karcolom a szobám falát
puszta kézzel ahol érem
belevésem gondolatát
hogy álmaimat hogyan élem
véstem bele reményeket
mi jövőmet sorba fonja
de a vége elérkezett
mert véres lett körmöm csonkja
a gyertya fénye csillog rajta
karcom után véres a fal
a szignó ott lóg alatta
"a srác ki pár álmot akar"
évek múlva a hagyatékom
a fal örökké magába zárja
pár karcolás,rajta vérnyom
hogy ne vesszek el a homályba
Sitti verse...a sokadik
2013.05.09. 19:39 Patrikmaci
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patrikmaci.blog.hu/api/trackback/id/tr86142569
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
