Patrikmaci blogja

Holnap lesz Sitti születésnapja. A sokadik, a 24. lesz a soron következő. Nem igazán tartja magát felnőtt embernek, sokkal inkább egy gyereknek aki nagyra nőtt.

Azt élete nem sokat változott az elmúlt években, maradt az a fura srác aki volt. Kicsit különc, kicsit a saját világában élő, sokszor nagyra vágyó, álmodozó.
Mégis, a holnapi napon az élet egy picit megáll, és nem a pillanat lesz a fontos, hanem az elmúlt évek. Számot tevés, amolyan létösszegzés. Ezt a bejegyzést az elmúlt 23 év kalandjaként írom meg. Egszer volt, holnap volt...

1989. A rendszerváltás éve, amikor még trabantok, ladák, skodák, varburgok, és daciák cirkáltak az utakon, amikor még a városokban is lehetett találni földutakat. Akkor még a szomszéd házban disznókat neveltek, és a mobiltelefonnak és az internetnek még a szele sem fújt... sőt, csoda számban ment a vezetékes telefon... akkor, egy márciusi napon, pont nőnapon egy miskolci korház egyik szülőszobáján felsírt Sitti.

Pislogott a körülötte álló emberekre. Akkor még sokat nem tudott a világból, és a nagy sürgés-forgás is idegen volt neki. Fények, arcok, és kapkodás. Kapkodás, mert nem volt egyedül. Senki nem beszél róla már, mert nincs értelme,az élet ilyen, és Sitti sem tudja felfogni valós fájdalomként, de akkor a másik dolog, a másik kis élet nem sirt fel. Ő lett volna Sitti ikertesója.
Legalább 10 év eltelt azóta hogy ez a családon belül szóba jött. Senkinek nem mondják, és akik tudtak róla az idők folyamán, az elmúlt 23 évben már elment. Pedig nem titok, csak egy fájó emlék. Sitti ezért két nevet kapott, de csak az egyiket használja, a másikat nem. Azt kevesen tudják.

Az óvodás évei gond nélkül teltek. Talán ezt jelzi az is hogy nagyon sok mindenre nem emlékszik. Ami megmaradt az annyi hogy TV maci volt a jele, és a maci csoportba járt. (Milyen véletlen, nem igaz? :) )

Az óvodában általában az első komolytalan "szerelmek" csírái kibontakoznak. Sittinek egyetlen ilyen szerelme volt. Anitának hívták, de soha nem beszéltek, és van hogy a városban össze futnak még, de talán ő már rá sem ismer ekkori rajongójára. Az óvodában kezdett kibontakozni zenei érdeklődése, az első hangszer amit a kezében tartott a furulya volt. Egy dalt tudott rajta "eljátszani", talán az még ma is menne. Talán...

1995 volt már. Sitti első iskolás éve. Cuna ekkor már 1 éves, Sitti meg pedig iskolás... :)

A tanulás kezdetben nagyon jól ment, annyira hogy valamelyik alsós osztályban dicséretet kapott matekból. Az apukája mindig példálózott vele: "Jól fog a fiam feje, látszik a párnán", és tényleg így volt. Hurcolták minden matekversenyre, de első soha sehol nem volt. Aztán ez rátett egy lapáttal arra hogy Sitti megutálja a matekot, nem foglalkozott vele. Viszont a helyesirással gondjai voltak, annyira hogy külön nyelvtantanárhoz kellett járnia. Egyszerűen nem tudott helyesen írni, keverte a betűket. Ennek jelei még most is látszanak ha nagyon kapkod...de ki hinné már róla? Arról a srácról aki ilyen verseket képes leírni, hogy alig tanult meg írni?
A felsőbb osztály elrendezése fura volt. Negyedikben egy teszt döntött arról hogy ki milyen vonalon mehetett tovább tanulni. Aki jól megírta a tesztet az választhatott nyelvtan és matek szakos osztályok között, akinek nem sikerült a teszt az maradt általános tanmenetű.

