Vidéki vagyok. Mit szégyelljek rajta?
Nem a pláza hoz lázba hanem pajta
Két lábbal a földön, mezítláb a porban
látom a világom az összes bokorban
minden fában és minden levélben
Minden hajnalban és minden estében
Hiába ragyogott rám pár kerület fénye
és hiába lettem csalfák reménye
enyém volt minden hajnali mámor
magam voltam ki napokat számol
Hontalan voltam a panelek között
mint a madár ki a földre költözött
és ahogy egy gyertya csonkig ég el
fogytam el én is, az összes reménnyel
Ezer emléket őrzök még magamban
az utcák neveit ahol régen laktam
de az otthonommá soha nem váltak
Az otthonom ez, mert itt hazavártak
