Az idő – mint tudjuk – relatív dolog. Van hogy adott pillanat rövidnek tűnik, és van hogy ugyanazon idő olyan mintha soha nem érne véget. Aztán van, hogy az idő valamit megszépít, átgondol, új értelemmel ruház fel.
Egy év az emberek életében nem hosszú idő. Egy év alatt szinte semmi nem történik – és mégis, mennyi minden. Sitti lassan három éve hogy visszajött Budapestről. Milyen soknak tűnik, és mennyire kevés. Ma már ha körbenézek a szobájában semmi nem emlékeztet erre az egy évre, amit ott töltöttünk, a kezén lévő minták maradtak meg csupán. Meg az a rengeteg emlék, amit magával hozott. Én ebben az egy évben lettem az a maci, aki igazából most vagyok. Persze, előtte is több voltam, de az első blogom első sorait ott kezdtem írni. Három éve már ennek. Erről fogom most mesélni. Hosszú lesz.
Az egész történet négy évvel ezelőtt kezdődött, Sitti első WTCC-s futama után nem sokkal. Már akkor is ott dolgozott, ahol éppen van. Két ember maradt azóta abból a csapatból, a többit szanaszét fújta a szél. Nyugodt időszak volt. Se diszkó, se hétvégi rendezvények, se gond, se probléma, Sitti a fizetését teljesen megkapta. Volt egy barátnője, már közel három éve. Nyugodt élet volt. Átlagos. Ami talán picit eltért a dolgoktól az egy internetes játék, ahol Sitti játszott. Egy karakter, meg sok szabad idő. Aztán Sitti játszott, majd komolyabban gondolta az egészet, és jelentkezett játékmesternek. Ez egy komoly dolog volt, titoktartási nyilatkozat, személyigazolvány meg néhány vizsga után választották ki azt, aki ezen munkát megkapta. Ezért nem járt fizetés, pusztás a segítőkészség és a a játékon belüli karrier varázsolta érdekesség a dolgot. Sitti aztán Phatrick lett, és a napjai jó részét annak áldozta, hogy a különböző szervereket vadászott a hackerekre, csalókra, fegyelmezett, büntetett, segített, ha kell. Jól is csinálta, különc módon rendezte a dolgait, új vonalat hozott az egész játékba. Jó példa erre a pecázás. A játékban van tó, ahol sok horgászás után értékes dolgokat lehetett kapni. Erre léteztek programok, amik akkor is horgásztak, ha a játékos mondjuk aludt. Az alvó játékos pedig nem válaszol..mint tudjuk. Pár perc „beszélegetés” után megállapítható volt, hogy a játékos valójában egy program vezérelt karakter. Sitti a vallatást pedig rímekbe szedve tette meg, verses formában. Fura párhuzama volt ez a hírességnek és az átlagnak. Sitti nem tartotta magát nagyra, akkor sem ha neve volt. Az egyik nap szintén a tónál faggatózott, kereste azokat akik nem válaszolnak. Volt egy karakter, akit faggatott, és aki hamar válaszolt is. Ő volt Niva. Sokat beszélgettek, a játékon belül, aztán azon kívül is.
Niva egy szabad felfogású lány volt. Idősebb mint Sitti. Egyedül élt, szabályok és erkölcsök nélkül, nem foglalkozott semmivel, bulizott, amikor akart, és azt tette amit csak akar. Teljesen más világ volt ő, mint amiben Sitti addig élt. Sitti kapcsolata végülis tönkre ment, részben a játék miatt is, és másnap – teljesen véletlenül – Niva akkori „párja” – akit ő csak valami támogatókként képzelt el, aki a különböző dolgokért segítik őt a mindennapokban – épp Sitti városában kapott munkát. Niva lejött, majd találkoztak Sittivel. Pár óra beszélgetés után Niva szabad felfogása a gyakorlatban is megmutatkozott. Nem nagyon zavarta, hogy tulajdonképpen ez az első találkozás kettőjük között. Aztán teltek a hónapok, Sitti munkájában is történtek változások,és az élete egy olyan szakaszba lépett, amikor dönthetett a jövőjéről. Először Debrecenbe ment, ahol az egyik játékbeli hölgy kollégájával töltött egy hetet, próba alapon. A lány többet akart, Sitti viszont inkább csak valami szórakozásként gondolt erre az egészre. A kapcsolatának vége volt már akkor, és igyekezett kiélvezni mindazt, ami az ölébe hullt. Egy hét együtt lét után Sitti hazautazott, majd szinte rögtön összepakolt és vonatra szállt. Ez az egy hét debreceni élet sok nyomot nem hagyott benne, bár utólag visszagondolva erős szégyenérzet vette úrrá magát rajta. Ugyanis Sitti már ekkor bőven 20 felett volt, és a lány is csap pár évvel volt fiatalabb, viszont róla tudni lehetett hogy nem volt hosszú távú kapcsolata. Az ő akkori elmondása szerint már túl volt az első „dolgán”, mégis az legelső közös éjszakájuknak voltak valós nyomai is. Közel 20 évesen lehet hogy „ciki” lett volna bevallani hogy ő még szűz, bár ha ezt Sitti tudta volna minden bizonnyal nem „tépte” volna le azt a bizonyos virágot. Nem lényeges már ez a kérdés, Sitti számára már semmiképp. Viszont belegondolva, hogy a lány egy olyan srácnak adta oda magát akiben többet látott, és közben csak kihasználta őt..ez egy rohadék dolog. De Sitti – nagyon jól tudom magam is – nem mindig normális. Lehetne ezt a dolgot boncolgatni évek múltán is, értelme már nem sok lenne, és a bocsánaton kívül nem tudna sok mindent mondani. Az meg ezt az egészet igencsak nem hozza már vissza.
