Patrikmaci blogja

5 nap telt el amióta utoljára itt voltam. Elég tartalmas 5 nap.

Legutóbb arról írtam hogy Sitti új munkahelye mennyire jó reményeket hordoz magában. Ma kedd van, az első nap... lenne. De Sitti itt fekszik, az ágyában, és bár ébren van a valós ébren lét jelei korán sem látszódnak rajta. Ráér. Még rá.

Történt ugyanis hogy kapott egy másik álláslehetőséget. Ismerős környezet, ismerős kollégák... szinte barátok. Dolgozott ő már ott, ezelőtt évekkel... akkor az intézmény anyagi gondjai miatt elváltak,aztán következett a pesti élet. Most visszatér oda ahonnan indult, tapasztaltabban, nagyobb erővel.

Az első komoly munkahelyeknek van egy bizonyos varázsa. Az elvárás, és a "léc" amit saját magunknak rakunk fel akkor kap igazán értelmet ha megtapasztaljuk hogy máshol, más közegben minden élni, dolgozni. Aztán idővel megtanuljuk megbecsülni azt ami van, és nem sóvárogni azért ami nincs.
Ezelőtt két évvel Sitti örömmel hagyta ott a volt munkahelyét. Nem felelt meg az elvárásainak, már nem érezte jól magát... másra vágyott. Aztán ezt a "mást" a sors jól a képébe is vágta, nagyon sokszor. Megtanulta a leckét, azt hogy mindig, minden helyzetben abból kell kihozni a legjobbat ami van, mert lehet hogy ami lesz az rosszabb lesz. Örülök neki hogy visszamegy, és ő is nagyon boldog.

Ha meg már munka... Sitti egyetlen igazi barátja elhagyja az országot. Sokat kellene gondolkoznom azon hogy találok-e még egy olyan embert Sitti életében akit olyan rég tart a barátjának mint Mókust. 
A középiskola első osztályában találkoztak először. Osztálytársak voltak. Ha jól emlékszem elég gyorsan össze is barátkoztak, aztán padtársak is lettek. Nem tudnék regélni hatalmas nagy kalandokról, Mókus nem olyan. Ő a szolid jó lelkűség mintaképe. Ha jellemezni kellene sokat nem tudnék róla írni. Egy csendes srác, akinek a hangját csak néha hallani, aki fel sem tűnik ha ott van valahol. Meg kell ahhoz ismerni hogy tényleg tudjuk hogy ki ő, és mennyire rendes, jóra való ember. Sokat segített Sittinek, amikor az élete nehezen ment, és bár soha nem volt rá példa, de Sitti is mindig készen ált arra hogy ha tűzbe kell tennie a kezét akkor megteszi. Érte biztos. Mókus élete soha nem volt rózsákkal körberakott, nem járt vörös szőnyegen, nem volt címlapon, és a nevére ha rákeresünk a google is talán csak a facebook-os profilját dobja ki. Ha kidobja egyáltalán. De ambíciók vannak benne, szeretne kitörni. Ezért pár nap és elrepül. Messzire. Egészen Angliáig. Rossz érzés az hogy elmegy,de hiányozni mégsem fog. Nem találkoztak naponta, és természetesen ezután is keresni fogják egymást. Pár napja találkoztak. Nem volt nagy búcsú, úgy köszöntek el egymástól mint ha semmi nem változna. Tulajdonképpen nem is fog.

Mókus, barátom. Sok szerencsét.

Ennek az 5 nap némaságnak a fő oka Sitti miskolci útja volt. Felmentek a barátnőjével, még pénteken. A pénteki nap a cipekedés után egy laptop szerelésével kezdődött. Sitti nem hazudtolta meg önmagát, és magabiztosan húzta meg a csavarokat, és szedte le a laptop kijelzőjét.... bár soha nem csinált ilyet, és amikor belevágott szinte biztos volt benne hogy nem ér el semmit.. de nem így lett. Megcsinálta, ügyeskedett, és azóta... remélem.... működik is :)

A három nap alatt túl sok érdekesség nem történt. Elvoltak, szokás szerint. Vasárnap már Sitti itthon volt, tegnap pedig az új állást intézte.

Este még talán írok.

Üdv: Patrik maci