Reggel van, 7 óra alig múlt el pár percel.
A facebookon mindenféle szivecske meg ilyen-olyan lávos dolog.
Nem sok értelmét látom annak hogy egy ilyen fogalomnak külön ünnepet, vagy külön napot kelljen számontartani, de ez a modern társadalom. Mindent ünnepelni kell.
Így hát Sitti is beállt a sorba. A kedvese iskolában van, és mikor ezeket a sorokat fogja olvasni...ha fogja...akkor már régen túl lesznek az egész ünneplésen.
Nem akar nagy dolgot, csak meglepni őt, kimenni elé vonathoz. Persze, ez nem is lenne nagy dolog...csak ő épp onnan indul ahol Sitti lakik és egy másik állomásra érkezik. Sitti oda megy ki, és ott fogja várni egy darab virággal. Nem nagy ajándék, de azthiszem pont elég. Akkor sem venne senkinek többet ha ő lenne a világ leggazdagabb embere. Szimplán mert az ajándék nem pénzfüggő.
Holnap már utaznak is Miskolcra. Megint együtt lesznek jó sok ideig :) Ez talán nagyobb ajándék bárminél.
A munkával kapcsolatban Sitti aggályai nem tüntek el, még mindig fél hogy mi lesz odabent az irodán, és hogy fog kijönni azzal a sok emberrel akik ott vannak. Kihívás :)
Tegnap kapott egy új laptopot. Azt tudjuk hogy ezek a kütyük villámgyorsan fejlődnek, és ami tegnap még menő volt holnap már gagyi lesz. De most tényleg van egy olyan kis kütyüje ami egy ideig birni fogja a strapát. Remélem.
A soha el nem kerülhető téma. WTCC
34 nap van még. Mire vasárnap lez már csak 30 lesz hátra...aztán amikor ezt is elhagyjuk onnantól számítva villámgyorsan telnek majd a napok.
Még nagyon álmosak vagyunk. Korán van. visszafekszem aludni.