Időközben persze Nivával is tartotta a kapcsolatot, és egyre világosabbá vált hogy lehetősége van Pestre menni, Nivához.
A lényeg hogy Sitti hazautazott Debrecenből, majd pár napra rá Pestre költözött. A dolgot segítette az is, hogy a munkahelye, ahol éppen dolgozik utazást szervezett a fővárosba. Sitti így kényelmesen, busszal ment fel. Az első órákban teljesen szokatlan volt minden. Olyan mintha nem is vele történne minden. Az első napok a felfedezésről szóltak, az új élet kezdetéről. Sitti első dolga az volt, hogy munka után nézzen. Ilyen eddig az életében nem volt, a legelső munkahelyére az egyik ismerőse által került be, a következőre meg már hívták, kilincselnie eddig nem kellett. Most igen. Önéletrajzok, meg telefonálások után három hét múlva kapott egy lehetőséget. Biztonságőri cég, akik egy üzletlánc védelméért felelnek. Az első interjúja nem volt különleges. Sok ismeretlen ember, főleg idősebbek voltak ott. Rengeteg balhés arcú férfi, kigyúrt állatok, nem igazán tudta hogy mihez kezdjen ott. Végül a papírok elrendezése után megkapta a címet, ahova másnap mennie kellett.
Egy rövid séta a keletiig, aztán egy fél órás busz, nem sok. Ezekben a napokban már Sitti elkezdte írni a „hajnali verseit” minden reggel próbált valamit alkotni, amiket sorba posztolgatott. Ezen versek többsége már nincs meg…nem véletlenül.
Az albérletben, ahol élt, négyen voltak, és Sittin és Niván kívül a másik két srác Niva expasija. Velük viszont jól kijött Sitti, nem volt semmilyen ellenkezés vagy bármi más megjegyzés, mondhatni haverok voltak. Ha együtt élnek nagy értelme nincs ellenségeskedni. Maga az albérlet egy belvárosi kerületben volt, ahol az ablak alatt ment el a troli, és az utcán hajléktalanok lézengtek. Egy régi belső udvaros bérház földszintjén volt a lakás. A belépés után egy kis folyosó volt, ami konyhaként üzemelt, abból jobbra nyílt a fürdő, majd a folyosóból egyből az egyetlen szoba, ami nem is volt épp nagy, de galériás, amit vidéken nem sokat lehetett látni. Közben a játékot sem hagyta abba Sitti, és az ott megismert pesti emberekkel összejárt, találkozgatott, és elég hamar egy kisebb baráti kör kellős közepén találta magát. Ott volt Tay, aki lány, de fiúként élt, aztán Masa, Tay egyik barátnője, Boba, aki szintén egy közös ismerősük, és egy hétvégi ház a hajógyári szigeten, ahol általában összejártak bulizni. Sitti élete így kezdett kibontakozni. Dolgozott, majd hazament, aztán ha engedte az ideje a barátaival töltött néhány órát. Az, hogy a kapcsolata Nivával nem fog működni elég hamar, szinte az első hetekben kiderült. Niva szabad felfogása mit sem változott, és mikor Sitti esetleg hétvégén hazament akkor rendre vitt fel magához ilyen-olyan embereket. Persze Sittit sem kellett félteni, nagyjából a második hónapban már Tay hugával próbált meg valamit kezdeni.. aztán ez a valami sikerült is, viszont maga a kapcsolat nem. Később a leányzó egy szó nélkül eltűnt, végül kiderült hogy Bajára ment egy sráchoz. A hölgy azóta feleség, és egy gyermek boldog (gondolom…) anyukája. Az élet nem állt meg, Sitti ugyanannyit volt a pesti barátaival, no, meg azokkal akik vidékiek voltak, de fent éltek. Sok ilyen közös sörözés volt. Masával egyre jobb lett a viszonya, aki végül bemutatta Sittit a legjobb barátnőjének. Az állomáson várták a hölgyet, végül feltűnt egy szőke, csinos alkatú, szép arcú lány, akinek épp nem volt kapcsolata sem. Ő volt Kinga. Sittinek hamar megtetszett ez a hölgy, és mivel nagy akadálya nem volt annak, hogy megpróbálják igy elég hamar, és gondolkodás nélkül menekült Sitti bele az új kapcsolatba. Masa ezt nem nézte jó szemmel, és Sitti életében először fordult elő az a helyzet hogy két lány, két barátnő érte „verseng”. Masával egy csók volt köztünk, amolyan búcsúpuszi jellegű, aztán maradt Kinga. Új kapcsolat, új élet. Kingáról hamar kiderült a múltja, miszerint