Késő este van, vasárnap hajnal, vagy szombat este. Vagy valami lehetetlen időpont aminek még neve sincs. Az utca csendes, már rég voltak hangok az ablak túlsó oldalán. Babu alszik már, itt szuszog mellettem. Néha forgolódik, aztán el-el takarja az arcát a paplannal, majd megvakarja a vállát, mocorog egy kicsit és alszik tovább. Én pedig irok.
450 napja élhet Sitti azzal a tudattal, hogy Babu az életének egy örök részét foglalja el. Egy olyan csillag ami folyton ragyog, akkor is ha borús az ég, vagy épp ha a sors rossz lapokat oszt. Meghálálni eléggé nem lehet azt, amit ő ad. Türelem, megértés, szeretet, és a féltés olyan elegye amit csak érezni lehet, leirni nem. Ő az aki most mellettünk pihen, és ő az aki minden este engem ölel át. Engem, a plüss macit.
Nehezen telnek a percek, ha az ember vár. Sitti heteket várt a mai napra. Ma újra verseny. 2 óra múlva az ideggörcs, a szurkolás percei következnek. Ezt csak az érti aki.....nem, talán ezt senki nem érti. Valaki baromságnak tartja, egy felesleges agyrémnek.Lehet hogy az is. Szerintem ez pusztán csak egy életérzés. Egy közös álom, egy hős, valami példakép. Nem tudom. 2 óra múlva újra Hajrá Norbi!
Meg hajrá Sitti is. Mert hogy Sitti is kihivás előtt van. Konkrétan egy országos versenyre fog nevezni néhány versével. Remények beláthatatlan sora, és a "mi lesz majd ha..." kérdések végeláthatatlan válaszai jöttek-mentek a napokban.
Nevezési dijas, minden vers külön. 3 volt a terv, de kétszer ennyi lett. Pedig szavaztak a barátai, ismerősei hogy melyik legyen az ami megy. De nincs olyan érv ami feledné a lelki kötődést a sorokhoz. A részvétel nem elég. Sittinek több kell. Az elismerés. Pár hét és kiderül.
A folyosók csendesek, kevés lélek jár az ódon kastély falai között. Szobák, kulcsok, lapok és kamerák. Sitti sokadik napja már hogy a hotelben dolgozik tovább. Unalmas, érdekesnek semmiképp nem nevezhető munka, és megterhelést is csak az jelent hogy két pislogás között ne legyen egy hosszabb alvással töltött szünet. 3 müszak van.
A reggel. Mindenki álmos, nem sok a mozgás, talán csak a szálló diákjai adnak némi izgalmat. Meg persze a napi rutinfeladatok elvégzése, semmi más. Esetleg ha vendég jön, de az ritka. Talán a '16'-os szoba lakói lehetnek régi ismerősök. De ők is csak pár órára jönnek. Kora délután véget ér a munkaidő, Sitti pedig mehet Babuhoz.
Aztán van a délután. Ennek az első órái gyorsan telnek, de az utolsó órák már rettenetesen. Ha vannak vendégek ők főleg ilyenkor járkálnak, ahogy a diákok is. Sitti legjobb barátja ilyenkor a monitor ahol minden kamera képét látja. Nem túl izgalmas, bár néha tartogat meglepetéseket
És végül a bagolymüszak. Este 10 - Reggel 6. Ilyenkor a fü se nő, csak ébren kell maradni. Itt ez a legnehezebb. De net van, és ágy is, meg kulcs. Aztán aludni sem tilos, a lényeg hogy reggel ha jön a váltás ne legyen az ember nagyon kipihent. Mert az meg feltünő.
Megnézi Sitti az időt. Még másfél óra. Azt már csak kibirja ébren. Én meg megyek, alszok.
Patrik voltam, a plüss maci.
