Ennyi csak. Nem több. Nem sok, nem kevés. Pont elég. Itt Patrik maci, és a következő bejegyzés. Kezdjük az elején.
Tegnap csodás idő volt, ami lassan nem szokatlan. Süt a nap, a szabadban pedig minden eltöltött perc ezerszer többet ér. Jobban feltölti a lelket, a testet, mindent. Babu és Sitti tegnap ilyen szép időben sétáltak egy jó nagyot, vitték Mogyorót világot látni. Élvezte ő is, élvezték ők is, mindenki élvezte, pedig nem ettől volt érdekes a nap.
Részleteket nem írok, a lényeg hogy Sitti egy versenyre nevezte be magát. Versíró versenyre. Az elmúlt jó pár év kissebb-nagyobb emlékekkel maradt meg benne a versei sorában, és talán ő is úgy gondolta hogy ennyi már elég ahoz hogy annyi önbizalmat kapjon ami elég lesz. Aztán a régi verseit olvasgatva gyűjtötte minden sorral a gondolatokat, a témába illő szavakat. Szerelmes tavasz.... mint a tegnapi nap... és írt.
12 szótag. Ennyi az első sor. Aztán ezt követte a második, majd a harmadik. Majd a 28. sor is elkészült. Kis finomitás, átolvasás, javitgatás után pár órája sikerült elküldeni a művet, az eredményhirdetésre viszont még egy hetet várni kell. Aztán mutatta másnak, kollégáknak, barátoknak, hogy ez az amivel indul. Volt aki csak annyit mondott: "nyertél".
Hogy mennyire lesz ez igaz...az egy hét múlva kiderül. Azt talán tudom, hogy Sitti ezzel elérte a saját határait. Többet magából kihozni nem tud. Hogy mire lesz ez elég?
Azt majd az élet eldönti. Ha nyer ide kiírom. Kiírom én, Patrik, a plüss medve.