online felnőtt internetes adásokat csinált a régi párjával. Persze,ezt elfogadni nem könnyű, de a múlt az múlt…megfordítani nem lehet, így Sitti megpróbált ezzel a tudattal együtt élni. Nem volt mindig egyszerű. Kinga pár hét után Sittiekhez költözött, bár hivatalosan ez nem lett kimondva, viszont ott töltötte a napjait. A kellemetlenségeket elkerülendő másik megoldást kellett találni. Alig pár hónap után Kinga azzal az ötlettel állt elő, hogy a nagynénje pesti, üres lakását kérjék el. Ez meg is történt, és mivel normális fedezete csak Sittinek volt, így az akkori fizetésének a nagy részét ebbe a lakásba kellett belelapátolni. Maga a lakás egy kerülettel odébb volt, viszont belülről nagyon szép, felújított, otthonos, modern, családias, álmodni nem lehetne szebb otthont. Sittinek annyi pénzbe került végül a költözés hogy a régi, Nivás albérlet utolsó, rá eső részét nem tudta kifizetni. Úgy jött el hogy egy forintot nem adott. Persze, veszekedés közepette. Minden csoda három napig tart.. ez a lakás 3 hétig. Sitti szülei még a karácsonyt fent töltötték az egyik nap, másnap Kinga viszont már leutazott vidékre, ő is a családjához, és onnan üzent, hogy ő ezt a kapcsolatot nem akarja folytatni. Sittinek el kellett hagynia az albérletet, egy forint nélkül, úgy hogy nem volt hova mennie. A helyzet akkor, abban a pillanatban kilátástalan volt. Karácsony, szakítás, se pénz, se otthon.. se semmi. Aztán gondolta sétál egyet. Egy utolsót. Felöltözött, és a fülhallgatóval a fülében elment az Erzsébet-hidra és megállt a kellős közepén. Az emberek jöttek-mentek, valaki megnézte, valaki nem. Sitti nézte lent a vizet, örvénylett, meg habzott is, ahogy azt szokás. Nem tudta hogy mi tévő legyen. Azzal kezdtem, hogy az idő relatív, és ennyi év után visszagondolva abszurdnak tűnhet, hogy egy srác, akinek barátai vannak, és családja van mégis azon gondolkozik hogy a Dunába ugorjon. Pedig a gondolat nem volt csak egy kósza ábránd. Akkor, és ott valóban azért volt, hogy a Dunába engedje magát. Túl lelkis, és az apró dolgok jobban megviselik mint bárki mást. Aztán a telefonja megcsörrent. Az egyik barátja kereste, már nem emlékszem hogy miért. A lényeg hogy Sittire volt szüksége. Sitti pedig, pár pillanattal az utolsó perce előtt visszatért a földre, megfordult, és tovább ment. Még aznap megkereste Nivát, elmondta, hogy mi történt, és Tay segítségével három hét után visszaköltözött a régi-új albérletébe. Pár nap múlva, a két ünnep között találkozott utoljára Kingával, hogy a közös álmuk kulcsát visszaadja.
Állítólag Sitti után az a srác költözött az albérletbe, akivel Kinga a régi internetes dolgait csinálta. A lényegen ez már nem sokat változtat.
A szilvesztert egyedül, magányosa töltötte velem. Még pezsgő se volt. Ébren maradt, pusztán azért hogy megadja a módját, de éjfél után pár perccel már aludt. 2012. január 01, 00:12. A világ tombol, mindenhol petárda és tűzijáték…és egy magányos, csendes albérletben Sitti épp elalszik, egy medvével az ágyában.
Közben a hónapok alatt a munkahelyén is voltak változások. Az első üzletben, ahol dolgozott nem volt vele gond, egészen addig amíg az üzlet homoszexuális – tényleg az volt…egy lávameleg buzi- ki nem nézte magának. Megjegyezte hogy „cuki a biztonsági őr”- másnap a területi képviselő üzletébe kellett menni. Picit messzebb, és picit többet. Addig egyedül őrködött, viszont az új üzletben már lett munkatársa is. Ott megismert egy lányt, akinek még lesz szerepe a későbbiekben. De még erre kitérek.
Ebben az új üzletben nem dolgozott sokáig. Pusztán annyi öröme volt a munkában, hogy a Hooligans gitárosa, Tibi oda járt vásárolni, és szinte naponta látta őt. Meg is fordult Sitti fejében hogy egyszer odamegy hozzá, és a közös származást elmondja, hiszen egy városból származnak. Aztán mire összegyűlt volna a bátorság egy új üzletbe tették. Újpest. Távol mindentől.
