Patrikmaci blogja

Tegnap az egyik csatornán láttam hogy a Deep Forest Magyarországon lép fel. Ez egy (tudtommal) Francia együttes akik világzenét, illetve világi népzenét játszanak. Velük kapcsolatban szeretnék megosztani egy történetet.

1996 volt. Sitti apukája minden reggel korán kelt, indult dolgozni. Mindig ugyanazzal a rutinnal főzte a kávét, csomagolta be az ebédet, amiből munka után a "madárlátta" lett, és amit Sitti olyan jóízűen evett meg miután az apukája haza jött. A kis, kinti konyhában valahol a reggel és a hajnal között bekapcsolta a rádiót, és majdnem minden reggel szólt egy dal. Sitti 8 éves volt, a szövegét nem értette, de az a dal nagyon megmaradt benne. Pár éve amikor eszébe jutott az egyetlen szót amire emlékezett beírta a keresőbe: kisangyalom, a kereső pedig jó szolgaként kidobta a keresett dalt: Deep Forest - Freedom Cry.

Freedom Cry és Kisangyalom? Valami itt nem stimmel

A szám története csodaszámba menne... ha bárkit is érdekelne.

Az eredeti számot egy cigány muzsikus , egy bizonyos Rostás Károly "Huttyán" énekelte fel Esik az eső címmel valamikor a '70 évek körül, pontosan 1977-ben egy világjáró népdalgyüjtőnek. Aztán ezt a számot az évek során belepte az idő pora, elfelejtette mindenki ki az a Huttyán, és hogy ez a szám létezik. Aztán a Deep Forest 1993-ban keresgélt ebben a külföldi archívumban, és évtizedekkel a dal feléneklése után megcsinálták a dal feldolgozását. Azonnal sikeres lett. Annyira hogy Magyarországon sem csak Sitti hallotta meg.

Történ ugyanis hogy a rádióban szólt a dal, és Huttyán már régen meghalt mikor a fia meghallotta az apja hangját a rádióban, aztán szólt hogy "édesanyám, apám énekel a rádióban"
Elképzelni sem lehet hogy mit érezhetett ott, akkor Huttyán, az vén cigány özvegye.

1995-ben a Rostás család és a média, konkrétan a Duna Tv segítségével megkereste a kiadót, a Sony-t, elmentek egészen Párizsig, és benyújtották az igényt a dal jogdíjaira. Azóta nem élnek rosszul, és az említett csatorna egy dokumentumfilmet készített az esetről.

...és hogy miért volt ez ennyire nagy sláger ? Mert 1995-ben a Freedom Cry Grammy-díjat kapott, az elfeledett, öreg cigánnyal.

Azóta eltelt 18 év, de Sittiben még mindig élnek a reggeli emlékek, a kávé friss illata, és a hajnali harmat csillogása, és a becsukja a szemét még látja maga előtt önmagát, 8 évesen, ahogy nézi apukáját elsétálni messze, messze...

https://www.youtube.com/watch?v=uQ2f-pxefLI