Igazából ez akkoriban nem jelentett mást, mint az osztályokban lévő társadalmi szintek csoportosítását. Jó példa volt erre az, hogy a város melletti kis faluból senki nem került be a magasabb rétegbe, hiába volt kitűnő tanuló. Sitti osztálya valamilyen selejt osztály volt, válogatott , munkáscsaládból származó vagy szegény helyzetből gyerekek, magatartászavaros srácok csoportja, hogy véletlenül se szennyezzék be az elit srácok tanulásának makulátlan folyamatát. Így történt az hogy Sitti, a dicséretes ötös, az okleveles matekversenyes srác ide került. A szülei nem voltak sem vállalkozók, sem jómóduak, nem támogatták az iskolát, és nem is volt tanár a családban, sem párttag, sem hivatalnok. De az évek így is elteltek, egyre rosszabb jegyekkel, egyre rosszabb magatartással. Egyszer még osztályfőnökit is kapott valami balhézásért. Hogy mi volt ez...már nem tudom.

Tartalmasnak nem mondhatnám ezt a 4 évet. 5.-es volt amikor életében először utazott a Balatonra. "A gyerek menni fog, valahogy megoldjuk", így az osztályából egyedül ő tudott menni, az ő útját fizették csak a szülei. Élete legrosszabb nyaralása volt.
Akik odamentek ismerték egymást, elit gyerekek, tehetős szülőkkel.
Lassan azért a 8 év is elmúlt, és Sitti is felnőtt. 15 éves lett.

A helyi középiskolába jelentkezett, informatika szakra. Új volt minden, teljesen más világ, eltérve az eddig megszokodtól.
Érdekes dolgok ebben a 4 évben sem történtek. A legnagyobb értelme ennek a 4 évnek az érettségi mellett Mókus barátsága volt.
Magát az osztályt nem szerette sohasem, pár embert kedvelt,és ezekből Mókus emelkedett ki a legtöbbszőr. Ő az egyetlen ember akinek a kritikáját Sitti hiszti nélkül fogadja el. Róla már írtam, többször nem teszem.

2006 .szeptember 10. Sitti már a középiskola harmadik osztályába járt amikor rákacsintott az első szerelem, az első csók, az első barátnő.
Egy helyi rendezvényen volt kint, ott találkoztak. A lányt Evelinnek hívták... kalandozás volt ez csak, semmi komoly, bár akkor ő ezt máshogy érezte. Ebben az évben kezdte el letenni Sitti a jogsít. Azóta is teszi....eredménytelenűl...

Aztán Evelint követte Noémi, Reni, Timi... meg még sokan. Volt egy napos szerelem, volt 4-5 hónapos... aztán 2007 december végén jött Kitti... az első tényleg komoly lány. Az első közös esték, az első !!!CENSORED!!!!
Szép volt, de ez is elmúlt hamar. Aztán eltelt négy hónap Brigiig. 2008.07.24

Közben Sittit felvették Miskolcra, egy középiskolába, továbbképzésre. Műszaki informatika szak. Szépen hangzik.

Talán ez volt Sitti legszebb két éve. Az utazások időszaka, a csajozásoké, a barátkozásoké, az ismerkedéseké. Nagyon sok embert ismert meg, fiúkat, és főleg lányokat. Mókus vele volt, együtt mentek mindenhova. Elválaszthatatlan barátként. Reggel bejött, innen indultak, ha sok idő volt a buszig ide jöttek vissza. Olyanok voltak mint a testvérek, egy nagyképű, egoista bátyó, és egy csendes, de nagyon kedves öcskös.

2010. Vége lett az iskolának. Sitti két szakmával csapta be magam mögött az iskola ajtaját. A nyár szezonmunkákkal telt el. Szedett ő mindent. Barackot, meggyet, szőlőt, ami termett, mindegy csak fizessenek érte. Mókus ide is elkísérte, szedték együtt a barackot. Szeptemberben egy új iskolát is együtt kezdtek Tokajba, de oda Sitti mégsem ment, élni akart. Kezdeni valamit az életével.

