Több mint egy hónap telt el az utolsó írásom óta. Akkor még szörnyűbb a dolog, ha ezt úgy is lehetne mondani hogy tavaly írtam utoljára. Elmaradásom van, nem is kevés. Utolérni nem biztos hogy tudom magam. Teszünk egy próbát.
Karácsony
A kassai út már karácsonyi hangulatban telt. Sitti is készült már, és ha még nem is vette meg az ajándékokat, de mindenképpen tervben volt hogy ki mit kap. Aztán a sors, vagy az élet úgy hozta hogy a pénzek csak jöttek, jöttek, jöttek, és Sitti talán életében először mindenkinek vett valami kis apróságot. Mindenkinek, aki fontos neki. Mindkét családjának.
Babu egy gyertyát kapott, ami ha ég világit az alja. Sokszor káprázó szemekkel néztem, nem értettem hogy hogyan működik. Talán a mai napig nem értem igazán. De a szép dolgokat nézni kell. Nem megérteni.
A másik valami hasonló volt. Egy varázs bögre, a közös képükkel. Megérteni azt sem sikerült. Ha meleg víz kerül bele, átváltozik, feketéből fehér lesz. Nagyon aranyos, ötletes ajándék. Olyan Sittis. A harmadik, amit Babu kapott az egy kicsi maci, a közös képükkel a pociján. Nem szeretem a konkurenciát, de a kis maci tényleg tetszett. Neve is van. Nem túl bonyolult. Macika J. Azóta Macika Babu örökös útitársa, olyasmi mint amilyen én vagyok Sittinek. A helyzet velem nehezebb, én egy átlagos kis táskában nem férek el. De az élet így kerek.
Sitti pedig egy életre elég tusfürdőt, deót, parfümöt kapott, bár nem is vágyott sok mindenre. A legszebb amit kaphat az Babu, de ő nem csak karácsonykor jár.
Aztán voltak azok az ajándékok amikre Sitti nagyon régen vágyott, várt rá, és sikerült elérni. Ilyen az a bizonyos sárga-fekete póló, amitől ő maga is komolyabb rajongónak érzi magát, attól is mint amilyen. A másik pedig az a kis könyv, amit a Childrenes fiúktól kapott. Nem is az a lényeg hogy mit, hanem hogy tőlük. Ugyanis karácsony után itt voltak fellépni. Sitti is találkozott velük, és nagyon de nagyon örült is ennek.
Aztán szépen lassan elmúlt a karácsony, jött egy fizetés, szilveszter előtt pont egy nappal.
Szilveszter
Sitti már akkor tudta hogy a józanság ismeretlen fogalom lesz amikor Babuval bevásárló körútra mentek. Ez is kell-az is kell, a végösszeg mindennel együtt 15 ezer forint. A jó része piára ment el. Sitti munkahelyén sikerült egy termet kibérelni, ott voltak. Nem kicsi, nem is túl nagy. Volt zene, fény, tombolás, még én is játszottam egy picit a lejátszók mögött.
Szegény Sitti pedig fetrengett. Tudat, meg erkölcs nélkül. Előtte kifejtette hogy „én nem akarok magamon kívül az asztal alatt fetrengeni” aztán amikor szembesítették ezzel a kijelentésével éppen amikor egy leborulás után próbát felállni közöltem hogy „ez nem asztal hanem szék”. Videó is készült az esetről. De inkább elfelejteném. Ő is, én is, és a legjobb az lenne ha mindenki.
Az új évet már egy új munkaszerződéssel kezdte. Ami picit, ha csak résnyire, de kinyitotta az álmai kapuját. Tervez, szervez, intéz. Gyűjt, hogy aztán valóra váltson valamit, amit igazán szeretne, és mi lehetne más mint a WTCC
Álom / 1. rész / Hazamenni újra
Messze még a május, gondolnánk ezt, joggal. Annyira messze hogy halandó ember talán nem is tervez ennyire előre. De futam lesz megint, és annyi sikertelen próba után Sitti most mindent felrakott egy lapra. Közös kép kell. Minden áron.
A tapasztalat arra enged következtetni, hogy aki csak vasárnap megy oda 5 kiló mák, és 10-12 malac kíséretében jut annyi szerencséhez ami ahhoz kell hogy közös képet csináljon. Az esélyt persze növeli, hogy leül a bejárathoz, és addig fel nem áll amíg nem jön ki Norbi. Ez este szokott lenni. Az utolsó vonat indulása után. Választás tehát nincs. Menni kell. Egy egész hétégére.
Pár nap telt el szállás kereséssel, majd e-mailezés, megkeresések. Aztán sikerült. Megvan a szállás, megvan az ár, megvan a költségvetés, megvannak az útitársak nagy része. Már csak az anyagiakat kell megteremteni és megyünk. Az viszont nem lesz a világ legegyszerűbb dolga. De ha valamiben biztos vagyok akkor az az hogy Sitti így vagy úgy, de megoldja. Ahogy eddig is, ha WTCC-ről volt szó….és most beugranak a pesti kocsma tv-zések, vagy a melóhelyre bevitt laptop esete, meg az a rengeteg éjszakázás, ébrenlét, lopott wifi…szóval ott leszünk. Újra. Együtt. Babuval és Sittivel, Mókussal, Tomival, meg még azzal a pár ezer emberrel.
Tomiról nem sokat meséltem. Ő Babu tesója, és Sitti egyik barátfélesége. Azért mondom hogy „barátféleség” mert ez nem kimondott barátság, nem haverság, inkább „babuságnak” mondanám. Babu a kapu kettőjük között, és miatta vannak annyira jóba mint amennyire most. Együtt mentek legutóbb a tetoválószalonba is. És itt jön az álom második része.
