Hajnalodik. Az utca csendes, egy közeli áramgenerátor hangja ad csak némi ritmust a csendnek. 24 éve él Sitti ezzel a hanggal, és már fel sem tűnik neki, csak ha éppen becsukja a szemét hogy hallja a világot. A fények halványan világítanak odakint, és már pár csillag ragyogásában érezni lehet a tél hideg karmait. Jön, átölel, hol jobban, hol csak kevésbé, aztán tovább áll, átadva a helyét a tavasznak. Így múlnak el a napok, az évek, maga az élet. Aztán ha végleg kialszik a gyertyánk talán mosollyal is lehet elhagyni ezt a világot, ha a nyugodt lélek minden büszkesége azt sugallja: megtettem, ami a sorsom volt. Békét kaptam, mert békét érdemeltem.
Sitti apukájának ma van a születésnapja. Ő már régen nem számolja, tipikus egyszerű parasztember ő, nincsenek bonyolult mondatai, bonyolult gondolatai, a világ legegyszerűbb embere ő, olyan mint egy darab drágakő. Kemény, egyszerű, örök...és értékes. Ma ünnepli a 64. születésnapját. Az meg már mégsem kevés...
Ha sorolni kellene példaképeket Sitti életében az első számú mindenképp a saját édesapja lenne. Olyan példát mutatott világ életében, olyan mentális támaszt amit nem sokan tudnak mutatni. Olyan erőt amin talán a világ összes fájdalma nem tudna fogást találni. Masszív, szívós. Olyan mint az élet harcosa. Aki valóban él. A családjáért, Sitti jövőjéért, mindenért ami jó. Önzetlenül, önös érdekek nélkük, minden reggel, minden hajnalon amikor munkába megy. Nem kérdez, nem kér, csak megy. Amikor pedig hazajön a panaszok nem hagyják el a száját, mosollyal lép be a kapun, örömmel. Hiába, ezt tanítani, ellesni nem lehet. Erre csak a kivételes emberek képesek, és minden bizonnyal ő az. Rohan az időnk, az életünk, nekem is, Sittié is, minden rohan a születésből az elmúlásba, valóban még én is, mert én, hiába csak egy plüss medve vagyok, egyszer én is valahol végezni fogom. Én sem élhetek örökké. De ma meg kell állnunk. Pihennünk kell, emlékezni arra ami volt, örülni annak ami elmúlt, és boldogan mosolyogni egymásra az eltelt gyönyörű évekért.
Boldog születésnapot apu!!
Gondolatok a holdfény árnyékában
2013.11.15. 00:35 Patrikmaci
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patrikmaci.blog.hu/api/trackback/id/tr436142535
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
