Reggel van. A tegnapi nap kellemes melege még itt-ott érezhetően lapul meg a harmatos fűszálak között. Lassan november van, és egy hónap marad még a tél kezdetéig. Nem szeretem a telet, túl hideg és túl fehér. De ahogy eddig is, ezt is valahogy át kell vészelni.
Tegnap este Sitti nem aludt rendesen. Beteg volt, ahogy ma reggel is egy pici lázzal ébredt. Nem csapja a földhöz, de annyira elrontja a közérzetét, hogy pont annyira ne találja a világát mint amennyire kellene. El is aludt reggel, és ez részben ennek köszönhető. No, meg annak hogy tegnap kicsit későbbre állitotta az ébresztőt, tovább aludhatott. Ma csütörtök van, és lassan vége ennek a hétnek is. Ez amolyan melós hét volt, mozivan, ünnepséggel, mindenféle rendezvénnyel. Előtte discozott, és élete egyik legjobb zenés estéje volt az a pénteki nap. Pénteki????
Sitti és a barátnője akkor voltak 14 hetesek. Mostanság mindent számol. A napokat, előre, vagy éppen hátra, a perceket. Picit olyan mintha a saját életét mérné meg, napról napra, újra és újra. Számolja hogy mennyit dolgozott...és ez csak azért értelmetlen mert úgysem változtat semmit. Számol már mindent. Lehet hogy az öregedés első jele ez már. Kitudja.
Pénteken megint hosszú estéje lesz. Egyedül, reggelig, egy unalmas, ingerszegény hotelportán. Néha a kényszerű ébrenlét fizikai fájdalmat okoz...borzalmas az ébren maradás is, szinte fáj. De majd csak túléli valahogy:)
Jövőhéten már WTCC. Szeretnénk hárman nézni, Babu, Sitti meg én. De hát Babut az ágyból kirobbantani nem lehet, és már ismerem annyira hogy értelmetlenül nem ébred fel. No, de nem is kell felébrednie, ha el sem alszik. Gondolatban már, én is, és Sitti is szlovákiában vagyunk. Hiányzik az a hangulat. MEg pestre is felkellene menni lassan. Meg egy csomó mindent is venni kellene....jajjj...de messze van még a tökéletes:)
No, de mára ennyi. Valahogy a napot is elkellene kezdeni.
