....még mennyi minden várhat rá...

De kezdjük az elején. A mindig aktuális téma. WTCC. 40 nap van még hátra a bajnokság kezdetéig. Sitti emlékeiben élénken él, amikor 70ről 69re váltott a visszaszámláló óra. Ahhoz képest meg mér ez annyira csekélység. Valahogy kibírjuk.

A napokban nem voltam fent, csütörtökön írtam utoljára. Ennek több oka volt.

A pénteki nap elég jól telt. Sitti egy telemarketinges cégnél volt állásinterjún. Miskolcra ment, nagy város, de Pesthez képest nem óriási, és amúgy sem egy eltévedős fajta, kis keresés után odatalált ahova menni akart. Ha tényleg igaz az amit hallott ez egy álommunka. Jó fizetés, könnyű... vagy inkább testhezálló meló. Sokat gondolkodott rajta hogy létezhet-e ilyen, hiszen itt nem tudásért hanem emberi készségekért adnak fizetést. Azért hogy beszélj....és ha van valami amit Sitti nagyon tud akkor ez az. Remélem összejön neki.

Aztán ha már felmerült a munka, akkor ezzel együtt a bejárás is. Mivel a bérlet borzalmasan drága, csillagászati összegek, így komoly gondot okot ennek a kiküszöbölése. Megoldás lehetne az albérlet. de élt már albérletben, bár akkor egyedül, messze mindenkitől. Talán ez sem lenne sokkal könnyebb, talán igen... Egy hét múlva minden kiderül.

Péntek este aztán ünneplés volt. Sittinek van egy olyan baráti társasága akikért minden körülmények között tűzbe rakná a kezét. Ritkán találkoznak, mindegyik egyetemre, főiskolára jár de most úgy hozta az élet hogy itt voltam mindannyian, és együtt töltötték az estét.

Tegnap este Sitti picit összekapott a kedvesével. Elég viharos időket élnek, már egy jóideje. Sitti "szeret" vele veszekedni, mert bármi történik, bármit mondanak egymásra soha a harag szikráját sem érzi magáének hogy ő is haragudna. Náluk ez így megy :)

A jövőhét......bárcsak legalább 1 napot tudnék előre, csak egyetlen egy nap történéseiben lennék biztos. Nem látok előre semmit. 
Talán hétfőn megjön Sitti jogsija, talán már hétfőn megy Miskolcra, talán Cunával. Talán kedden már megfelel, és talán felveszik. Talán tényleg sikerül a csütörtök és talán pénteken is együtt lesznek. Talán minden úgy lesz ahogy szeretné, talán semmisem.

A félelem az úr Sittiben. Sok mindent kockára tesz azzal ha mindent hátrahagyva megy előre. Talán megéri, talán nem.

Sitti pár napja megismerkedett egy lánnyal. Nikinek hívják. 

Azért írok róla mert tudom hogy valamikor olvasni is fogja (Szia Niki  ), no meg azért mert elég nagy csalódás volt az ő megismerése.

Azt nem mondanám hogy mindennap beszélnek, sőt, mondhatni elég ritkán. Niki egy fiatal lány, 20 év körüli, neki is van egy tetoválása, de elsőre semmi különleges nincs benne.

Aztán ahogy mesélt az életéről, meg a jelenéről, a jövőjéről egy nagyon céltudatos, viszont beképzelt, egoista lánynak tűnt. Próbálta az életét úgy elmesélni, ahogy szeretné hogy mindenki lássa, aztán elmesélte azt is hogy valójában milyen.

Ha van olya amit utálok az emberekben akkor az az előítélet

Az elmúlt hónapok harcai nagyon megutáltatták velem az emberek természetét. Sitti szereti azt a lányt aki vele van, mégis, mindenki más jogot érez arra hogy megossza a véleményét, elmondja azt amit mindenki a saját szemével lát, és sokan azt hiszik hogy Sitti vak, mintha külön fel kellene hívni rá a figyelmet, hogy ő olyan amilyen.

Tudta az első perctől fogva hogy nem lesz könnyű menet....hogy az emberek véleményei bántóak lesznek, sértik majd... és Sitti az a fajta aki azért nem harap ha őt bántják, de azért ugrik ha azt akit szeret. 

Sitti nem gondol ebbe bele többet mint amilyen a helyzet maga. Egy kedves lány, mosolygós, értelmes, és Sitti számára a legszebb a világon. Akkor is ha mások ezt nem így látják, akkor is ha ő más mint Sitti.

Még szerencse hogy Sittinek van egy tesója. Egy bátyja Náluk mindig "otthont" találnak. Soha nem volt kérdés ott hogy ki milyen. Ha vele van velünk van. Ha ő szereti akkor mi is szeretjük. Sitti pedig szereti. Nagyon.