Jóideje nem jártam erre. Ennek egyszerű oka van. Nincs időm. Sitti dolgozik, és az életével kapcsolatos dolgokról többnyire semmit nem tudok. Két állapota van. Vagy alszik, vagy nincs itthon.
Kezdjük talán ott hogy megvolt a miskolci út. Akkor kapott a főnökétől egy hét szabit, amiből két napot ki is tudott venni. Kettőt. Azért mert munka van, és ahogy Tibi szokta mondani: azt a lovat kell ütni amelyik húz. És őt verik, húz is rendesen.
Hol asztalokat, hol székeket, hol függönyt, hol ezt, hol azt. A miskolci útért kapott két napos pihenőjéből 10.-én tért vissza. Ma 21.-e van. Az elmúlt 11 napban 1 olyan nap volt amikor valamilyen formában nem dolgozott.
Szerdán visszajött, aztán az a hét valamennyire nyugodtan is telt el, bár munka volt rendesen.
11.-én költészet napja, ezt követte 13.án délelőtt egy kamarakórus fesztivál, este pedig egy disco. Alig hogy hazament jöhetett vissza, Sitti volt a vasárnapos is. Megvolt a vasárnapi ügyelet, majd hétfőn kivette az ebben a 11 napban véletlenül előferdült egy napot, majd keddtől minden kezdődött előröl.
Kedden délelőtt Holocaust megemlékezés, aztán délután egy turistabemutató. Másnap, szerdán a helyi kollégium születésnapja, reggel 8tól este 22ig Sitti bent volt. Csütörtökön a városnapi programsorozat nyitónapja, berendezkedés a városnapjára, és a másnap tartandó hangversenyre. Sitti 8 körül ért haza.
Pénteken megvolt az ünnepi hangverseny, viszont előtte volt még egy drogprevenciós műsor, a kettő esemény között pedig ide-oda pakolás, rendezés, színpad készítése, hangosítás, miegymás. Pénteken miután hazaért és lefeküdt aludni este 23-kor visszahívták hogy jöjjön be, segíteni a 3 lánynak aki bent volt.
Sitti munkahelyén 4 nő van, és 6 fiú. A srácok kollektív nem akartak jönni. Sitti más...de hogy van? Azt kell verni aki húz?...
Éjfélkor ment haza, és negyed 2 körül aludt el.
A szombat volt a rendezvény csúcspontja. A negyed kettes elalvás után 6ra már vissza kellett menni dolgozni, és Sitti egészen este 10ig volt bent. Ez volt tegnap.
Ma vasárnap van, és ma is reggel 8ra jött dolgozni
Rengeteget vállal. Borzalmasan sokat. Talán ő a legtöbbet. Este elmesélte hogy amíg a tegnap esti buli után ő a hangfalakat pakolta be.....színpadi hangfalakról beszélünk, nem holmi asztali vackokról....két kollégája, köztük "P"...legyen csak p...szóval: p a nézőtér két székén ült és szendvicset evett, majd távolról nézték Sittit.
Az is tegnap történt meg hogy az egyik kollégájával...szintén "P"...felmentek ebédelni. A főnök külön kérésére forgórendszerben működött a dolog, aki végzett váltotta a másikat. Sitti sietve szedett magának kaját, és gyorsan evett, mert Tibi, a hangtechnikus srác reggel óta nem állt fel a keverő elől. Aztán mikor Sitti és "P" is végzett "P" közölte hogy ő még megy egy kört, és eszik. A gond megint nem az hogy éhes......
Szintén "P" volt az, aki elsőnek ment el amikor a hét közepe táján a főnököt költöztették. Nehéz szekrények voltak, fárasztó is volt. Munka közben "P" szintén elment kajálni, valahogy akkor jött rá az éhség mikor munka van. Aztán ő volt az az első ember aki elment, mert neki lejárt a munkaideje. Mint ahogy mindenkinek, de amit meg kell csinálni azt meg kell....ő ezt nem így gondolta.
Sitti volt az utolsó aki elment, de rajta kívül más lelki ismeretét nem bántotta volna ha ez vagy az nincs kész.
De hogy van? Azt kell verni aki húz?..
Ezer dolog volt a rendezvények előtt. Sitti vállán folyamatosan csak nőtt a teher. Aztán mikor "P"-t megkérte hogy egy aprócska dolgot tegyen meg...szó szerint aprócska, egy CD-ről lett volna szó amit "A"-ból "B"-be egy parkon át, kb 10 perc oda-vissza úttal meglehetett volna tenni ő kedvesen visszakérdezett hogy "Miért nem csinálod Te meg?"
Az a bizonyos bili akkor kiborult nála. Sitti ott dolgozik nagyon rég óta, ismeri az embereket, azt hogy kinek hol, mi a helye. Tudja a ranglétrát, és hogy kit mire lehet megkérni.
Sem az időst, sem a gyengét nem szokta lehetetlen dolgokra kérni. De az a személy akiről most szó van a pofátlanság határát teljesen túllépte. Bármi, de szó szerint...bármi munka van ő vagy telefonál vagy valakivel beszélget, vagy elmegy valahova hogy ne lássák. Bosszantó, idegesítő....sorolhatnám.
No de mindegy. Ha a lustaság fájna ő már régen ordibálna, de ez van. Hogy van a mondás, azt kell ütni aki húz?
Lement ez is, és Sitti holnap nem dolgozik. A baj ezzel az hogy a többiek sem. Így a mai munka nem jelent több "munkaidőt", és ezt Sitti pár perce szóvá tette az egyik, éppen bent lévő kollégának. Ő pedig megígérte hogy szól a főnöknek. Egy kicsit megnyugtató.
De a múlt az már csak múlt. Tekinteni mindig előre kell. Előre, mondjuk pont egy héttel. Mert pont egy hét múlva nagyjából ilyen időben...ha kinézek az ablakon ragyog a nap..... kint leszünk Szlovákiában, több ezer emberrel együtt :) Hát nem csodás? :)
