Nem is tudom hol kezdjem. Egyszerűen nem értem. Komolyan nem.

Ma reggel Sitti úgy ébredt hogy ír Enn-nek. Csinált egy alibi fiókot Facebook-on, és írt egy levelet. A levél viszont egyszer sem ment el. Vagy azért mert a fiók nem volt aktiválva, vagy azért mert Enn tiltotta le azt hogy írni tudjon. Nem tudom, és nem is volt ez érdekes....eddig.

Sitti már aludt. 22:38 volt. Csörgött a telefonja.

A hívó Enn volt. Sitti nem vett fel. Hogy miért nem? Mert azt hitte hogy megint álmodik. Tényleg. Azt hitte hogy megint az álmai szórakoznak vele, lehalkitotta a telefont, és aludt tovább. Fél óra múlva értette meg. Enn volt. Annyi idő után.

A hívás után 10 percel az előző bejegyzésem kapott kommentet:

"Régóta nem írtál Enn-ről. Hogy hogy most megkeresed? Miért ennyire fontos neked?
2013. március 26. 22:48:48"

Nem tudom hogy elhidjem-e azt amit látok. Enn végül nem kapott levelet, és furcsa...sőt, a csodával határos lenne ha a semmiből bukkanna fel újra. 

Mókus megkérdezte hogy ki is Enn. Aludni már nem fogunk, így mesélek.

Nagyjából egy éve lehetett. Sitti Pesten élt, ott dolgozott egy üzletben. Az egyik délután egy lány, sok cuccal belépett az ajtón. 
Azzal a lendülettel persze fenn is akadt a bejáratnál lévő forgós "izén". Akkor még Sitti sem tudta hogy a "szerencsétlenség" hozzátartozik Enn-hez. Mint ahogy az eltévedés a villamoson, aztán a metrón....

Na szóval: belépett az ajtón. Bojongott egy kicsit, keresett ezt-azt. Aztán Sitti megkérte a pénztáros kollégáját hogy ha használ valamilyen kártyát Enn nézze meg a nevét. Enn pedig használt... és onnantól kezdve Sitti bátorságán múlt hogy lép-e felé valamit vagy nem.. Sitti lépett.

Megkereste majd írt neki. Enn kedvesen reagálta le, és mivel pont akkor költözött a környékre jól esett hogy van ott valaki akivel beszélhet. Sitti is egyedül volt, Enn is. Aztán találkoztak. Egyszer. Aztán kétszer. Háromszor...aztán majdnem minden este, hajnalokig.

Az üzlet ahol Sitti dolgozott Enn albérletétől pár percre...vagy inkább pár pillanatra volt. A kettő között pedig volt egy templon, és egy pad. Aztán ez a pad lett az a misztikus hely ahol megpecsételődött a barátságuk sorsa.

Hónapok teltek el beszélgetésekkel, sétákkal, talikkal. Aztán a barátságból valami több lett, de ez valahogy nem működött. Sitti napjai Pesten megvoltak számlálva, és az elvállás rohamosan közeledett. Enn-nek lett egy párja, és a közös múlt az új kapcsolatának sötét foltja lett volna. Így Enn döntött.

A biztonságos, mondhatni zavartalan kapcsolatért feláldozza Sittit. Volt egy szerelme, és volt egy félelme: hogy azért ami történt Sittivel elveszti őt.

Sitti elfogadta, és fél évig nem tudott Ennről egy szót sem. Egy ártatlan szilveszteri köszöntő SMS volt az egyetlen ami megtörte a csendet. Valamennyire. Aztán megint némaság.

Sitti régi blogjában ő volt "N", aztán mikor Enn is blogot kezdett írni ezt a nevet használta. Azért merem mondani mert az a blog azóta megszűnt, és ezzel Enn is végleg az emlékek homályába került. Sitti csuklójára azért utolsó bélyegként került még Pesten egy "N" betű, biztosítva saját magát arról hogy ő nem felejt. Egy életen át.

Hogy mit jelent Enn azt elmondani hosszú volna. Ma már csak egy emléket egy emberről aki most is, ebben a percben is valahol valamit csinál. Valószínűleg alszik, vagy futkározik, vagy várja a hajnali buszt, a padon ülve, nézve a csillagokat.

A közös esték emléke egybe olvadt, az hulló csillagokkal, a sétákkal, a közös élményekkel, a mosolyokkal és a könnyekkel. Szerették egymást. Vagy így, vagy úgy, de szerették, és talán a szeretet legfelsőbb jele az, ha hagyjuk magunkat elfelejteni, ha ezt kéri a másik.

Az aki nem élte át ezeket az emlékeket annak a fél év tudatlanság semmit nem jelent. De aki csak egy órát beszélt vele rácsodálkozik, hogy létezhet-e olyan halandó, aki a hiányát akár egy napig is eltudja viselni. Sitti fél éve viseli ezt el. Tétlenül.

És hogy mi volt Enn? Neked senki. Egy ember aki mellett elmész, vagy akit látsz a pult másik végén. Egy hétköznapi, átlagos lány. Olyan mint bárki más. Ő attól volt különleges hogy azt hitte hogy átlagos.

Enn egy kéz volt. Egy támasz. Egy barát, a nyugalom, a csendesség. A fény, a csillag. Enn.