Égre rajzolva a felhők között
száll a lélek, mi rég elköltözött
és elrejtőzködött szellők mögött
bánatában hogy a szíve törött

Mosolygott mikor a vihar tépte
és ezerszer fájt már minden lépte
az ég irgalmát ő mégsem kérte
de mégis neve egy kőbe vésve

és valahányszor ha eső esik
az cseppjei is csak őt keresik
aztán szomorúan hullnak oda
hol karcolva van a sírnév pora