Patrikmaci blogja

Sitti nincs itthon. elment.

reggel kicsivel 7 után ébredt, majd szolid kapkodás után felöltözve, jól fésülten hagyta el a szobáját.
azóta sem jött haza. dolgozni ment. hosszú idő után újra. végre. ideje volt már.

reggel a napot a hivatalban kezdte, a szokásos papírmunkákkal, másolásokkal, satöbbikkel. 
Aztán onnan már azonnal a helyi diákszállóra küldték, dolgozni. Felment, de ott senkit nem talált. fél óra várakozás után a volt munkahelyére irányították át, egy íróasztalhoz
amikor beért már várták, régi ismerősként köszöntették őt. sokat volt itt, több mint másfél évet dolgozott a várban, a pesti út előtt itt volt. és ide is tért vissza most, másfél év után.
a munkája azóta sem változott sokat, egy gép előtt ül. még internete sincs, kicsit szokatlan az egész helyzet, de őt ismerve hamar újra feltalálja magát.
a lényeg hogy dolgozik, más nem is számít, 
a baj inkább az hogy semmi kaja nélkül ment el, nem hozott magával semmi ételt, és azt sem tudja még hogy pontosan meddig fog itt lenni. ma 4ig még a hivatalba kellene mennie, vagy még holnap délelőtt, de majd ezt az idő eldönti.
rendezvények sokaságát látta maga előtt.
maga a folyamat azóta nem változott sokat, annyi a változás hogy bevezették a hétvégi ügyeletet, ez azt jelenti hogy minden hétvégén reggel 10től délután 16ig valaki itt van bent, egy gyakorlatilag üres várkastélyban. hát igen, a komor falak voltak már tanui pár érdekes dolognak, és sittinek is volt már része furcsa történésekben
akkoriban még más volt a főnök, a munkamenet nyugodtabb volt, elvárásoktól mentes, pont ezért mindig minden működött a maga rendje és módja szerint
mindenki azt a feladatot végezte el amihez kedve volt, és ami megmaradt azon pedig osztoztak. nem volt kibúvó sem mentség, feladat viszont rengeteg.
művelődésszervezőnek lenni a világ egyik legjobb állása. legalábbis sitti szerint. túl sok munka nincs, és ami van az is felfogható szórakozásként. tulajdonképpen még élvezni is lehetne a dolgot.
wifi van, viszont wifi stick nincs. délben van ebédidő, és ekkor megy majd sitti is haza a laptopjáért. azon már van wifi és onnantól kezdve már övé a világ.
lassan kezdi otthonossá tenni a kapott kis világát. az ő igényei szerint rendezi a dolgokat az asztalon, pár örökölt papírdarabot összegyűrve dob ki a szemetesbe, aztán mosolyog, örül hogy ez az élet lett újra az övé. ismerős arcok, rengeteg mosolygó arc.