Amikor Kingát megismerte már ebben az újpesti üzletben volt – csak hogy időrendben menjenek a dolgok. Itt már sok új embert megismert, és az ottani emberek kis létszáma, meg a külváros jellege teljesen más volt, mint azelőtt. Egyedüli pasi volt a sok nő között, és bizony Sitti az ilyen helyzetekből nem igazán tud kijönni gond nélkül. Volt egy kolléganője, akivel tréfálkoztak, mondhatni flörtöltek egymással. Sitti estig dolgozott, a nő pedig délután végzett, de megbeszélték hogy munka után találkoznak, és Sitti megmutatja neki az új – még akkor Kingás albérletet. Persze ez csak poén akart lenni, és amikor Sitti hazafele menet leszállt a villamosról meglepően vette észre hogy a hölgy – aki bőven 30 felett volt már akkor – ott várja, egy üveg üdítővel meg néhány harapnivalóval. A következmények elkerülhetetlenek voltak, egy hosszabb utazás után otthon is voltak. Sitti elment fürödni, amit a hölgy a rendelkezésre álló dolgokból valami vacsorát készített, majd már elég késő este ágyba is kerültek. Sitti tudta, hogy ha most itt, és most hamar elalszik a nő nem fogja felébreszteni…de nem így történt. Pár pillanattal azelőtt, hogy elaludt volna a lány megkérdezte: „Te tényleg aludni hívtál fel?”
Ebből nem lehet jól kijönni. Ha azt mondod „nem”, akkor miért akarsz aludni? Ha meg azt mondod hogy „igen” akkor meg buzi vagy, mese nincs.
Végül megtörtént a dolog. Sitti legrosszabb emlékeinek egyik része. Fura a természet, a lány borzalmasan csúnya volt, és bár kövérnek nem mondható, viszont bőven kimeriti a „telt” kategóriát – viszont a testvére meg egy álomnő…hihetetlen.
Szóval Sitti új hagyta el a Kingás albérletet, hogy ott volt más is, nem csak Kinga. Gondolom ez főleg a Nivás hozzáállás miatt történt így, Sitti változott, „pestibb” lett, és ez nem feltétlenül volt jó.
Ez abban is megmutatkozott, hogy miután visszaköltözött Nivához néhányszor bekapcsolódott a füves esték történéseibe. Nem hiszem, hogy valaha ezzel büszkélkedett volna, de a tényen változtatni nem lehet. Ott volt, és csinálta, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az álmosságon kívül soha semmi mást nem érzett. Vagy kevés volt a „cucc” vagy a minősége volt silány.
Szóval..szilveszter. Magányosan. Régi-új albérlet, és egy új munkahely.
Az új üzlet barátságos légköre hamar elvarázsolta Sittit. A hónapok teltek, egyre jobban barátkozott mindenkivel össze. Nivával a kapcsolata semmilyen nem volt, igazából már csak aludni járt haza. Minden reggel egy óra volt az utazás a munkába, 13 órát volt a melóban, majd egy órát ment haza. Hétfőtől péntekig 15 óra meló, minden áldott nap. Persze mellette az alvás, a mosás, a kaja, a tisztálkodás. Nem volt egyszerű. Akkor meg főleg nem amikor az első útja nem is haza vezetett. Egyik nap az üzletbe jött egy fekete hajú alacsony lány. Fura teremtés volt, kedves, vidám, de nagy szájú, barátságos, segítőkész. Még aznap Sitti és ez a leányzó, Monyóka nagyon összebarátkoztak. Sitti még nem igazán volt túl a Kingás dolgon, és hogy egy picit elrugaszkodjon a világtól munka után felment Monyóékhoz, beszélgetni, iszogatni. Az egész este annyira jól sikerült, hogy az utolsó villamosra, ami nem a végállomásig ment, hanem garázsjárat volt Sitti gond nélkül felszállt, majd a fülesét berakva nem hallotta, hogy a járat már pihenni indul. Aztán a villamos megállt, a lámpák lekapcsolódtak, Sitti pedig a semmi közepén találta magát. Világított, majd kopogott az ablakon, és valami világvégi járattal egy hatalmas kört megtéve került volna haza…azért csak „volna” mert Niva albérlete mellett volt egy éjjel-nappali, ahol egy csinos, 30 év körüli lány melózott, és akivel Sitti szintén jóba volt. Az a kis bolt akkor zárt, amikor Sitti épp hazakeveredett, és megbeszélték hogy ha már igy alakult a bolt alatt lévő pincében – ahol a lány lakott, és ami egy nagyon csinos lakásnak volt berendezve – megisznak egy-két sört, meg beszélgetnek. Az egész történet hajnalig tartott, másnap Sitti szinte onnan ment dolgozni, némileg másnaposan, és kialvatlanul. Nem