Álom / 2.rész / A srác aki 25 évesen sem nőtt fel.
Pont ma van hogy két éve Sitti életében először csináltatott tetoválást. Tetszett neki, akarta is, és annyira belejött hogy az elsőt követte a második, aztán a harmadik, majd a sokadig. És most, pár hét múlva jön a következő. Nem tudom megmagyarázni hogy miért van erre szükség. Én csak egy plüss maci vagyok, nem is lesz soha tetoválásom. Nem is kellene, szép a bundám. De ha Sitti úgy érzi hogy neki kell, akkor legyen. Az hogy erre miért pont egy rajzfilmfigurát választott talán ő sem tudja. Lehet hogy azért mert még nem nőtt fel, és nem is fog igazán soha. Aztán lehet hogy azért, mert 25 évesen talán ez már annyira nem hétköznapi. Nem tudom. De nem is baj. Csak legyen szép. Mert a napok telnek, de ez örökké ott marad. Na igen. A napok telnek. Szám szerint ma 192.
Fél év.
Bizony ám. A napok úgy elteltek hogy észre sem vettük. Régen voltak azok a nyári bulik, régen volt az a táncpróba is ahol Sitti megismerte Babut. Nem volt ez egyszerű történet, de már fél éve tart. Néha belegondolok hogy igen, ez már nem az amikor 10 percet kell a buszra várni, vagy fél perc alatt megmelegszik a mikróban a tea. Ez már fél éve tart. Töretlenül, gyönyörűen. A közös élmények percről percre nőnek, napok telnek, hetek, hónapok.
A WSR is de rég volt már, a kassai út is milyen rég telt el, a közös mozira már talán nem is emlékeznek, a kiszáradt de mégis gyönyörű rózsákra, a monoki útra, a közös karácsonyra, a koncertekre, a rengeteg közös emlékre. A vége pedig nagyon de nagyon messze van. Sitti nem az az ember aki sokáig elmélkedne azon ami boldog pillanatként megmaradt benne. Inkább tervezi a következőt, hogy boldog, békés, harmonikus, vidám életük legyen. Ahogy eddig is.
De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf kopasz...ez is, az is.
Mert rossz akarók voltak, lesznek, és biztos vannak is. Vádak és magyarázkodások is voltak már. Szembe nézni az állításokkal viszont csak az az ember képes aki őszinte. Mesélhetnék, hogy Sittit a saját hülyesége mennyire hozta már nehéz helyzetbe, hogy milyen sokszor hibázott, és rontotta el a saját kapcsolatát, magyarázkodott feleslegesen,és még sokszor saját maga is elhitte amit állit és amiről tudta hogy a valósághoz köze nincs. Ez már mára megváltozott, és ha néha-néha vannak rossz időszakai azon is Babu kezét fogva lép túl.
A múltat lezárni sokszor nem egyszerű. Főleg ha évekről van szó. Brigiről talán írtam, ő volt Sitti első komolyabb szerelme. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem hiányzott neki. Láttam rajta, vagy tudtam róla. Aztán a semmiből feltűnt, az egyik napról a másikra. A lehető legrosszabbkor. Nem volt ez könnyű időszak, és nem is volt egyszerű átgondolva látni azt hogy mi a helyes, és mi nem. Más lány biztos hisztizett volna, Babu pedig a közös fél évük egyik legérettebb, legfelnőttebb dolgát tette meg. Megérette hogy nehéz, megérette hogy fáj, de azt is hogy Sitti szereti őt, és ha vele marad akkor nem lesz baj. Végül nem is lett. Sitti túl van rajta, együtt átvészelték ezt is. Sikerült közösen lezárni a múltat, átlépni azon amin Sitti évekig nem tudott. Brigivel barátok lettek, néha látják egymást, köszönnek, ahogy a régi ismerősök, és ez így van jól. Így a helyes. Akkor is ha más ezt nem így gondolja.
Mert volt olyan hogy jóakarók többet láttak dolgokban ami, és kitaláltak olyat ami nem történt. Nem hittem soha, sem én, sem Sitti, hogy bárki nekik ártani akar. Vádol, majd pletykál, nem kérdez, csak állít, nem lát csak látni vél, és hazudik. Aztán itt jön képbe az hogy akinek nincs mit rejtegetnie hamarabb odaáll és szembe néz a vádakkal. Sitti megtette, a válasz pedig magyarázkodás, mentegetőzés volt, és egy szánalmas, sunyi menekülés az igazság elől. Mindenki tanult belőle. Babu azt hogy ne higgyen el mindent, akkor is ha a fél világ esküszik rá, a leányzók azt, hogy van aki nem nyeli le a dolgokat, Sitti pedig azt hogy kevesebb azon emberek száma akiben megbízhat. Mert a hazug ember még mindig lassabb mint a sánta kutya….és ha már a kutyánál tartunk
Mogyoró
Az új családtagunk. A nevét arról kapta hogy Sitti mindenképp valami WTCC-s nevet szeretett volna neki adni. A Mogyoró Mogyoródról ered, ott van a WTCC
Végül egy pár szó a jövőről.
Én sem vagyok már fiatal, és annyi helyen jártam már, hogy hát.. megkoptam egy picit.
Az évet egy műtéttel fogom kezdeni, ahol a teljes bélésemet kifogja cserélni Sitti. Nem lesz egyszerű, de már várom. Szeretnék újra olyan jó bendős lenni mint régen :)
Jó sokat írtam. Szerintem megint nem fogok egy darabig :)
Üdv: Patrik, a plüss maci
