Hajnali 1 van amikor ezt a mondatot írom.
Sitti nem régen jött haza. A mozgása fura, nem sokat beszél, az illata pedig inkább emlékeztet egy kocsma szagához mint egy valós emberhez. Nincs mit ezen tagadni. Ivott.
Nem egy bálos fajta, de ma bálban volt. Hivatalosan vett részt, nem kimondottan vendégként.
Nagyon kevesen tudják, egy kezemen megtudnám számolni...ha lennének ujjaim....hogy hány ember tud Sitti alelnöki multjáról. Ő ugyanis az egyik helyi politikai párt fiatal szervezetének alelnöke volt pár évvel ezelőtt. Most a nagy párt rendezett bált, Sitti pedig rajta volt a listán. Szeretik őt, sok ismerős veszi körül. Aztán megy az elmélkedés a világról, az élet dolgairól múltról, jelenről, és főleg a jövőröl.
Sitti szülei is vele voltak. A bálban sok jómódu ember, elegáns ruhában, drága parfümmel, alkalmi cipőben. Nagy emberek kis társasága. Mégis vannak pillanatok amikor a részletekben ot rejtőzik valami szerencsétlenség.
A vacsora után Sitti apukája egy kis szatyorba tette bele azt a csontot ami a vacsorából megmaradt, majd elkérte a többi embertől is. Mennyire fura az hogy egy ember, alkalomhoz illő öltözékben csontokat pakolgat a szatyorba? Ez a vidék, és a pestiek erre azt mondják hogy parasztos. Lehet.
Mégis, bármikor ha megkérdezték Sittit hogy ki a példaképe ő mindig az apját hozta fel. Nem gazdag és nem híres, nem vállalkozó és ne sportoló. A nevét legfeljebb a telefonkönyvben jegyzik, és ha bárkit megkérdeznénk hogy ismeri-e őt elvétve találnánk valakit aki igen, és ő is bizonyára azért mert valami alja szenny munkát bízott rá, mert a saját keze erre már túl előkelő.
Nézte az emberek. A maga módján mindenki elmebeteg.
A herceges játék a végéhez közeledik. Mondjuk úgy hogy túl van lassan a felén. De hát van másik.....
Cuna kicsit hanyagolva volt a hétvégén. Szegény szenvedett is miatta. Pedig ha tudná milyen sokszor az eszébe jut, akkor mikor másra mosolyog, mert őt látja maga előtt.
Negyed 2. Szép álmokat.
Üdv. Patrik, a plüss maci