volt sokszor ilyen, de előfordultak a görbe esték. Közbe a játék még mindig ment, de már Sitti visszamondta a munka részét, csak szimplán játszott, minden kötelezettség nélkül. Ott is voltak barátai. A legemlékezetesebb Lidi volt, az a közel 40 éves nő, aki két gyerek és a férje mellett – aki német országba dolgozott – szeretett volna egy kis „kalandot”. Aki keres az meg talál, ugyebár. Lidi a megyében lakott, és Sitti egyik alkalommal, amikor haza látogatott találkozott ezzel a nővel. Persze annyira nem tisztelte az egész helyzetet hogy ő menjen hozzá, sőt, olyan szinten nézte az egészet egy nagy semminek hogy reggel, amikor Lidi vonata megérkezett Sitti városába akkor Sitti üzenetekben tájékoztatta őt hogy merre menjen. Egészen egy üzletig, ami Sittiék háza mellett van szinte. Ott találkoztam először. Aztán „szobára” mentek, Sittiékhez. Az élmény semmilyen formában nem volt felejthetetlen, a hölgy elvárásai meghaladták Sitti gusztusát, főleg azért, mert olyan szinten nem tartotta magát karban, és annyira igénytelen volt bizonyos helyeken, hogy néhány kérésnek Sitti nem tudott megfelelni. A későbbiekben Lidi azt kérte, hogy Sitti maradjon „ a szeretője”, akár úgy is, hogy feljön hozzá Pestre. A máv-nál dolgozott, az utazás nem lett volna akadály. De Sitti esze ágába nem volt többet vele foglalkozni, de a zaklatások olyan szinten elfajultak hogy Lidi lányával vette fel a kapcsolatot, és őt kezdte el fűzögetni. Sitti abban az időben elég jóképű gyerek volt, magas, vékony, a 20-as évei elején, és ha valamihez értett az az volt, hogy hogyan vegyen le a lábáról valakit. A hölgy lányával is elérte mindezt, egésze addig amíg az első találkozást nem kezdtél el tervezni. Amikor ez megvolt az anyukának átküldte a beszélgetést, hozzá téve azt, hogy ha nem akad le róla, akkor ugyanaz a „sors” vár a lányára, mint rá. Azóta nem beszélt egyikkel sem. Lidit egy éve látta azon az állomáson ahol dolgozott régen, de már „nem ismerték meg egymást”.
Persze az ilyen vidéki dolgok nem voltak ritkák. Egy másik hétvégén történt, hogy hazalátogatva az egyik este a régi – és a máig meglévő – kollégájával és barátjával söröztek, talán egy akkori disco után, amihez csatlakozott egy lány. Másnap reggel a lány ágyában ébredt, úgy, hogy az este teljes egésze kiesett, és csak az járt a fejében, hogy hazaérjen, ugyanis forma1 lesz, azt meg látni kell.
No, de vissza Pesthez. Sitti világa már végképp szabad lett, bár a munka mellett erre sok ideje nem volt. Sitti munkahelyén volt egy lány, aki Sittitől pár évvel volt idősebb. Neki a csuklóján volt tetoválás, és ez volt az, amiért Sitti is csináltatni akart. Ennek a lánynak lesz még később szerepe. Évának hívják.
Aztán február környékén jött az üzletbe egy tanuló lány, 18 éves, Györgyi…vagy Gyöngyi? Soha nem tudtam megjegyezni a nevét…
Sitti még mindig biztonsági őr volt. A hölgy nem volt se csinos, se formás, se értelmes. Sőt, szinte semmi jót nem tudott volna elmondani róla Sitti…egy dolog volt, ami értékelhető volt benne: hogy munka közben is látja. Magánéletre a napi 15 óra mellett nem lett volna ideje.. így jobb híján maradt ez a megoldás. Persze ilyen körülmények között a Nivás albérlet megint nehezen kivitelezhető volt, így új lakás után kellett nézni. Sitti egyik kollégája segített is ebben, és egy ismerősének keresett új lakótársat, ami Sittinek pont kapóra jött. Pár részletkérdést letisztázva Sitti már csomagolt is, és úgy ment el, hogy egy szót se szólt senkinek, se Nivának, se senkinek. Mire Niva meló után visszatért már üres volt Sitti helye. Azóta egyszer látta őt Pesten, személyesen soha többet nem találkoztak. Niva valós értéke tulajdonképpen az értéktelensége volt. Az, hogy őt nem volt szükséges tisztelni, nem volt szükséges a kedvében járni. Ő nem foglalkozott semmi mással, csak és kizárólag az élet örömeivel. Tulajdonképpen Sitti – ha őszinte akarok lenni – egy dolgot keresett, vagy inkább mondhatjuk azt is, hogy egy dolgot szeretett volna kipróbálni, amit előtte nem. Ezt Niva megtette.
