Pár hónapja annak hogy egy Forma1-es autóban ültem. Képet is raktam fel, és büszke vagyok rá. Csodás volt. Azóta eltelt egy egész tél, pár névnap, születésnap, meg minden. Aztán nyár van megint.
Kicsit nehezen találjuk ilyenkor a helyünket. Mármint én is, meg Sitti is. A jó idő, a meleg, mások nyári szünete annyira érinti csak Sittit, mint amennyire egy katicabogárnak van köze a palacsintasütéshez. Az meg nem sok. Kivéve ha valaki szereti a katicabogaras palacsintát. Az meg aránylag elég ritka.
Pár gondolat a jelenlegi időszakról, jövőről, múltról, meg úgy általában mindenről. Egy kicsi ez, egy kicsi az, meg néhány satöbbi.
Én jól vagyok. Bár annyi összevarráson vagyok túl amennyi egy életre elég. De hát engem is néha rendbe kell szedni, nincs is ezzel baj. Öregszem, kopok, ez a világ rendje. Meglepő, de mostanság nem utaztam sehova. Tervben sincs. Pihenek. Néha az is kell.
Babu egy évvel idősebb lett. Nem volt nagy felhajtás, nagy ajándékozás sem. Sittitől kapott egy laptopot már régebben, ajándék gyanánt. Nagy cécót nem csinál belőle Sitti. Ha jut akkor van, ha nem jut akkor nincs. De általában valamire mindig jut. Vagy igy, vagy úgy. Vagy valahogy. Ő már a nyári szünet napjait tölti. Pihen. Tavaly ilyenkor kicsit stresszesebb volt a világ. Most nyugodtan lehet pihenni neki is. Tavaly...11 hónap telt el. Lassan már egy év. Azt a hét meg a nyóccát :)
Na és Sitti. Panaszkodjak vagy mit mondjak? Él, dolgozik, ugyanúgy, ugyanott. Eddig sem álom munka, most sem az, de a megbecsülés jeleit néha-néha érzi. Ez pedig sokat segit. A napokban kicsit zavartabb volt ahhoz képest hogy milyen szokott lenni. Nem tudom mi lehet ennek az oka. Talán a mentális fáradtság, talán a meleg, esetleg az hogy neki tervben sincs hogy bármikor bárhová nyaralni menne..nem mintha akarna. A májusi nyaralás, WTCC-vel meg Norbis közös képpel egy ideig megismételhetetlen örömet fog okozni. Ebben biztos vagyok.
Odabent a munkahelyén lassan kezd összeállni az a csapat akikkel az augusztusi fesztivált fogják végig nyomni. Ez nagyon fontos. Ha olyan emberekkel dolgozik együtt akikkel ő maga nem jön ki emberként annak nem voltak eddig sem túl jó következményei. De még úgy is jön pár szerencsétlen addig.
Hanta anyukája is mutatott életjelet. Ellenkezni vele nem nagy kihivás. A nehézség inkább az, hogy a nyelvtanilag értékelhetetlen mondatait sokadig nekiugrásra lehet csak értelmezni. Ha lehet. Van amikor még azt sem. Megérne egy misét - vagy egy blogot - hogy hogyan jutottunk idáig. Na, nem Hantával. Ő olyan amilyen. Az anyukája viszont egy nagyon kedves, és szerethető ember. A baj csak az, hogy elhisz mindent.
Mogyoró sokat nőtt, és egyre hülyébb. Gondoltam rá hogy egy képet is rakok fel, de tudva hogy milyen tempós a net inkább meg sem próbálom...
Talán majd legközelebb.
Szép napot!
Üdvözlettel: Patrik, a plüss maci