Még a tokaji iskolában megismert egy srácot. Norbinak hívják. Mókus már Norbival járt iskolába, Sitti más utakat kezdett járni, de ugyanúgy megmaradt a barátság Mókussal, és Norbival is. Volt hogy Norbi suli után bement Sittiékhez, vagy elmentek együtt szakdolgozatot köttetni, hárman. Jó barátok lettek.

Aztán az első lépéseket az önálló élet felé pocokirtóként tette meg a helyi gazdaságban. Aztán megcsörrent a telefon. Felvették a hivatalba. MICSODA??? Igen, a hivatalba fog dolgozni.

Sietve intézte el a papírokat, és ment magának elegáns inget venni. Életében először úgy nézett ki mint egy "valaki". A munka után Brigi mindig megvárta őt, együtt mentek a buszhoz. Minden tökéletes volt, jó munka, gyönyörű barátnő.

Az sem zavarta hogy pár hónap után áthelyezték, a hivatalból a várba....sőt, a sors megfogta a kezét. Olyan munkát kapott amit szeret. Örömmel ment be dolgozni, vidáman, egy álom volt az egész. 2011egy írtunk.

Igen..2011. Ez az év amikor a szoros baráti kötelék, a gyönyörű barátnő és a jó munka közé jött még egy dolog. A WTCC. Együtt mentek a ringre. Mókus, Norbi, a barátok, Sitti és a barátnője, Brigs.

Az utolsó gondtalan élménye volt Sittinek. Aztán jött a pokol.

Sitti és a barátnője 3 év után külön mentek. Sitti azóta is a csuklóján hordja a védke bélyegét, a fájdalmat, amik az emlékekkel elő jőve olyan kínzó, égető érzést hordoznak magában ami a lelkét tépí szét. Brigs új barátja Norbi lett. Sitti még nem mászott ki a gödörből, de egy földet újra rágortak. Egy szerelmi csalódás után egy baráti. A világ minden pillanata védkes volt, a hulló csillagok, vagy a nyiló virágok, az eső cseppjei... Sitti haragát nem csillapította senki és semmi. Akkor megtört.

Már orvoshoz járt amikor a munkáját is elveszítette. Pár hónap alatt elvesztette az álmait, a jelenét, a jövőjét. Mindent, amiben hitt. Ez volt az utolsó földkupac. Sittit eltemette a fájdalom. Átsírta a reggeleket, aztán az estéket, ha véletlenül álom kerűlt a szemére a gondolatok fájdalma mégis a távolba láncolták a békés álom érzését. A család megromlott. Semmi nem maradt.

2011 szeptember. Sitti Pestre költözött, azért hogy életben maradjon. Ha akkor itt marad, és szenved még 1-2 hetet akkor abba belehal. De elment, és hátrahagyott mindenkit. Egyedül Mókus maradt meg neki. Távol volt, de ő mellette volt mindig. Milyen érdekes, hogy a mély pontok sokszor a magas helyekre vezetnek minket. Legalábbis őt. Szemezés a Duna habjaival, gondolkodás az utolsó lépésen. Akkor a sors adott neki egy új esélyt.

2012. Sitti napról napra egyre jobban érezte magát. A problémákat nehezen kezelte, de nyugodt élete volt, látszólag gond nélkül. Szegényen, de boldogan élt. Összeszedte magát. Talán új barátokat, új barátnőket, megtalálta Enn-t, és bár azóta már elfelejtették egymást Sitti neki köszönheti hogy újra él. A nyár végén, egy év pesti élet után visszatértünk. Új élettel, egy fájó múltal, de végre reményekkel, és ez a fontos.

2013. március 7. Sitti holnap 24 éves lesz.
24 éve viszi a keresztjét, cipeli a sorsát. Néha elakad, néha megpihen, néha talán megrogy. De most már képes talpra állni.

Akkor is ha fáj, vagy ha már rég feladta volna.