Lassan vége az évnek. Azt hiszem hogy elmondhatom hogy ez volt életem egyik legtartalmasabb éve. Olyan sok helyen jártam, olyan sok élményben volt részem hogy azt elmesélni sem lenne egyszerű. De az évnek nincs vége...ezt az is bizonyítja hogy tegnap én, Sitti, Sitti barátnője és pár barátja kirándulni voltunk. Nem is álltunk meg a következő országig. Kassára utaztunk.
Az utazás előtt Sitti már eldöntötte hogy az utazás alkohol nélkül fog történni. Kulturált emberek kulturált helyen..nem kell nekik inni. Annak jó vége nem igazán szokott lenni. Mindenki tarotta is magát ehez.
Aztán elindult a busz. Pár perc telt el, talán fél óra, amikor a mikrofonos hölgy, a busz elején azt mondta hogy az utazási iroda jóvoltából mindenki kap egy kis pálinkát. Sitti már itt kételkedett, de egy pohárba még semmi rossz nincs.
Sittiék helye a busz hátulján volt, az utolsó sorban. Ahogy Sitti látta az utaskísérő hölgyet végigsétálni a busz hátuljáig lassan hangolódott rá arra, hogy itt bizony ivás lesz. Ha tetszik, ha nem.
Aztán kapták a poharat, és már töltötték is a belevalót. Sitti összeszedte minden erejét, és lehúzta, "legyünk hamar rajta túl" alapon. Megrázta magát, de a mélypont még csak most jött el.
Sittiék előtt a két középkorú hölgy nyújtotta hátra a poharait, "igyátok meg már meg légyszives"...és ott már Sitti tudta hogy itt gondok lesznek.
De Sitti egy úriember, meg voltak is elegen rá, bízott benne hogy nem rá jut az a megtisztelő feladat hogy neki kell meginni. Aztán Sitti barátnőjének testvére vállalta ezt a hősies feladatot. Viszont itt még nem volt vége. Kicsit előrébb két idősebb hölgy is ugyanezt a dolgot tette meg, és nyújtotta hátra a két poharat. Sitti elbizonytalanodott, aztán mire a határon átértek különböző megmagyarázhatatlan, logikátlan és leírhatatlan gondolatok jártak a fejében úgy mint egy flippergolyó. Tudtam róla hogy Sitti nem normális, de arra nem számítottam hogy ennyire bolond tud lenni. Ezt mutatta meg Sitti első szlovák barátja is, Lukács Lackó.
Történt ugyanis hogy Kassára menet megáltunk egy benzinkútnál ahol velünk szembe Lackó állt. Ránézésre egy fiatal, szlovák teniszező lehet, akinek a neve már vicc tárgyát képezte. Sitti kedvesen...bár picit egyoldaluan...elbeszélgetett Lackóval. Szinte megbeszélték az élet nagy dolgait, aztán közel 20 perc múlva indultak is tovább. Rövidesen Kassa külvárosának utcáin suhant a busz, majd egy kis idő elteltével már Kassa külvárosában találtuk magunkat.
Az idő nagyon hideg volt, és picit esett a hó is. Az első utunk a plázába vezetett. Ott már Sitti körbenézve felfedezte azokat az apró dolgokat amik egy plüss medve világát képezhetik. Szerintetek normális?
Utána a várost indultunk felfedezni. Kassa egy nagy város, viszont a felépítése nagyon egyszerű, nincsenek zegzugos, eldugott utcái. Nem messze a plázától ott volt a dóm. Kép is készült. A dómmal és velem :)
Aztán csináltunk közös képet is. A fényképezőt tartotta egy ablakpárkány, és egy zsebkendő...meg az időzitő amit 4.-re sikerült is. Ez lett az eredménye:
A pláza még egy párszor visszatérő vendégünk volt, ugyanis odabent meleg volt, és nagyjából mindent megtaláltunk bent amire szükségünk lett volna. Ilyen volt a Billa is, ami olyasmi, mint itthon a Coop, vagy inkább mint a Spar. Sitti, a barátnője és a sógra bementek vásárolni. Természetesen alkoholt. Aztán Sitti a nyelv érthetetlenségén felbuzdulva mindenkinek beszólt, ajánlgatta a csinos lányokat a sógornak. Volt is belőle kellemetlenség...
"Tomi, az árufeltöltő lány nem téma?" - Mire a leányzó halkan, de jól érhető magyarsággal szólt vissza hogy "Nem". Sittinek ez volt az a pont amikor rájött hogy finoman kell bánni a szavakkal. Soha nem lehet tudni ki mit ért abból amit mond.
Viszont az első pont ami a keresés témáját alapozta meg az a kassai McDonald's. Oda is betértünk. Izgalmas kérdés volt, hogy milyen nyelven, hogy és mit mondjunk. Aztán kicsit angolosan, kicsit magyarul, közben némileg mutogatva eltudtuk mondani hogy mit szeretnék.
A rendelésünk nem volt kicsi. Összesen 14 sajtburger és 3 krumpli volt az étlapon.
Igazából Kassa minden érdekességét megnézni egy nap alatt nem lehet. Voltak olyan helyek amiket kerestünk, voltak amiket megtaláltunk, voltak olyanok amiket nem keresve találtunk meg, és biztosan voltak olyanok is amikről fogalmunk sem volt hogy létezik. A meki után tettünk egy rövid sétát. Sittinek volt egy régi emléke egy cukrászdáról. Ha pedig már arra jártunk oda is betévedtünk. Na, ott abszolút egy szót nem beszéltek magyarul, ott tipikusan a mutogatós történet volt. Az a cucc amit Sitti rendelt nem volt a legjobb, viszont ezt kompenzálta az hogy melegben voltunk. Jegesmedve vagyok, én még akkor sem fáznék ha élnék, viszont ők fagytak meg, pedig felvoltak öltözve. Nagy bevásárlás viszont nem volt, Sitti sem költekezte agyon magát. Nem is jellemző rá. Hiszen neki sosincs miből.
A hazaút még tartogatott érdekes dolgokat. Már régen besötétedett amikor elindultunk. Visszafelé az utaskísérő hölgy még egy kérdőívet, amolyan totó jellegű dolgot adott Sittiéknek, amivel különböző ajándékokat lehet nyerni. Na az a menet sem volt egyszerű. A biztosítékot az csapta ki amikor Sitti a „Hány éves Ön?” kérdésre megkérdezte hogy mi a megoldás. Az utaskísérő hölgy hátrafordul és megjegyezte, alig halhatóan de kellő mértékben érthetően hogy „ez hülye”. És bizony nem állt messze a valóságtól. A haza utunk unalmas volt, a táj szépségeiben nem tudtunk elmerülni a sötét miatt. Elég korán értünk haza. Ma amikor Sitti elment az irodába visszaváltani az eurót az egyik hölgy kérdezett rólam is. Hogy mi volt az a plüss medve? Érdekes, hogy még mindig azt hiszik hogy plüss medve vagyok,
Sitti lételeme a tervezés, ilyen szempontból szerencsés munkahelye van. Messze van még május de már tervezi az utat. Egy egész hétvégére, tegnap már árajánlatot is kért egy szállásra. De ha WTCC akkor nincs elég korán. Az álma, az a közös kép pedig hajtja. Akkor is ha éppen nem erre gondol. Az ágya felett lóg a póló, amit annyira félt hogy a felpróbálás óta egyszer nem láttam rajta. Még látszódnak rajta a gyári összehajtogatás csíkjai. Most ez a legnagyobb kincse. Még 139 nap. Vigyázz Mogyoród. Most nagyon jövünk!!!!
