A hiányod majd megőrzi a párnám
ha megjelensz rajta mikor nem várnám
de inkább a föld lesz a nyughelyem
és képzeletben sem leszel ott velem
De hiányod majd megőrzi az álmom
Ha felriadok néha nyári éjszakákon
de nem alszom, amíg nem remegek
hátha ezzel mindent eltemetek
De hiányod majd megőrzi a hajnal
Beszélgetek inkább némán a fallal
de megnyugszom majd életem végén
a fájdalmam talán ezzel túlélném
Aztán hiányod majd megőrzi a virág
ha ezzel fogok emlékezni rád
de a reményből nem lesz több soha
ez lesz a jövőm, bár igen mostoha
