Ezer fok van. Árnyékba. Nehezen lehet elviselni, talán ez már túlzás is. De mindegy, ezzel most együtt kell élni. Ha tetszik, ha nem. Ez pedig lassan Sitti életének olyan része lesz - legalábbis a következő napokban - ami úgy fog mellette állni gondolatban, mint ahogy az este jár együtt az álommal. Na, nem a meleg, meg az időjárás, hanem a "ha tetszik, ha nem" gondolat.
Mert ha tetszik, ha nem vannak feladatok, túlzásba esett nagyzolások, tollvonásokkal meg felelőtlen kijelentésekkel tarkitott megállapodások egy pár szinttel lévő emeleten. Olyan elvárások amiket csak az tud feladatba kiadni, aki teljesen alkalmatlan arra hogy a szava súlyának a valós mivoltját átérezze. A kudarc pedig - ami mindig Sitti főnökének a nyomában jár - nem azért kerüli el mert szerencsés. Hanem azért mert vannak Ők, Sittiék, akik megtesznek mindent azért hogy ez az agyrém ne a káoszban sülyedjen el. Mert az ostor vége rajtuk csattan, akkor is ha van megmagyarázható oka a dolgoknak, akkor is ha bármi megmagyarázhatatlan történik, na és persze akkor is ha valaki hibázik. Sittiéknél nem hogy az emberi hiba elfogadhatatlan hanem az is ha egy külső dolog történik. "Miért ment el az áram?" vagy "Miért esik az eső?". "Miért sáros a föld?" - és válaszként - bár csak gondolat szinten fogalmazódik meg Sittiben hogy "Miért nem mész az anyádba?". Aztán nyel egyet, és egy olyan ostoba magyarázatot ad, mint amilyen a kérdés önmaga.
Persze van egy támasza Sittinek. Ez pedig az idő. Ami a boldog pillanatokban elsuhan, a nehéz percekben ólom lábakon lépked, de igy vagy úgy elmúlik. Hiszen hány olyan emléke van azokról a napokról amiről azt gondolta soha nem jön el....és hány ilyen van amit már ő maga is elfelejtett.
Bárhogy is lesz az idő megy. És a rossz pillanatok is könyörtelenül múlnak el. Ahogy egy hét múlva Sitti is fáradtan, talán picit élettelenül - és még most is aludva - fog mindenen túl lenni. Minden mocskon amit a kopasz meggondolatlanul állit eléjük. Túl kell élni, csak ennyi a feladat. Nem is tünik vészesnek. Túl kell lenni rajta. Valahogy. Bárhogy. Utolsó erejével is. Ha tetszik, ha nem.
Most pihen. Az elmúlt nap fárasztó volt, ahogy a következők is azok lesznek. Arra sem emlékszik hogy mikor kezdődött minden, és azt sem látja hogy mikor lesz vége. A napok jönnek, a plakátok szálnak, ahogy a táblázatban is fogynak az üres cellák. A táblázatban, amit arról vezet hogy mikor, mennyit dolgozik. Szükség van erre, mert más nem biztos hogy ezt elhinné. Sitti főnöke semmi képen. Pedig az csak az igazság. Ha tetszik ha nem.
Meleg van, és jól esne egy fagyi. Egy csoki, Egy csomag gumicukor vagy csak egy hideg limonádé. Jól este egy zöld réten, valami fa árnyékában pihenni - még akkor is ha Sitti allergiás rá. Ez rám nem vonatkozik :) - és hallgatni a madarak csicsergését. A csicsergés mondjuk igy is megvan. A fecskék akik Sittiék háza oldalában telepedtek le tojást raktak, és már kis fiókák is vannak. Csiripben nincs hiány. De fagyiban van. Mindenben van, egyedül egy doboz sör lesz annak a jele hogy ma szabad. Ma még szabad. Talán....