Az új albérlet már jóval közelebb volt a munkájához, szinte pár perc volt csak. Új közegben, egy csendesebb helyen találta magát, ahol rádöbbent hogy mekkora különbség van kerület és kerület között. A lakótársa egy román származású magyar lány volt, Adrienne. Ő is 30 felett volt már, a hangja alapból kényes volt, az arca olyan volt mint egy kisegér, de az alakja rendkívül dekoratív. Antiszocális személyiség, aki a saját világát próbálja ráerőltetni másra. Kezdetben a kapcsolat nem volt rossz, főleg amíg Adrienne is dolgozott. Egy idős hölgyet ápolt, viszont a költözés után a hölgy rövidesen meghalt, így Adrienne munka nélkül maradt. Sitti volt az egyetlen, aki minden téren életben tudta tartani. Persze ez a kiszolgáltatottság hosszú távon zavaró, mindkét félnek. A történések elején Adrienne más dolgaival akarta kompenzálni a segitséget, történt hogy gyakorlatilag egy darab semmiben jött be Sitti szobájába, kérdezni valami semmiséget, vagy épp könyökig nyitott ajtóval zuhanyzott. Azt is nehezen viselte el, ha Sitti akkori barátnője, Gyöngyi épp ott aludt. Minden éjszaka után – amiből igazán nem volt sok, heti 1-2 legfeljebb – szóvá tette hogy hárman vannak, és hogy Györgyi..vagy Gyöngyi… ugyanúgy fizessen a rezsibe, stb. Abszurd volt a helyzet, ugyanis Sitti eleve szinte teljes egészében fizette a rezsit. Az, hogy Adrienne viselkedésében mennyire játszott közre a féltékenység talán már sose tudjuk meg. Kicsit előrébb szaladva az időben: Adrienne a nyáron elment külföldre, minden csomagot elvitt, igy hetekig Sitti egyedül lakott az albérletben. Itt jön majd képbe a régi lány az üzletből. De ennyire még ne szaladjunk előre.
Szóval.. az üzletben Gyééé-vel…azért Gyééé, mert nem emlékszem a pontos nevére… elkezdődött a kapcsolat, aztán a költözés is. Abban az évben márciusban kezdődött a túraautó szezon. Az első olyan év, amikor Sitti tudatosan készült a futamokra. Kalandos volt mindig megnézni a futamokat. Sokszor kocsmába mentek, és a fogyasztásért cserébe nézhették, volt hogy Monyónál nézték, volt hogy Sitti a munkája közben nézte, laptopon. A lényeg hogy – mint azóta is mindig – megtudta oldani a dolgot.
Gyééé-vel a kapcsolat a kezdeti dolgokhoz képest nem volt rossz. Nagy elvárások nem is nagyon voltak. Néha dugni, meg az esetleges problémákat megoldani. A sorrend ez volt. Akkor már Sitti sok kollégájával jóba lett, és házibulikba járt, volt hogy zenélt is ilyen helyeken. Bea, az egyik kollégája – akinek szintén két gyereke volt és férje – rendszeresen szervezett ilyen partykat. Az hogy Sittinek tetszett ez a hölgy nem volt titok, ahhoz képest, hogy két gyereken túl volt egy rendkívül csinos – manapság így mondják – MILF volt, aki rendszeresen csalta a férjét, az üzletben is volt egy állandó partnere. Az egyik ilyen buliban történt meg, hogy Bea, Gyéé, és Sitti egy asztalnál beszélgették, és miközben az asztal felett ment a csevegés, addig az asztal alatt Bea nyugodt szívvel tapizta végig Sitti ilyen-olyan részeit. Aztán Bea saját bevallása szerint is ha csak ketten vannak akkor máshogy alakul az este. Talán ha van ilyen jellegű dolog, amit Sitti sajnál, hogy az életéből kimaradt, akkor az ez. Mellesleg Bea szeretője az a srác volt, aki Sitti második tetoválását csinálta meg.
A hónapok csendesen teltek, májusban Sitti Gyééé-vel nézte végig Norbi első hungaroringes győzelmét.
A magánélet és a munkahelyi problémák miatt Sitti kilépett a biztonságőri cégből, és pár napra rá ugyanabban az üzletben kapott munkát, ahol azelőtt is dolgozott. Csak már rendes, logo-s ruhája volt, kártyája, és persze más munkaköre. A fizetése lényegesen kevesebb lett, de úgy gondolta hogy a fennmaradó szabad idő majd kárpótolja ezekért. Arányában: a biztonságőri fizetése – mivel feketén dolgozott – 120 és 140 ezer forint között mozgot, a boltos – kezdeti, 6 órás munkaidővel – olyan 60 körül. Kevesebb mint a fele lett.
A munkaváltás egyik fő oka az volt, hogy a cég, ahol Sitti dolgozott kért orvosi alkalmassági papírokat. Mivel Sittinek ilyen nem volt, és Pesten nem is lehetett, így vidékre hazautazva megcsinálta a kért papírokat, a tüdőszűrőt, mindent ami ilyenkor kell. Visszaérve Pestre a cég területi képviselője elhozta az általuk megcsinált alkalmasságit, és közölte hogy 5 ezer forintot levonnak, mivel ők csinálták meg. Az alkalmassági lapon egy dunaújvárosi orvos neve szerepelt, ahol Sitti soha nem is járt. Egyrészt lement vidékre, és egy csomó pénzt kidobott az ablakon, meg még le is vonták…igazságtalan.
