Hétfő van. Napsütéses hétfő, amikor már nem csak valami fény látható az égen hanem a nap melege lassan sütögetni is kezd.
Egy hónapja írtam normálisan, most megint itt az ideje hogy kiírjam magamból a történteket.
A február olyan gyorsan suhant el hogy észre sem vettem, hogy lassan már vége van. Sitti napjait a várakozás terhe nyomasztotta. A hónap elején a fizetését várta, aztán az utalásokat, végül szépen, sorban lett kész minden.
Várjuk a májust, talán úgy ahogy még soha. 4 nap messze a világtól, 4 nap együtt, és 4 nap ott ahol minden levegővétellel a boldogságot....és a gumiszagot...szippantjuk magunkba. A részleteket Sitti már régen eltervezte, a megvalósítás következett. A szállás előlegére kellett a pénz, és bár nehezen jött el az utalás napja már az összeg megérkezett. Nincsenek már kérdőjelek, valóság van. A valóság ami 72 nap múlva jön el.
Közben volt egy valentinnap. Sitti kedvese egy gyönyörű szép fülbevalót kapott. Olyan csillogót hogy a rajta ragyogó napfény sugárként verődik vissza arra aki rá néz. Gyönyörű, és még gyönyörűbbé teszi azt aki viseli, bár Babut szebbé nehezen lehet még tenni :)
Sitti egy párnát kapott, egy közös képpel, hogy ha álomra hajtja a fejét vele álmodjon, minden estét vele töltsön már. Most volt időjük a közös estékre. Voltak nagy filmezős esték, csokizások, mindennek :)
Közben én is egy műtéten estem át. A régi bélésemet kicserélték újra. Frissre. Itt volt az ideje hogy egy picit ráncbaszedjenek Sittiék. Most olyan mereven fekszem, mint még soha, és a karjaim folyton ölelésre állnak. Eddig is aranyos voltam. Ez után mégjobban az leszek :)
Sitti is egy kis újitáson ment állt. Neki egy tetoválása készült. Egy szív, egy fejhallgatóval, és benne egy szívhangjel. Én nem tudom hogy miért volt rá szüksége, de ha ő boldognak érzi így magát hát legyen :) Nekem tetszik :)
Mogyoró is egyre nagyobb. Már ugrál, ugat, nagyon vadállat lett belőle. Néha félek is, mikor beront a szobába, ugrálva, pattogva megy körül, és észrefog engem venni. Sitti vigyázz rám, de Mogyoróban nem bízok...
