bolyong a csoki birodalomtól, de nem tört meg, ahhoz még ennyi sem elég. Csikusz Hóndor pedig azóta is trónján mosolyogva éli a napjait várának valamelyik üres termében. A lázadó legendája átjárja a falakat, bár szó nem szól róla, mégis mindenkiben él legbelül, hogy volt egy senki, aki mégis szólt Hóndor ellen. Sorsát már akkor is tudta, de bátran nézett szembe a következményekkel, és a bátor katona ma se tenne máshogy.
Így történt a mese, és ez igaz az utolsó szóig.
Sitti most félre van tolva, pihen. Nem tudom hogy meddig. De legalább van ideje más dolgokkal foglalkozni, és ez annyira nem is olyan rossz. A többit meg majd meglátjuk.
Mára ennyi.
Üdvözlettel: Patrik, a plüss maci.