Sitti ezeket meg nem szereti. Felhívta a területi képviselőt, és elmondta neki hogy ez nem jogos. Ő a cégvezetőhöz küldte, akinek viszont a telefonszámát nem volt hajlandó megadni. Nehéz fiúkról van szó, és utólag őrültség volt velük „packázni”. Sitti ezzel nem törődve elment arra a címre, amit a hamis munkaszerződésen talált. Ott hatalmas épület várta, akkora falakkal hogy azt egy termetesebb létrával is nehézkes megmászni. A kapun résein benézve az udvar kamerázva volt, látszott hogy itt nem egy jó szándékú parasztember él. Csengetett de nem jött ki senki. Várt ott egy fél órát, amikor a ház előtt megállt egy BMW. Egy hölgy szállt ki belőle, aki megkérdezte hogy mi szél hozta. „Jónapot! Csabát keresem” – így hívták a cég vezetőjét. A hölgy válaszolt, majd minden bizonnyal nem számítva Sitti valós érkezésének valós okára készséggel megadta azt a számot, amit a fél világ titkosan kezelt. Sitti még aznap felhívta, és közölte vele, hogy jogtalannak tartja a dolgot. Persze, ezek a senkik hangját nem hallják meg, így semmit nem ért el vele.. végül Sitti felmondott. Ez volt az oka hogy munkahelyet vált. A bent maradt pénzét sem akarták kifizetni, egészen addig nem, amig Sitti utána nem járt a következő fizetés pontos helyéig. Ugyanis a fizetést mindig máshol adták oda. Vagy kihozták a boltba, vagy benzinkutakon, itt-ott. Sitti elment a fizetés helyére, ahol jócskán voltak ott már melósok. Várták a sorukat, ahogy Sitti is. Végül belépett a szobába. A terem közepén egy asztal volt, rajta papírok, boritékok. Az asztal felett pedig egy meglepett arc nézett vissza. Nem számított erre a félőrült, makacs, vidéki srácra. A területi képviselőn egy BKV-s pulóver volt, mintahogy a terem, ahol voltak az Örs vezér terének egyik BKV-s irodája. Sitti hamar összerakta a képet, miszerint a területis kolléga civilben ott dolgozik. Azt meg nehezen viselné, minden bizonnyal hogy a rendes melóhelyén, ahol egy feketén melóztató cég be nem jelentett adószáma után melósokat fizet ki. A helyzeti előny Sittinél volt, és a kérés átment egy hangosabb követelésbe, aminek a vége az lett, hogy Sitti megkapta az utolsó fizetését is. Utána nem látták egymást, és Sitti pár napra rá más az üzletben dolgozott.
Idő közben Gyéé szerepe megnőtt, sokat segített Sittinek. Bármennyire nem volt se szép, se okos, se csinos, volt benne valami szerethető gondosság, amit Sitti bármi mással szemben szem előtt tartott. Egészen addig amíg meg nem jött Enn..
Róla sokat meséltem, azt hiszem. Gyééé-vel a kapcsolat ment a kukába, és Enn-el a barátság egyre jobban elmélyült. Aztán egyre többet jött szóba a hazaköltözés, ebben az időszakban volt, hogy Adrienne elment. Sitti egyik vidéki barátja, Marcsi által hamar megismert egy lányt, akihez Szolnokra le is utazott, majd ez a lány jött hozzá Pestre fel. Két találkozás volt, pár csók, de semmi komoly. Csillának hívták a leányzót. Némileg hasonló az érzés vele kapcsolatban is mint Sittivel…az első csókját Sittinek adta, mégsem lett belőle semmit több, két találkozás, és ennyi.
A lényeg hogy Sitti keveset keresett, de az életvitelén, a tetoválásokon, a piercingen, a cigin, se semmi máson nem volt hajlandó változtatni. Ez egészen addig ment, amíg Sitti el nem kezdett olvadni…pár hónap alatt a duci srácból egy vékony valaki lett. Ahogy mondtam, viszont az életvitel maradt.
Volt az a lány, akit kétszer említettem már. Bogi. Mire idáig eljutottunk az időben ők már hónapok óta nem beszéltek. Aztán Gyééé elment, és Adrienne is elköltözött, volt egy szabad albérlet….és Bogi a beszélgetés estéjén – de lehet hogy csak másnap – más Sittivel töltötte az éjszakát. Soha nem volt olyan kövér nő Sitti közelében mint amilyen Bogi volt. Semmi forma, hatalmas, lógó melle volt, borzalmasan nagy feneke, semmi vonzó nem volt benne. A férfi társadalom ezekre a helyzetekre, illetve ezekre a nőkre mondja azt hogy „hamutartó” vagy hogy „tüzoltó”. Megjelenni az utcán igencsak szégyen vele, mindazonáltal egy kedves hölgy, aki nagyon barátságos, és ezt értékelni is lehet benne. Volt is aki ezt megtette, ugyanis azóta ő is egy pici baba anyukája.
