Ez a nap is eljött. Sitt pár perce ért haza a postáról. A nevezési dij feladva, a versek elküldve. Most már csak várni kell az eredményre. Izgatott várakozás, bár valahol a szive mélyén nyugodt. Az első válogató a döntőbe került verseket fogja megmutatni. Az első kör talán gond nélkül meglesz. A neheze még azután jön. De várni kell, nyugodtan, mégis izgatottam.
A tét nem nagy, bár nem is kicsi. Az első helyért egy verses kötet kiadása jár. Sokaknak ez nem sokat jelent, Sittinek az egyik álma ez. Ez a cél. Aztán meglátjuk. Sitti csapatában 6 versenyző van. A többi csapatban kitudja mennyi... egy hét múlva kiderül. Valahol reménykedik arról hogy nyerni fog, aztán a helyi médiák is cikkeznek róla, ahogy tették azt pár hónappal ezelőtt. Akkor olyan ismeretlenek is gratuláltak akiket ő nem is ismer, de nem csak neki, Sitti anyukájának is. Büszke volt mindenki rá, és büszke voltam én is. Pedig ez ennyi idő távlatából közel sem tünik olyan nagy számnak, mint amekkora akkor volt. Ha ez összejön akkor hozni fog egy szintet. Egy példát, vagy valami alapot. Onnantól kezdve nem csak légből kapott sorok, meg ilyen-olyan posztok, versek lesznek. Hanem Sitti versei, annak a Sittinek az irásai aki megnyerte ezt a versenyt. Ezt az országos, komoly versenyt. A birák között József Attila dijas müvészek vannak, az irodalmi életben már régen nevet szerzett emberek. Az ő véleményük nem a szomszéd néni dicsérete két lekvárfőzés között.
Sokadik büszkeség. De ez csak egy a sok közül. A másik, hogy Sitti nem dohányzik, már közel egy hónapja. Ahogy próbál életmódot is váltani, kisebb-nagyobb sikerrel... hát majd meglátjuk.
Lassan a blogom közeledik a 100. bejegyzéshez. Ez önmagában nem annyira rossz dolog. Még nem tudom hogy miről fogok akkor irni, de biztosan olyasmi lesz ami nem átlagos. Ezen még gondolkodnom kell
Sitti ma tudta meg hogy a fizetését levették. Egy vállrántással lépett túl rajta, és miközben irta alá az új szerződését mosolygott, és gondolatban valami olyasmire gondolt hogy "kajátok be, köcsögök". Hazafelé a városból az apjával jött. Aztán ő azt mondta hogy "fiam, ne szomorkodj. most keresel annyit amennyi a munkád után jár" - és ez nem a lecsökkent fizetésének szól, hanem a recepciós semmittevésnek...sőt, ha ezt nézzük még túl is kereste magát. Változás nincs, csak nehezebben elérhető álmok. De Sitti nem az a fajta aki bármit elenged. Ha valamit a fejébe vesz akkor onnantól kezdve csak idő kérdése minden.
