Az éjszaka nagy átka, hogy minden hang, amit talán normális körülmények között észre se vennék éjszaka, főleg egyedül úgy hangzik mintha démonok egész hadserege járna fel-alá a képzeletünkben. Hozzá szokni nem lehet, legfeljebb kizárni a tudatból.
Sokadik napja már hogy Sitti éjszakái igy telnek. A középkori falak között, ahol olyan rideg a hangulat mint egy kriptában túl sok barátságos dolgot nem lehet észrevenni. Ha fúj a szél úgy jár át az épületen mintha valami átok énekelné az utolsó dalát, és a termek visszhangjai egy apró szösszenetből is rémisztő hangokat csinálnak. Ha még a lámpa is pislákol egyenes út vezet az idegbajhoz, ha pedig ezt tetőzi a kamerában átszaladó macska,kutya, sün, zombi az szivrohamot okoz. Minden lehetséges lámpa fel van kapcsolva, nincs olyan sarka az épületnek ami nem belátható.
Persze a vendégek nyugodtan alszanak, ők mit sem tudnak róla hogy körülöttük éppen a téboly szálai kezdenek összefonódni. Na, és van olyan hogy pont egy jól szituált vendég generálja a frászt. A hajnali látszólak ok nélküli séták, a szobából kihallatszó hangok meg az ártatlannak látszó köhögések, amik mögött egyértelmüen hallani a fel nem ismert, de már visszafordithatatlan tüdőrák összes jelét. De nem erről szeretnék irni.
Sitti versenye még nem ért véget. Sőt, még el sem kezdődött. A nevezési határidőt az eredményhirdetés napján meghosszabitották. Majdnem egy hónappal. A csalódottság leirhatatlan volt Sitti arcán, de mégis, megnyugvással olvasta a levelet, miszerint a nevezését elfogadták. A többi már nem rajta múlik. Az előzetes döntő két hét múlva lesz. Addig lehet szoritani.
Aztán párhuzamosan megy Sitti minuszossága is. Ami bizony már szemmel látható. Formálódik a srác, úgy ahogy régen szerette volna, az elején nehezen most már viszont könnyebben, nem gyorsan, de türelmesen. Szép gyerek lesz belőle előbb vagy utóbb. De inkább utóbb :)
A szeptemberi kirándulásunkon - amin én is ott voltam - úgy éreztem hogy idén több útra nem fogunk felkerekedni, bár ismerve Sittit ebben az ember akkor soha nem lehet biztos a közelében. Néha azt érzem hogy ha börtönbe zárnák, vagy egyenesen eltemetnék akkor is egy hét múlva már valamin ötletelne a rácsok mögött vagy a föld alatt is. A tavalyi év nem volt unalmas, ahogy a mostani sem. Eddig megjártam a Balatont, Pestet, Kassát, megannyi versenyt és kirándulást. A következő cél: Bécs. Ausztria
Ilyen messze még nem volt soha, én meg főleg nem. 450 km az pont az a távolság amit egy ember busszal egy nap alatt végig tud ülni, többet aligha. Még több mint egy hónap van az útig, de már nagyon készülünk, bizva abban hogy minden gond nélkül fog menni. De még ha gondok is lesznek Sitti majd megoldja. Ahogy általában mindent. Babu nehezen birja a fárasztó utakat, erre sokszor volt már példa, akár májusban Mogyoródon, akár legutóbb Pesten. Az hogy ezt mennyire fogja birni - meglátjuk. Remélem én sem szakadok szét (jobban) :)
Még 4 és fél óra van hátra, és Sitti végre az ágyában folytathatja a reggelt.
Addig meg majd lesz valami :Ö
Jó éjt mindenkinek!
Patrik,a plüss maci