Amikor feljött Sittihez épp Sitti egyik vidéki barátja lakott fent, Szabolcs. Annyira szégyellte Sitti a hölgyet, hogy megkérte Szabit, hogy este semmilyen körülmények között ne jöjjön ki a szobából. A sors „fintora” hogy amikor lement a hölgyért a buszmegállóba a lakás kulcsát otthon hagyta, amivel a bérházba sem tudott felmenni, igy Szabolcsnak kellett ledobni a kulcsot…
Szóval ez már a pesti, végső „Enn-időszak”. Sitti egyre kevesebb pénzből élt, és ezt egyre rosszabbul tudta beosztani. Közben Monyó, a kedvenc kolléganője szinte a szomszédjába költözött, és reggelente, meg munka után együtt kezdték és együtt fejezték be a napot. Ő volt az egyetlen olyan ember aki barátként Sitti mellett állt. Mikor Sitti pesti napjai megvoltak számlálva elmondta hogy ő régen prostituált volt, és hogy kényszerből kellett csinálni azt amit kellett. Milyen érdekes a világ…hogy egy kurvából mennyire lehet jó ember…
Közben világos volt, hogy Sitti így csak egy zombi. Monyóka sokszor csomagolt neki „megmaradt” kaját, ahogy a többi munkatársai is hoztak neki enni, adtak pénzt, esetleg ilyen-olyan munkát, vagy épp vettek ezt azt. Emelet Sitti minden este úgy várta a zárást, mintha az élete múlt volna rajta – és igazából ez is történt. Akkor lehetett „kidobni” a lejárt dolgokat, amiket Sitti mindannyiszor eltett, és általában a bevásárlókocsikhoz rejtett, hogy mikor a többiek hazamennek visszajöjjön érte, és elvigye. Amikor nem volt ilyen akkor pusztán a ruhája alatt vitte el, amit épp szeretett volna. Kezdetben a lelkiismerete azt mondatta vele hogy a legolcsóbba mindenből, pl ha Enn-el találkozott munka után akkor olcsó „encsiüccsit” vitt neki, később már annyira megmérgezte Sittit is a dolog, hogy nem gondolkodott, márkás csokik, meg jégkrémek, minden ami elfért a ruha alatt vagy épp a táskában. Azzal meg nem volt gond, Sittiről mindenki azt gondolta hogy jóra való srác. Persze nem a lopás volt a mindene, sőt.. ha tudott kukázni magának elég kaját akkor nem vett el semmit a polcról. Nem sokat mesél erről senkinek, ezért a miérteket sem kérdezte még senki. Miért lopott, és hogyan nem félt?
A válasz picit bizarr, de egyszerű. Minden kedden és csütörtökön járt a kukás elvinni a szememet, más különben egy külön raktárban voltak tárolva a kidobott holmik, ehhez Sitti hozzáfért, de más nem. Minden kedden és csütörtökön a szemetesek a környékbeli szegény emberek – mondhatni hogy kulturáltan…ha erre lehet ezt a szót használni – ellepték. Megnézték mit vihetnek el, mi az amivel „gazdagabbak” lehetnek. A látvány a boltra nézve nem volt szép, ezért a bolt vezetője a saját pénzén vásárolt hypoval rendre leöntözte a kukát tartalmát elvitel előtt. Ha egy üzletlánc aki ilyen embereket tesz a bolt élére, akiben ennyi emberség van az megérdemli hogy valamilyen formában visszakapja. Később pont ezt a boltvezetőt rúgták leltárhiány miatt… milyen érdekes a sors.
Idő közben Adrienne helyére beköltözött egy srác, egy bizonyos Tibi. Testépítő és autóbolond, és a felső testén elég sok tetoválás. Sokszor tervezték, hogy elmennek együtt edzeni, de ezekből soha nem lett semmi. Nem mondanám hogy hatalmas haverok lettek, de az utolsó hetekben, hónapokban az albérlettel már nem voltak gondok. Legalább azzal nem.
Sitti minden nap élt, és túlélt. Enn volt az egyetlen aki valóban vele maradt, és aki tartotta benne a „lelket”. Együtt kezdtek el blogozni, rengeteget sétáltak, beszélgettek, találkoztak, órákig. Nem igazán lehet azt a kapcsolatot bármihez hasonlítani. Sokáig a levegőben „lógott” hogy változik a helyzet és hogy több lesz…aztán mégsem lett Sitti napjai már akkor megvoltak számlálva, és akkor döntötte el, hogy haza költözik. Az utolsó napját pár munkatársával elmentek inni, ahol Éva – a tetovált csuklós lány – elmondta Sittinek hogy mennyire tetszik neki, és hogy szeretett volna többet. Már akkor késő volt. Egy csók volt azért vele is…emléknek. Persze, megbeszélték hogy majd megmaradt a kapcsolat, és hogy majd ha lesz a fesztivál lejön. De Sitti hazaköltözött, és pár napra rá Hanta volt a képben.
A hazaköltözés előtt pár nappal Sitti szülei eljöttek, és a dolgai nagy részét hazavitték.
Nem tudom hány órája írom ezt. Közben annyi minden emlék előjött, emberek, arcok, helyzetek. Egy év, pár oldalban. Így nem tűnik hosszúnak, átélve mégis mennyire sok volt még nekem is, a plüss medvének. Mennyi mindent lehet tanulni egy év alatt… és mégis, mennyire kevés.
